Előirat:
Pratchett-et csakis Delta Vision kiadásban szabad olvasni! Mármint az eredetit nem számítva.
Tárgyalás:
Immár tudom, hogy Pratchett minden humorával, gunyorosságával, cinizmusával, szarkazmusával egyetemben bölcs és elgondolkodtató is tud lenni. Mert az még csak hagyján, hogy „Mégis mozog a Teknősbéka!”, meg az is, hogy a Kisistenbéka csodálkozik, hogy miket nem mondott az ő prófétáinak, amikor még még nem Kisistenbéka volt, és legalább ekkora szemeket mereszt önnön überelhetetlen tulajdonságaira, amikkel a teológusok ruházzák fel, és azon túl is, hogy a Kvizíció vezetőjét olyan plasztikusra sikeredett leírni azzal, hogy a jó emberekből is képes kihozni a legrosszabbat, és ez benne a legrosszabb, eljutunk egészen odáig, hogy a nem csupán a teizmus, hanem akár az ateizmus és a filozófia is pellengérre kerül, de finoman pöckölgetve, rugdosva ki a tartóoszlopokat és a mankókat.
Úgy fest. Pratchett nem hajlandó hinni semmi abszolút végletesben (lehet, hogy mégis igaz , hogy mozog a Teknősbéka?) csak azért, mert azt úgy illik, de úgy fest, végső soron mintha inkább afelé tendálna a világnézete, hogy Isten(ek) mégis van(nak), hiszen azért Vorbist utolérte a békavész.
P. S.:
Gratulálok és köszönet, Mr. Pratchett! Nem vagyok túlművelve a műveiből, de eddig ez volt a legjobb, legmélyebb, amit olvastam. Azon túl, hogy szakadtam a röhögéstől. S ez így együtt nem kevés!
5/5
(2014)