Hihetetlen jó a címe a könyvnek! Zseniális! A felvezetés imádnivaló: részeg este utáni józanodás félkomás állapotttyában a haver felteszi a kérdést: K vagyok én? És ha igen, hány?

A tartalomjegyzékre pillantva szerettem volna egyszerre olvasni az összes fejezetet. Komolyan. Egy-kettő volt, ami nem nyerte el az érdeklődésem kimagasló prioritását, de Precht éles szemmel, jó érzékkel emelte ki emberi létünk legfontosabb kérdéseit, s hogy elbeszélgessen velünk róla.

A fejezetek felépítése nagyon hasonló. Végy egy embert, aki az adott kérdésben kimagaslót alkotott, egy rövid történettel vezesd be a bemutatását, majd vázold fel az életét, a legfontosabb eszméit, tedd hozzá a kritikusai legfontosabb ellenérveit, majd helyezd korunk felismerései, tudományos eredményei közé és vond meg a mérleget, az adott kérdésben, nézetben, eszme megítélésében hol tartunk ma? S persze mindezt széleskörű ismerettel, és főleg élvezetes stílusban tálald!

Ámde: valami, valami, valami hiányzik. Talán az, hogy nincsenek végső következtetések, ha meg vannak, akkor nem feltétlenül értek velük egyet. Talán az, hogy végső soron az összes nagy kérdés nyitva marad. Nem mondom, hogy ez Precht hibája, lehet, hogy ezekre a kérdésekre nincs is fekete-fehér válasz. De az az azért kiderül, hogy például Isten létének a kérdésében hol is áll a szerző. Nem vagyunk azonos plattformon. De nem emiatt volt hiányérzetem.

Lehetne akár alapkönyv is. Minden együtt áll hozzá. De nem lett az, csak roppant érdekes, élvezetes gondolatkísérlet.

3,5/5

(2013)