Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni

2018. augusztus 14. - Mohácsi Zoltán

jonasson_az_analfabeta.jpg

Megvett kilóra. Én már a százéves pasasnál kapituláltam, de ez az eszement börleszk túltett rajta. Annyira képtelen, annyira abszurd, annyira annyira, hogy kalapot emelek előtte. No, ez olyan mindenhololvasnikell-könyv* volt!

Nem is tudom, kell-e, érdemes-e a tartalomról bármit mondani? Meséld már az Üvegtigris történetét, lécci! (Valószínűleg nem véletlen, hogy éppen ez jutott eszembe, ahogy belegondolok, van benne asszociációs logikai lánc.) Na, ugye!

Persze, körbe lehet írni, át lehet adni a poénok egy részét, de az egésznek a feelingje átadhatatlan: kellenek az arcmimikák, színek, jelmezek. Jonasson eszementsége ugyanígy átadhatatlan.

Hihetetlenül abszurd történet, váratlan reakciók, röhögve fejcsóválós karakterek, pazar poén-hegyek. Röhögős, könnyed alapmű, Biztosan lesz még a kezemben, ha megérem.

* Saját kategória: annyira jó, hogy bármely állapotban, helyzetben kívánom az olvasását.

5/5

(2016)

Athenaeum, Budapest, 2014, ISBN: 9789632933 · Fordította: Kúnos László

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr2914181625

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2018.11.16. 16:49:27

Hát nem tudom...
Abban egyetértünk, hogy ez a könyv nagyon hasonlít a ”Százéves ember”-re, ami jó könyv volt, és ez sem rossz.

De nekem olyan érzésem volt ezt a könyvet olvasva, hogy még egyszer ugyanazt a könyvet akarta megírni (eladni) a szerző.
Tulajdonképpen ugyanaz a sztori, egy látszólag naiv (ámde rafkós) szereplő vonul végig a történelmen, találkozik mindenféle híres emberekkel, csöppen bele sorsdöntő eseményekbe.
És atombomba.

A Százéves ember még olyan „akár így is történhetett” szintű sztori, az Analfabéta estén már egy túl vannak tolva a szereplők, a helyzetek a teljes képtelenségig.

Az pedig kifejezetten nem tetszik benne, hogy mennyire reklámozza a (jelenlegi) királyt.

Ezzel együtt azért – amint írtam – nem tartom rossz könyvnek, de lelkes híve sem lettem...

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2018.11.16. 17:18:23

@α Ursae Minoris:
Szervusz Ursae Minoris!

Nekem a harmadik Jonasson könyv nem tetszett, arról lett olyan véleményem, mint neked erről. Sőt, rosszabb.
Ezt én még börleszk-szerűbbnek találtam, és ha a börleszk jókedvemben ér, nagyon tudom szeretni. Engem ez megtalált. Lehet, jókor olvastam. Tény, például Vavyan Fable is van, amikor jólesik. Bár többnyire nem olyan nagyon.

Egyénként azt önmagában enm tartom bajnak, ha egy író folyamatosan ugyanazt a könyvet írja, s ha olvastál egyet, voltaképpen mindet olvastad, mégis akarod mindet olvasni. Nagyon sokan vannak így, de példaképpen, hogy mire gondolok: Rejtő, E. R. Burroughs, Kurt Vonnegut, Terry Pratchett, P. G. Wodehouse és sokan mások.

Mi a baj a királlyal? Teljesen tudatlan vagyok...

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2018.11.17. 08:09:30

@Mohácsi Zoltán: Igen, ebben nagyon igazad van, hogy némelyik író mindig ugyanazt a könyvet írja.
Vonnegutnál lelkesen olvastam ezeket az ugyanolyan könyveket, és meg is maradt bennem sok emlékezetes részlet és gondoltat.
Wodehouse-tól egy időben sokat olvastam, mert anyósomnak megvoltak a könyvei, és éppen ráértem, meg olyan kedvem volt. Könnyed kis olvasmányok voltak, de már akkor is összemosódott bennem, hogy Psmith mikor mit csinált és miért – de úgy mindegy is volt. Agyzsibbasztásnak jók voltak a könyvei, de nem éreztem azt, hogy különösebb értéket képviselnek.
A Korongvilág könyvekből kettőt olvastam el, de nem éreztem azt, hogy a továbbiakra is akarnék időt szánni. Rejtővel nagyjából hasonló a helyzet.
Burroughs-tól nem olvastam semmit. :-(

A királlyal önmagában nincs különösebb baj.
Semmi konkrét szerepe sincs, még annyi sem, mint az angol királynőnek – ami annyiból talán kár, hogy ha a király feladata lenne kinevezni a miniszterelnököt, akkor a jelenlegi politikai helyzetben (amiről lásd a nemrég írt posztomat: noreg.blog.hu/2018/10/30/sokat_akar_a_szarka_936 ) talán elkerülhető lenne, hogy a politikusaink végképp hülyét csináljanak magukból.
A király arra jó, hogy évente egyszer, december 10-én a Nobel-díj átadás fényét növelje.
Az zavart vele kapcsolatosan a könyvben, hogy mindenki – létező és kitalált emberek, intézmények – megkapják a magukét a könyvben, a király viszony kizárólag pozitív szinben van lefesteve, és az a végkicsengése az egész sztronak, hogy milyen jó is nekünk, hogy van egy királyunk.
Ezt nagyon alattvalói hozzáállásnak érzem.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2018.11.17. 09:02:46

@α Ursae Minoris:
Burroughs a Tarzan-, meg a John Carter-könyveket írta. :-) A Korongvilág érdekes dolog. Nay mennyiségben nem tudom fogyasztani én sem, de például a „Kisistenek” fergeteges volt. De nem is ez a téma...

Szóval számomra nem baj, ha egy író mindig ugyanazt a könyvet írja, csak írja meg mindig jól. :-) De legalább fogyaszthatón. Úgy tetszik, Jonasson mindig ezt a könyvet írja. Ami számomra nem baj. Viszont a baj az, hogy három könyvét olvastam, és ereszkedő a színvonal. Nem tudom, a „Százegy éves ember” milyen lett, egyetlen értékelése van a Moly-on, az lesújtó.

De ismétlem magamat: nekem az „Analfabéta” börleszkje bejött.

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2018.11.18. 08:41:12

@Mohácsi Zoltán: Ja, hogy az a Burroughs!
Erra a névre keresve egy Kerouac-szerű szerzőt találtam.

De mindegy is, mert a Tarzan-könyveket sem olvastam.
Csak filmen láttam annak idején ezeket a történeteket, még Johnny Weissmuller főszereplésével. :-)
süti beállítások módosítása