Moha olvasónaplója

Françoise Giroud: Alma Mahler avagy a hódítás művészete

2018. július 24. - Mohácsi Zoltán

giroud_alma_mahler.jpgEgy díszlet-, jelmez-, baba- és élettervező ösmerős ajánlotta, aki néha színházrendez is. Nem önmagában a könyvet, hanem Alma Mahler-ert, mint témát, és mint jelenséget. Semelyik szempontból nem bántam meg az olvasást.

A jelenség. Mert Alma minden bizonnyal az volt. Elfogyasztott végtagokon megszámlálhatatlan mennyiségű pasit, volt mindenféle étvágya, élvezte az életet, imádta és művelte a művészetet, művelt volt, s amerre ment, dőltek utána a férfiak, mint az oldott kéve, azt csinált velük, amit akart. Ha nem is rengeteg, de ilyenből lehet néhány ezen a bolgyón. Almát főleg két dolog tette különlegessé: egyfelől, hogy a vele kapcsolatba került férfiakban valami ösztönös zseniálitással látta meg a zsenit, és amit látott, ahhoz vonzódott. Amíg újabb zseni fel nem tűnt. 
A főnévsor magáért beszél: Klimt, Mahler, Gropius (Bauhaus), Kokoschka, Werfel. 
A másik, ami Alma-t kiemeli fajtájának nőstényei közül: miközben a pasaspk a lába előtt vergődtek (néha szó szeint), maga volt a megtestesült múzsa számukra. Nem tudtaknélküle alkotni. Ha ott volt, jelen volt, szárnyakat kaptak. 
Volt benne valai nagyon különleges, valami az Örök Nőből, a femme fatale-ból, ami nem csak és nem feltétlenül a külsejéből fakadt. (Vélem, hogy a középkorú férfiak zöme már tudja: egy nőt elsősorban nagyon nem a külseje tesz Nővé, az csak a bónusz! Persze nem elhanyagolható bónusz…)

A könyv jó könyv. Nem túl szőrőzős, nem túl részletes, nem merül el olyan ismeretekben, amiktől lefárad a tisztelt olvasó, mégis a 220, igen olvasmányos oldalon bemutat egy korszakot (XIX. század vége, XX. eleje), egy várost (Bécs), egy szellemiséget (bécsi művészeti, társasági élet) és egy életet (Alma). S miközben egyértelmű, hogy van benne tistelet, csodálat Alma iránt tart tőle némi egészséges távolságot is. (Vélhetőn nem csupán a józan ész, hanem némi női féltékenység jogán is, de egyáltalán nem lóg ki lóláb.)

S nem mellesleg azért is jó a könyv, mert ösztönöz a benne felsorolt Alma-trófeák életművének a megismerésére.

P. S.: Azon a nyáron, amelyik évben az étékelést írtam, Egon Schiele-kiállítás volt a Szépművészetiben. Klimt-en keresztül volt némi köze Alma-hoz. Az első bekezdésben említett ismerősöm rávett, hogy írjak egy dármát Almá-ról. Azt mondta, tuti a bemutató, van egy kis színház, a Van Gogh-kiállítást alatt is végignyomtak egy darabot Van Gogh-ról. Vonakodtam. De addig-addig, amíg rá nem vett. Megírtam a darabot. Mindenkinek tetszett. Még nekem is. Aztán, ahogyan az lenni szokott, az anyagiak miatt nem lett belőle semmi. Pedig milyen szép lett volna! (A darabot azért levédettem, minden szimpatikus közreműködő ellenére.)

5/5

(2013)

Európa, Budapest, 2001, ISBN: 9630768003 · Fordította: Várkonyi Benedek

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr1214133379

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.