Moha olvasónaplója

Nemere István – Cs. Horváth Tibor – Fazekas Attila: A Triton-gyilkosságok

2018. augusztus 14. - Mohácsi Zoltán

nemere_fazekas_a_triton_gyilkossagok.jpgKamaszkorom delén túl nagyon szerettem Nemere könyveit, főleg a sci-fi-ket. Aztán egy szép napon az összes eltűnt a polcomról. Apu kölcsönadta egy munkatársának. A megkérdezésem nélkül. Aztán meghalt. Soha nem tudtam ki volt az a munkatárs, aki Apu alattomos halála révén megnyert magának egy polcnyi Nemere-könyvet.*

A fájdalom és a csalódás enyhültével, meg a könyveinek számlálhatatlan ömlésével aztán valahol kiszerettem Nemeréből, és meggyőződésemmé vált, hogy négerekkel íratja a könyveit, mert ennyit és ennyi témában lehetetlen egy embernek elvégezni.

Viszont ez a Triton valamiért megmaradt bennem. Nem tudom, nem értem, pontosan miért, de megmaradt. Talán benne van az is, hogy az emberiség végre nem rohadt görény, benne van az is, hogy kicsit ellentmondásos az álcát viselő gyilkos gondolkodása: ((SPOILER: az emberiség embertelen, a lelkében civilizálatlan, ezért kiírtjuk azokat, akik idevezethetnék őket; bár Wyndham Szemünk fényei óta erőteljesen meg van ennek a gondolkodásmódnak az ideológiája is.))

Aztán Nemere összefutott Fazekas Attilával és Cs. Horváth Tiborral. Az utóbbiról talán elég annyi: egy időben nem jelent meg úgy magyar nyelvű képregény, hogy ne ő írta volna a szövegeit. Vagyis a képregény magyar történelme elválaszthatatlan a személyétől. 
Fazekas Attila rajzai ellentmondásosak. Jó rajzok. Miközben nem. Másolják a valóságot. Ez a filmadaptációs képregényeiknek (Csillagok háborúja, Beverly Hills-i zsarú, stb.) jót tett, de egyébként a megkapó realizmusa néha mulatságos: anakronisztikus például ebben a történetben is, hogy a zsaruk Colombo hadnagy ballonját viselik, miközben az emberiség képviselői elgondolhatatlan messzeségekben keresgélnek bolygót a kirajzáshoz. Aztán: a realisztikus rajzok között mindig van néhány, ami a mozdulatok sutaságával esetlegesség érzetét keltik, és halványítják a professzionalizmust. (Viszont tagadhatatlan, hogy olyan kívánatos nőket senki sem rajzolt, mint Fazekas Attila. Kamaszkoromban főleg emiatt szerettem a képregényeit. Feleim, ne rohanjatok emiatt megvenni ezt a füzetet, ebben nincsen egy sem!)

Nos, a Triton gyilkosságok tehát sci-fi krimi. Van benne minden, amitől sci-fi és van benne minden, amitől krimi. Megítélésem szerint minőségi, élvezetes és még izgalmas is. Sőt, ha akarom (akarom) tanulság is van benne, ha nem is nagyon árnyalt (ha van benned belátás, nem veszed más életterét). S a regény képregény-változata hozza, amit a könyv képvisel. 
Tehát nekem tetszett.

* FELHÍVÁS! Aki érintve érzi magát, hogy Mohácsi Józseftől 1985 környékén KÖLCSÖN kapott úgy egy polcnyi Nemerét, és tán visszaadná (egy nagykamasz srác a csörgős zsebpénzén vette a könyveket, üvegeket vitt vissza, miegymás, hogy olvashasson, tehát nem a fent említettt Mohácsi József tulajdona volt, amit kölcsön adott), jelentkezzen! 
Bár félő, hogy nem kölcsönbe mentek el a könyvek, hanem gigába… :-(

3,5/5

(2016)

Ifjúsági, Budapest, 1985, ISBN: 9634227643 · Illusztrálta: Fazekas Attila

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr614181355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.