Cseles ez a könyv!
Egyfelől, mert olyan, mintha valami testesebb öccá oldalas lenne, közben meg majdnem ezer.
Másfelől meg azért, mert olyan, mintha jó lenne, közben meg egyáltalán nem az.
De megnyugodtam. Fenntartásom King-gel szemben, amit már-már lerombolt egy-két megnyilvánulása, majdnem megszűnt. Erre meg most ez szörnyszülött megnyugvásomra majdnem visszaépített minden falat.
Pedig cefet jól indul a sztori, komolyan! De nagyon jól! Aztán mire érdekelni kezd a főhősnéni, addigra vált a fókusz, és a csontalkoholista költőre fókuszálunk, harminc oldalon szenvedve az ökológia vs. atomerőművek kérdésével. Ez még úgy az első ötödben van valahol. De akkor még kitartottam, csak azért is, meg Szerelmetesfeleségtársam kedvéért is: őt jobban érdekelte, amit meséltem neki a könyvről, mint engem, aki olvastam. Mondjuk ez sem semmi, de lehet, hogy ez engem dicsér. Aztán az antiatom-hosszadalom után elindul a sztori, de akkor meg jött Jodi Picoult, meg a Csodalány, amiért ugyan kár volt félbehagyni emezt a könyvet, de megtettem. Aztán továbbolvastam.
Nem mondom, hogy teljesen érdektelen volt a hosszadalmas, lassúdad cselekmény, de majdnem. Nem áll, de minimum lassított felvétel. Azt sem mondom, hogy cselekménymániás vagyok, de ha az nincs, akkor lennie kell valaminek helyette, ami több, mint töltelék és időhúzás.
Bár utáltam, hogy mire némi szimpátia kél bennem valaki iránt, addigra meghal, jobbára csúnyán, és még azt is megbocsátanám, hogy a lassítót szedett cselekmény olyan, mintha egy kocka lassan síkokra csúszna, és az egyik sík átvezet a másikba, elcsúszik, de van érintkezés, bukdácsolunk egyik szintről a másikra, egyik novella úszik át a másikba, lazán egymásba mosva. Aztán sűrűl a kapcsolat, vastagodik az összekötő szál, de számomra a vég az volt,
((SPOILER: amikor a főhősnéni vaginából indított zöld csápokkal intézi el az utált, agresszív nővérét. Jól sejted, nem a vaginával van bajom... Mármint, ha nem ilyen összefüggésben szerepel.))
Itt nem tettem még le a könyvet: lapozgattam a vége felé, de semmi nem csigázott fel a további olvasásra. De tényleg semmi. Még az sem, hogy Kinget olvasni voltaképpen nagyon jó, s még az sem, hogy megtudjam, mire likad ki a kilencá' oldal. Hát, bizony, ennyire unalomba fúlt a sci-fi-King.
Rendben, maradhatok továbbra is sznob, nem kellett megszeretnem Kinget!
De akkor mit keres még vagy tíz könyve a polcomon, olvasásra várva?
2/5
(2015)
