Moha olvasónaplója

Orson Scott Card: Kovácsinas

Teremtő Alvin 3.

2018. augusztus 13. - Mohácsi Zoltán

osc_kovacsinas.jpgCard-nak hála, a sorozat harmadik részében, hátunk mögött tudva a második kötet féltörténelmi indiánuniós Gojko Mitič-Tecumseh feltámadós/Alvin-gyógyította történetét, visszatérünk a első rész hangulatához, cselekményéhez.

Pazar, na! Leginkább az Isten-látogatta (naná, hogy nem, de ez hamar kiderül), gyerekgyáros farmer figurája eltalált. Az ő személyében növekszik a keresztény-fanatisták tábora a könyvben, s ahogy növekszik a tábor, úgy lesz egyre szimpatikusabb a mágiát használok serege, Alvinnal az élen.

Alvinnal, aki egyre erőteljesebben válik istenné, pardon, teremtővé. Illetve Teremtővé. A cselekmény felépített, nincsenek holtjátékok, egymásra épülnek a mozaikok, tettek, indítékok, és haladunk a vég felé (remélem!).

Alvin még mindig szimpatikus, meg mindenki az, akinek annak kell lennie, és mindenki finoman egyre ellenszenvesebbek, akiknek meg annak kell lenniük.

A történet „beszippant” (hű, mennyire rühellem ezt a szót!), nem enged el, nagyon finoman adagol erkölcsi értékeket, világszemléletet. Akkor is, ha jobbára a keresztények azok, akiket nem kell szeretni, akik bigottak, véreskezűek, -gondolatúak. Ahogyan az már az első részben is volt, csak itt „fokozódik a drámai feszültség” (a'la Nagy Feró).

Csak azt az arany ekét nem értem, innen nézve tök értelmetlen, felesleges és botor kreatúrája Alvinnak. Ha később megkapja a csehovi pisztoly értelmét, akkor megbocsátva, de nekem kilógott a logikából.

Van egy jelenet a könyvben, ami viszont kiemelkedőn döbbenetesen jó. Akkor is, ha nem mond hatalmas dolgot. A lényege, spoiler nélkül: ha valaki maga hívja be a gyűlöletet a szívébe, a gondolatai, a tettei által, annak nem lehet segíteni, azt viszi a maga lendülete, a szemére, szívére leereszkedett vörös köd, s csak ha önmaga rádöbben, mit is tesz, csak akkor van kiút. Kétszer olvastam el ezt a részt (hogy melyiket, annak megfejtője között kisorsolok egy Rózsa Gyuri-féle piros hangszórót. :-D )

Jó ez, bizony, jöhet a folytatás, még akkor is, ha megkaptam a figyelmeztetést: a többi rész inkább a nem annyira sikerült másodikra hajaz. Azt majd én eldöntöm (ha tartok is tőlük)!

4/5

(2015)

Kalandor, Dabas, 2004, ISBN: 9639557137 · Fordította: Horváth Norbert

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr6514177765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.