Moha olvasónaplója

Raana Raas: Árulás

Csodaidők 3.

2018. augusztus 15. - Mohácsi Zoltán

raana_raas_csodaidok3_arulok.jpgNomostmerugye… Kognitív a disszonanciám. Egyfelől nem tudom letenni a sorozatot: kiolvastam a harmadik kötetet, és bá elhatároztam, hogy pihenésképpen, és védve magam a túltöltődés ellen elolvasom a frissen beszerzett és számomra eleddig ismeretlen Méhes György könyvet, az Öcsi naplóját, mégis automatikusan levettem a polcról a Csodaidők negyedik kötetét. De szerelmetesfelségtársammal megnézve egy vacak thriller-horrort (Porontyok), lazulás végett mégis a Méhes-könyvet vettem kézbe. Meg azért is, hogy ne sokalljak be. Ugyanis féltem, hogy unni fogom már a Judy-Giin-Yaan világot. S nem csak azért, mert sok oldal.

Eta, a szerző azt írta nekem ebbe a kötetbe, hogy az eddigi olvasók ezt kedvelték legjobban. Bár ugyanúgy 95%-os a kedveltsége, mint a második és negyedik kötetnek, elfogadom, miért ne tenném? Tény, az első három kötet közül ebben végre nem csak beszélnek róla, de történik is a politika. Ráfért a sorozatra. Kezdett már olyan érzésem lenni, hogy egy látványos sci-fi magyar megvalósításával van randim: zéró költségvetés birtokában a látványos csatajeleneteket a nappaliban beszélik meg a szereplők, egy bolygó leigázása szörnyülködő hírváltás a levelesládák mellett („Hallottad, tegnap este elesett az xy naprendszer!”, „Ne mááár! Ez szörnyű! Erről jut eszembe, te szoktál paprikát vágni a gombás rántotta alá?”).

Szóval eddig ez a legmozgalmasabb kötet, talán itt a legösszetettebbek a kapcsolatok, s ebben a kötetben történik a legtöbb minden. Logikus a cselekmény, következetesek a karakterek, valósak az események.

De a disszonanciám mégsem akar szűnni. Mert valóban, végre beindul a cselekmény, végre nem csupán megbeszélik a szereplők, hogy mi történik galaxis-szerte, hanem meg is élik, a kötet nem csupán foltokban tartalmaz cselekményt, de valahogy a utolsó pillanatban csípte el a szerző ennek adagolását. Nem önmagában hiányzik a valós történés, hiszen lássuk be, egy könyv irodalmi értékét nem csupán és nem elsősorban ez adja; például az Átváltozás-ban Kafka a cselekményt tulajdonképpen az első mondatban ellövi, utána már csak nyűglődés van. De milyen szinten! 

A Csodaidőkkel kezdtem úgy járni, mint a nyolcvanas évek tévéfilmjeivel: a ’48-as szabadságharcosok korhű díszletek között és jelmezekben beszélték meg, mi van merre, hogyan tovább? Sehol egy villogó kard, sehol egy álgyú, egy pisztoly, csak beszéd és beszéd és beszéd. Mint ha Odüsszeusz csak elmesélné a küklopsz megvakítását a kockás abrosz mellett. 

Minden bizonnyal erősíti ezt az érzést az is, hogy bár voltaképpen sci-it olvasok, ezt a különböző bolygók nevén kívül szinte semmi nem jelzi. Ami történik, történhetne bárhol, a világ végén, mondjuk a Csendes-óceán kis szigeteiért folyó küzdelem ürügyén.

S akkor valami, ami eddig nem tűnt fel: a sorozat címe. Hogy nem smakkol. Mer' nem csodák történnek, hanem gyalázatok, vér, szenvedés, pusztulás. Mondjuk tény, hogy csodálatos nagyságban, hiszen ((SPOILER: például egyetlen bolygón háromszázmillió áldozat, nem semmi lépték! De a csodák eddig elmaradtak, a környezet, a cselekmény nem csodás, hanem hideg, szürke politikus.)) De a csodák eddig elmaradtak, a környezet, a cselekmény nem csodás, hanem hideg, szürke politikus.

De újra hangsúlyozom: eddig ez a sorozat legjobb kötete, s maga a sorozat mégis, ennek ellenére nagyon jó. Hiszen, mondom, máris levettem a polcról a negyedik kötetet, és elméleti szinten már tervezem a két Időcsodák* beszerzését is.

 

* 2017-ben megkaptam névnapomra szerelmetesfeleségtársamtól mindhárom kötetet!

 

4,5/5

(2016)

Shremeya, Budapest, 2009, ISBN: 9789630674706

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr5714182389

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.