Moha olvasónaplója

Adorján Viktor: Világváltó Nevenincs

2018. július 30. - Mohácsi Zoltán

adorjn_vilagvalto_nevenincs.jpgA Központi Könyvtárban találtam a könyvre. Véletlenül. Beleolvastam, megfogott azonnal. Bizonnyal azért, mert komoly hasonlóságot véltem felfedezni a számomra eleddig teljesen ismeretlen szerző stílusa és az én eleddig meg nem jelent meséim stílusa között. (Ami hasonlóság olvasva erősen halványult.)

Amikor belefogtam az olvasásba, volt kétségem, hogy eljutok-e könyv végére, vagy belefáradok. A kétség oka egyetlen dolog volt: Adorján Viktor szövege mai szöveg, ám a szereplők párbeszéde különböző fokokon, de következetesen archaizáló nyelven történik. Furcsa, de nagyon élvezhető elegy. S ha valamihez hasonlítanom kell, akkor a Méhes György Szikra Ferkó-ja a Gyűrűk Urá -ba oltva, anélkül, hogy bármelyiket plagizálná, miközben az erényeiket nagyon szépen hozza.

A történetben egy sor magyar népmesei elem előfordul, alak színre lép, de anélkül, hogy turmixnak, erőltetettnek tűnne benne bármi is. A figurák élnek, élvezetesek, a cselekmény tempósan halad, talán egyetlen bajom volt vele: néha a tájleírásoknál ugrottam egy-két bekezdést. Tudtam izgulni a szereplőkért, tudtam szeretni őket, tudtam utálni, akit kellett, tudtam nevetni a Griffen, tudtam benne élni a mesében.

A grafikákkal nem voltam teljesen kibékülve, ahogyan a könyv borítójával sem. A borító inkább valami Tüskevár típusú könyvet sugall, és nincs raja semmi a könyv színes, cselekményes, mesés, gazdag tartalmából. A szerző grafikái. Jó ötletnek tartom a szereplők tárgyainak, sapkáinak, fegyvereinek, használati tárgyainak bemutatását, a történetben előforduló helyszínek térképszerű rajzait. Itt még nincs is bajom semmi. De van néhány tábla, ahol helyszíneket rajzol meg, például a gonosz banya erdei házát (a szövegfelirat tisztásról szól, miközben a ház fák között áll) vagy a másik banya kastélyának fogadótermét. Nos ezek a rajzok nekem túl statikusak, túl reálisak, túlságosan vonalzósak, nincsen bennük az a játék, ami a cselekményben a párbeszédekben olyan pazarul benne van. S ezek a rajzok arról tanúskodnak, hogy jobban tette a szerző, hogy alakokat nem rajzolt….

Egyetlen kétségem van csak a könyvvel kapcsolatban: rajtam, a kilóra megvett olvasón kívül ki fogja még ezt a könyvet olvasni? Csak remélni tudom, hogy sokan, de csak halvány reménnyel. Egyfelől a nekem nagyon szimpatikus hossza, az ízes nyelve, és le kell írnom, bár szomorú sejtésem, hogy ezzel sokakat inkább riasztok, a nem erőltetett, nem tukmált, de egyértelmű magyar szellemisége miatt. 

Drukkolok Adorján Viktornak, hogy ne így legyen! Drukkolok önnön értékei miatt is, meg amiatt is, ha sikeres lesz a könyve, akkor az én meséimnek is lesz tán tere és olvasója, ha egyszer egy kiadó ráharapna.

5/5

(2013)

Magyar Napló, Budapest, 2012, ISBN: 9789638846754

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr8114150691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.