Moha olvasónaplója

Gönczi Tamás: Pilisi titkok, pálos barátok

2018. július 17. - Mohácsi Zoltán

gonczi_pilisi_titkok_1.jpgValahogy úgy jártam, amint a Bibliában írva vagyon, csak más összefüggésben: „Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek.” (Csel 26:28) 

Amiről a könyv szól, azt nagyon elmondj a fülszöveg: „A ​tradicionális szellemtörténet egyik fundamentumát képezi az a megállapítás, hogy a régi népek, melyeknek múltja a történelem előtti időkbe nyúlik vissza, spirituális tradíciójukat mitológiájukba, nap- és néphagyományaikba rejtették el a jövő számára. A magyarság számára az analógiás gondolkodásmód (aminek eredete a távoli, ősi civilizációkig nyúlik vissza) olyan örökség volt, ami elvehetetlennek tűnt a lassan pusztító világi idő múlásával szemben. Ezt a fajta, mélyen spirituális szellemiséget tükröző gondolkodási módszert az iniciatikus, magyar rovásírás is (ami természetesen képírás is volt) megőrizte egészen a kipusztításáig. 
Mindennek ellenére a saját írás elvesztése még nem jelentette egyértelműen az ősi gondolkodás és ismeret teljes elvesztését. 
Az ősi napkeletről hozott »fényes« gondolkodásmód, mint ősi örökség, még a magyar írás (rovásírás) elvesztése után is sokáig megmaradt és élt a magyar néphagyományban. Sőt, ma, a kétezredik éven túl is, ha töredékesen is, de fennmaradt, és úgy-ahogy, de »működik« a magyar gondolkodásban. 
Kevés olyan népet ismerünk a megmaradt, ismert történelemből, amelyik egy tökéletes, mondhatni »élő«, organikus egységet képező házat örökölt volna az őseitől. A magyar nép ilyen házat örökölt. A Kárpátokkal koszorúzott, belül termékeny síkságokkal bélelt, országot átívelő folyókkal táplált történelmi Magyarország ilyen organikus egységet képezett. Erről szerencsére már nagyon sokat írtak és minden bizonnyal fognak is írni. Azon viszont már jóval kevesebben gondolkodtak el, és azt kevesebben vetették papírra, hogy a világon egyedülálló trianoni országvesztés után – a fentebb tárgyalt ősi analogikus-spirituális gondolkodás alapján – az ország szellemi közepén elhelyezkedő láthatatlan »ősszív«, az Ősbuda, ott bent a Pilis rejtekében, a mai Buda fölött, a pálosok birodalmában továbbra is megmaradt az ország elzárt, spirituális szívének, annak ellenére, hogy fizikálisan, Trianon következményeképpen »felcsúszott« északra…

MIndezeknek a kulminációs pontjában a pálos barátok álnak, a Szent Özséb alapított, egyetlen magyar szerzetesrend.

Bár a füzet szerkesztéssel voltak gondjaim, Göncz Tamás gondolatmenete nagyon megfogott, és amit mondott, azon azóta is gondolkodom, sőt arra sarkalt, hogy utána is nézzek ennek-annak. 

A túlzott ezotéria, az alkímia számomra negatívan okkultista vonások annyira nem jönnek be (lásd posztkeresztény állopotom), de ahogyan a kabaréban volt: „Válámi van!” 


Az biztos, hogy a rám-szakadék és környéke, Dobogókő, a Holdvilág-árok ezentúl másképpen szemléltetik túrázó lábam főjének szemében!

4/5

(2011)

Hun-Idea Szellemi Hagyományőrző Műhely, Budapest, 2010, ISBN: 9789637014512

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr8414118979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.