A róka természetesen a Kis Herceg rókája, a szelídítés pedig a barátság szelídítése.

A könyv könyvmegállós szerzemény. Szerelemetesfeleségtársam nyomta a kezembe, megmutatta az első sorát, és én hoztam magammal.

Az első fejezet nagyon megfogott. A szerző önvallomása arról, hogy ahogy teltek-múltak felette az évek, úgy fogytak el az igazi barátai. Önvallomása, mit tart a barátságról. Ami nem elsősorban klub-kapcsolat, nem munkahelyi, nem kocsmai összeverődés, nem galeri-összetartás, bár lehet egyik-másik ilyen kapcsolatból igazi barátság, hanem a normál emberi szimpátián túl valami mélyebb kapcsolat, amiben szerves részt kap az összetartozás, a közös cselekvések, az élethez való hozzáállás mindkét félben fellelhető viszonyulásai, és ezáltal valami elementáris eszmei összetartás. 
Ír arról, hogy a barátság, ha barátság, megmarad akkor is, amikor jön az asszony/férj (bár érdekes meglátás, hogy a történelem nagy barátságai általában férfi-férfi barátságok, de ebből nem von le messzemenő következtetést), megmarad akkor is, ha jönnek a gyerekek, a mindennapi gondok, ha a költözésekkel nő a földrajzi távolság.

Megfogott az az első fejezet, mert mélyen egyetértettem vele, a tapasztalata a saját tapasztalatom is. Vannak kapcsolataim, amelyek fontosak, de barátom egyre kevesebb. Van, amit éppen az eszmei elköteleződés változása oldott fel az időben, van amelyik halállal ért véget, és én temethettem el őt, van, amelyikben a földrajzi távolság játszik nagy szerepet, bár a barátság megmaradt, csak az egymás életében való szerves részvétel lazult fel (Gödöllő, Németország és Svájc nagyon messze van a szervességhez), és van, amelyik csak felhígult, ha van is kapcsolat.

A második fejezettől jön a szociológia és a szociálpszichológia. És vele az érdektelenség. Annyira nem kötött le a szerző kérdőívének bemutatása, értékelése, és mindaz, ami ezután jött. Nem tudom, mit vártam, de az első fejezet után nem ezt, Valahogy a moinanivaló vékonykává vált, különösen, hogy az első fejezetből egyértelmű lett az egyébként heves bólogatásra késztető prekoncepció is, amit persze azonnal hevesen elfogadtam.

2,5/5

(2014)