Korrekt életpálya leírásnak tartom, élvezettel olvastam, nem úgy, mint a bizonyára rendelésre írt Gyurkovics Kádár-életrajzot. Naná, hiszen a gyerekkorom abban az érában telt el, és utólag mazsoláztam, értettem csak meg dolgokat.Nagyon sok mindent ebből az összeállításból. 

Mondhatom, nem szerettem meg általa „apánkat”. Az istváni-dilemma (jöjjenek-e a németek, hogy ország legyünk, öljük meg Koppányt vagy maradjunk a saját utunkon, bizonytalan kimenetellel?) feloldását nem Kádár felmentésében látom. Ő sem abban látta, ahogy ez híres-hírhedt utolsó beszédéből kiderült: voltaképpen abban elmondott mindent személyének emberi oldaláról,a feldolgoz(hat)lan lelkiismereti problémájáról, 1956-ról, az akkoriban viselt dolgairól, és az általa létrehozott rendszer legitimitásáról.  Ahogy az sem nagyon érthető, hogy egy magyar miért ölt meg több magyart, mint Haynau ’48 után?

Minden más számomra árnyalható. Az is, hogy manapság (2018-ban) miért sírják vissza olyan rengetegen az általa fémjelzett rendszert. De ami szintén nem menti fel Kádár Jánost.

A könyv nagyjából a Rubicon folyóirat két számában megjelent cikkekből állt össze.

4,5/5

(2012)