Moha olvasónaplója

Daniel Domscheit-Berg: WikiLeaks ​– A leleplezés

2018. július 17. - Mohácsi Zoltán

wikileaks.jpgA könyv egyértelművé tette, hogy nem is olyan könnyű megítélni a WikiLeaks-et. Mert az ember csípőből azt mondaná, hogy persze, így kell ezt csinálni, le kell leplezni a lepel alá bújtatott gazemberségeket, a kormányok galádságait, embertelenségeit, a bújtatott gazdasági érdekeket, a háborúk háttérokait. Azt maga a téma magába foglalja, hogy akik ezt csinálják, célkeresztbe kerülnek, vagyis nem kis bátorság kell a szervereken való kutakodáshoz és a nyilvánosságra hozáshoz, hiszen aki a sötétben bújkálva alávaló, az nem véletlenül ott teszi, amit tesz: nem akarja, hogy kiderüljön. 

S mennyivel szebb volna ez a vlág, ha mindneki őszinte, nyílt lenne, ha mindenki tudná, hol a határ, és tartaná is magát a határokhoz, Amikor nem az lenne az elitek célja, hogy kipaszírozzanak mindent azoktól, akik alúl vannak, hogy kapzsi kezeikkel mindent elvegyenek, amikor úgy sem tudják már mennyijük van, és úgysem tudják felélni, amit összeharácsoltak. Ha mindannyian nyíltan,becsületesen, empatikusan játszankánk az élet nevű játékot... 

Oké, visszajöttem a földre! A világ nem ilyen, ez közhely. A WikiLeaks célja éppen az volt, hogy ilyen lehessen. Ezért szivárogtatott ki kormány-, gazdasági-információkat gigantikus mennyiségben. Egy évvel az indulás után 1,2 millió dokumentmot tartalmazott az oldal, amik igen nagy mennyiségben az afganiszáni és az iraki háborúról szóltak.

De közben a weboldal létrehozó is emberek. A szerző, a WikiLeaks második embere erről alaposan, térgyszerűen beszámol. És lerántja a leplelet a főagyról, Julian Assenge-ről. Aki nem lehet könnyű ember, bármennyire zseni is. 
S voltaképpen ez a csalódásom oka a könyv miatt. Rendben van, hogy nehéz személyeskedés nélkül egy olyan szervezet belső dolgait leleplezni, ami kétszemélyes, és a leleplezést az egyik extag végzi. Az is rendben van, hogy voltak személyes sérelmei, és ezekhez levezetéséhez nek az írás fantasztikus eszköz. Az is érthető, hogy a leleplező iparkodik tiszta maradni, és ezt mindenáron el akarja érni. Még azzal sincsen baj, hogy vannak konfliktusok az emberek között, s még az is érthető, hogy a dokumentumok nyilvánosságra hozásával kapcsolatban is vannak nézeteltérések.(Emlékeim szerint a titkosügynökök személyes adatainak a kiteregetése volt az elvi konfliktus oka: Daniel szerint ez stratégiai hiba az adott ország szempontjából, és életveszélybe sodorja a nyilvánosságra hozott embereket, a hozzátartozóikat. Ez érthető és jogos. De valahogy egy, a WikiLeaks-ről szóló könyvtől nem azt vártam volna, hogy magát a weboldalt és a létrehozóját, kitalálóját sarazza, gyalázza.

Emiatt Daniel könyvétől messze nem azt kaptam, amire számítottam. Hiába van benne majdnem minden, amire kiváncsi voltam. Az zavar, hogy kifröcsög a könyvből a tényszerűségnek álcázott utálat. Ami egyébként tönkre teszi a Földet. Tényszerű, de sehová nem visz. Maximum pénzt hoz Danielnek. 

3/5

(2011, szerkesztve: 2018)

Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2011, ISBN: 9789633100455 · Fordította: Malyáta Eszter

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr8714118767

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.