Scalzit olvasni jó dolog. Többnyire.

Élvezetesen ír, izgalmasan vezeti a történetet. Akkor is, ha a történet önklón-történet. 

Viszont számomra semmit nem tett hozzá a klónja eredetijéhez. S ez azért csalódás. Hiába hivatkozott Orson Scott Card önklónjára (Ender árnyékában), a két önklónnak semmi köze egymáshoz, mert lássuk be, OSC azért jócskán csavart egyet az eredetin (Végjáték), s nem pusztán egy más szemszögű konjunktúra könyvet írt. Ahogy Scalzi tette. Ez a jelen könyvből azért jócskán levon.

Erénye viszon, hogy nagyjából önállóan is olvasható. 

Nekem nagyon nem voltak hitelesek a kamasz párbeszédek sem. Még ha párszáz évvel későbbi kamaszokéi is. Mert azok, ha kamaszodni akarnak a párbeszédek, biztosan nem a mai fordulatokat használják. Ahogyan a mai kamaszok sem a miénket.

De ennek ellenére nem eldobandó vagy kikerülendő Zoé története. Csak helyén kezelendő.

3,5/5

(2014)