Moha olvasónaplója

Robin Furth – Peter David: A Setét Torony – A harcos születése

2018. július 18. - Mohácsi Zoltán

setet_torony.jpgAlapvetően nem szeretem Stephen King-et. Alapvetően kicsit unom már az egyébként tiszteletre méltó komplexitású képzeletbeli birodalmakat is (Tolkien, Asimov, Majipoor és Westoros után). A „Setét torony" mégis megnyert magának. Regényben valószínűleg nem érdekelne, de a rajzok pricizitása, színvilága,a látószögek, a dramaturgia, mind-mind nagyon eltalált. 
A fél csillag levonásnak csak egy oka van*: nem találtam meg, hogy a sztorin kívül valami másról is szólna a könyv. Lehet, túlzott elvárásaim vannak?

* 
MÁSODIK OLVASÁS (2016. 02. 05.)

Az a gáz, hogy egyáltalán nem emlékeztem arra, hogy egyszer már végigolvastam/néztem… 
De az a fura, hogy most sokkal lelkesebb vagyok, mint az első olvasáskor. Nem vagyok fan, de alapvetően szeretem a képregényeket. Főleg a magyarokat, Zorád, Dargay, stb., de a kedvenceim között van a gyomorforgató brutalitása miatt nyomasztó Cin City-sorozat, vagy a roppant sajátos hangulata miatt győztes Watchman. 
A Setét torony nem is értem, hogyan nem került a kedvenceim közé az első nézésolvasáskor…

Többen írták az értékelésükben: a rajzok hangulata zseniális, pont kellemesen nyomasztó, és pont hihetetlenül profi. Brutális, de nem kell okádni tőle. A figurák egyedik, megkülönböztethetők, nem kell agyalni, hogy akkor most ki kicsoda, hol áll. Mondjuk a szövegben valahogy ez nem annyira jellemző, érdekes ellentmondás. S a szöveg: nekem nagyon tetszettek a narráció beszólásai és a szöveg tudatos cirkalmassága (valamelyik szereplő, ó, tudom már, az elején Roland oktatója, szóvá teszi, hogy beszéljenek szépen) sem elriasztó, csak mosolyogtató. Aztán hozzászokunk.

MIvel King eredeti sorozatából teljesen szűz vagyok (óóóóh,ááááá, van ilyen ember?), bár Toma barátom bagyon lelkesen kapacitál (könyvben nincs neki,e-book olvasóm meg nekem nincs, a könyvtárban meg soha nincs bennt), ezért összehasonlítási alapom nincsen. Kinget ismerve, és már nem egyszer csalódva benne, akár félhetek is, különös tekintettel arra, hogy valaki(k) itt írta(ták), hogy ami itt első rész, az ott a negyedik (?). Viszont biztató, hogy lezárt sorozat. A végteleneket nem állhatom.

Szóval nyert, a könyvtárban űzöm majd a képregény kettedik részet, hátha meg van,hátha bennt van. S ha valahol megszerezhetőn elém ugrik, nem hátrálok meg, mert megér többszöri nézdeglést.

* Revideálva. Beláttam, hogy ez csak történet. És ez így jó.

5/5

Cartaphilus, Budapest, 2010, ISBN: 9789632661520 · Fordította: Totth Benedek

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr2614120049

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.