Moha olvasónaplója

Lentner Csaba – Tóth Gy. László – Zárug Péter Farkas: Kik támadják Magyarországot és miért?

2018. július 28. - Mohácsi Zoltán

kik_tamadjak_magyarorszagot_es_miert.jpgValahogy nem erre számítottam, de voltaképpen jogos… Azt hittem, valami olyan könyvet veszek a kezembe, ami Európa történetében helyezi el a magyrságot, és magyarázza meg pl. az országunk sorozatos cserbenhagyását, majd feldarabolását. Nem ez lett belőle, hanem az elmúlt évek kormányzatának elemzése.

Tóth Gy. írásait régen is olvastam, bólogatva. Annak ellenére, hogy az első Orbán-kormány idején főtanécsadója volt Viktorunknak. Az ebben a könyvbe írt harmadrésze tanulságos. Nem kertel. Mondjuk soha nem udvariaskodott. Rávilágít arra, ami voltaképpen köztudott: a magyarországi rendszerváltás elmismásolása, elrablása tulajdonképpen a komcsikkal való ilyen-olyan kiegyezésnek a következménye. Akiket el kellett volna számoltatni, nem lett vollna szabad hatalomközelbe engedni, azok ugyanúgy tevékenykedtek a későbbiekben, mintha nem lett volna rendszerváltás. Az is tény, hogy ez a réteg, az egykori SZDSZ-szel összefogva jelentős külföldi támogatást élvez, bábmivoltuknak megfelelően.

Lenter Csaba oldalait átlapoztam. Nem ő a hibás, hanem én.

Zárug Péter Farkast már olvastam. Tetszettek a politikiai elemzései. Tény, hogy a vele készült interjúk a veszett-Fideszes Bencsik Demokratá-jában jelentek meg. Őt olvasva gyulladt ki bennem a piros lámpa, hogy azért álljunk csak meg: nini, ez alapvetően egy megrendelt politikai iratgyűjtemény! Aztán továbbolvasva nem is volt szervilis., jócskán beszélt a hibákról, túlnyúlásokról és alkotmányellenességekről, meg a vacak kommunkációról, amiben a Fidesz soha nem volt túl erős.

Mondjuk a könyv arról nem sokat szólt, hogy Viktorék azért jócskán megszívatták a szavazórétegüket is az egykulcsos adóval, a barátom élettársát megbüntették, mert negyvenévesen nem szült gyereket, és sorolhatnám…

Azzal együtt van abban valami tökösség (gondolom sokak számára eszementség), hogy széllel szembe mennek, de nem kicsit. 
Az EU számomra soha nem volt szimpatikus, amikor szavazni lehetett, ellene szavaztam. A globalizáció hátrányait sem kell ecsetelni. Ahogyan azt sem, mennyire szeretjük a bankokat és a multikat, akik csak kivesznek, s amit kivesznek, azt meg viszik haza, miközben a magyar vállalkozókat meg nagy ívben letolja az állam. S ezt nem szeretjük.

Nem tudom a pontos választ, hogy az a jogi ámokfutás, amivel a Fidesz bebetonozta magát, mennyire lesz hasznos hosszútávon. Abban már régen nem hiszek, hogy bárhol is demokrácia lenne, vagyis ami itt történt, nem a demokrácia lábbal tiprása, hanem, ha akarom, egy olyan rétegnek a kizárása a politikai hatalomból, akiknek nem is illett volna már vagy húsz éve hatalomközelben lenni. Más kérdés, hogy nem csak ők záródtak ki, s az azért nem annyira üdvös.

A könyv címében felvetett kérdés végső soron könnyen megválaszolható: a kormány tevékenysége nagyban belenyúlt a bankok és a multik lelkivilágába, ezt pedig nem csupán nálunk nem szeretik, hanem seholsem. Pénz beszél… és a magyar ballib kapcsolatok is élnek, az USA felé, a hazánkat deklaráltan felvásárolni akaró Izrael felé is, meg az EU-t müködtető 3-4 nagy ország felé is.

Vagyis, ha akarom: propaganda. Ha akarom: segít megérteni, ami történt, ami történik. A szokásos: olvasni kell a sorok a között is. De szerencsére nem nagyon.

Az idő meg telik, s a ki tudja milyen gyümölcs meg érik. Majd meglátjuk. S vagy örülünk, vagy nem.

3,5/5

(2013)

Kairosz, Budapest, 2012, ISBN: 9789636625405

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr2514146701

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.