Moha olvasónaplója

Terry Pratchett: Időtolvaj

Korongvilág 26. ; Halál 5.

2018. augusztus 13. - Mohácsi Zoltán

pratchett_az_idotolvaj.jpgSzerelmetesfeleségtársamtól kaptam áthelyezett névnapomra (március nyolcadikáról, mert hetedikén születtem, június huszonháromra, hogy ne akarja mindenki egy ütemben letudni az ilyenkori gazdasági kötelességeit), egy másik Pratchett-könyvvel egyetemben. 

Nagyot cuppantottam a szellmei kéjtől, amikor a kezembe vettem: a fülszöveg sokat ígér, és szeretem, amikor az összetartozó dolgok egymásra találnak, csak úgy, maguktól. Mert az nem lehet véletlen, hogy akkor, amikor egykori ismerősöm keresztényből ateistává lesz, blogot indít nézetei terjesztése érdekében, nos akkor csak úgy hullanak elém az olvasnivalók e témában. Ahogy tessék, itt is mit olvasok már megint? 
Az idő szeletelése! Ami majdnem ugyanebben a formában előfordul egy másik könyvben, csak ott tudományos ismeretterjesztésként. Ebben: A multiverzum nyomában. S ez is most került elém. Az ilyen-olyan idők, időben való csúszkálások, egymásra pakolt idősíkok meg a Csillagok között című filmben, amit szintén a napokban láttam/tunk szerelmetesfeleségtársammal.*

Az időtolvaj című jelen könyv, ahogyan Mia_Wallace megfogalmazta, nyögvenyelős. Jóformán rá sem ismerni Pratchett-re. Nehezen indul, aztán az egész olyan lesz, mintha egy betépett délután agyi eseményeibe pottyantam volna, de a közepibe ám! Ez a finisben aztán konkrétan csőstül gyön, ez már komplett hippikorszak, körbejár a joint, mindenki látja, ahogy rózsaszín elefántok úsznak az égen.., stb. 

Valahogy úgy voltam az egésszel, mint a Pink Floyd régi, pszichedelhikus lemezeivel: normál esetben marhára idegesít, de ha jó, megfelelő hangulatban ér, pazarul elkap, kikapcsol, megforgat, elrepít. (Önmagában, külső segítség nélkül.)

Mert be kell látnom, hogy miközben az olvasás során egészen végig hiányérzetem volt (még csak olyan igazán nagyot sem röhögtem), miközben a sztori annyira nem kötött le (ha belegondolok, volt egyáltalán? Mert az az öt sorban megfogalmazható semmiség, no…), a szereplők, az egyetlen Lu-ce kivételével, marhára távol maradtak tőlem, ésígytovább, nos eközben, miközben mindezek, aközben bizony folyamatosan és mindehol olvastam a könyvet. Ezért a trükkért tisztelet Pratchett mesternek, jól átvágott!

Trükkért, mondom, mert olyan érzésem volt mindvégig, hogy Pratchett csak azért írt, mert volt egy ötlete, ami csak azért sem, akart kibontakozni igazán, de ő csak azért is megírta. Nem véletlenül, ez számomra az egyik legvastagabb könyve; s azt mondják, hogy aki öt mondatban mondja, amit öt szóban is el lehet mondani, az bármi egyéb galádságra is képes.

No, ennyire ambivalens bennem ez a könyv. De rossz hírem van: nem megy a Rukolára. Nem bizony, mert szerelmetesfeleségtársamtól kaptam. S számomra ez a legfőbb értéke.

* http://www.port.hu/csillagok_kozott_interstellar/pls/w/…

3/5

(2015)

Delta Vision, Budapest, 2012, ISBN: 9786155161841 · Fordította: Farkas Veronika

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr3014177559

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.