Moha olvasónaplója

Bart D. Ehrman: Tények és tévedések A Da-Vinci kódban

A történettudomány álláspontja Jézusról, Mária Magdolnáról és Constantinusról

2018. augusztus 20. - Mohácsi Zoltán

ehrman_tenyek_es_tevedesek_a_da_vinci_kodban.jpgAbban a könnyű-nehéz helyzetben vagyok, hogy egy célból több nagyon hasonló témájú könyvet támadtam meg a könyvtárban. Kettőről már írtam értékelést*, de mivel azokat az értékeléseket nem teljesen bizonyosan azok olvassák, mint emezt, az egyszerűség és az érthetőség kedvéért azoknak a megegyező bevezetőjét most idemásolom.

*

El kell mondanom, hogy A Da Vinci-kód megjelenése és megfilmesítése óta tökéletesen hidegen hagyott. Annak ellenére, hogy a film Tom Hanks-es, őt pedig a Forrest Gump óta feltétlenül… A másik filmet, talán Angyalok és démonok , láttam, de nyomtalanul múlt el belőlem. Igazából most ez sem érdekelt volna, de szerelmetesfeleségtársamat igen, őt meg szeretem nagyon, tehát megnéztem vele a filmet.

Gondolom, millió helyen milliószor elmondták, hogy ezer kérdést felvet Dan Brown története, Jézusról, Mária Magdolnáról, Da Vinci-ről, a Sion rendről, miegyebekről. Valószínűleg nem is lett volna ekkora sajtója, visszhangja ennek a kriminek, ha Brown nem írta volna oda a könyv elejére, hogy voltaképpen mindent komolyan kell belőle venni, ami vallás, tudomány és egyebek, csupán a történet összerakása az ő műve.

Már a film nézése közben feltűnt két dolog. Meg kell mondanom, nem unatkoztam rajta, elszórakoztatott, de csak annyira vettem komolyan, mint bármelyik Indiana Jones-filmet, a Titkok könyvtárát vagy bármi hasonszerű egyebeket. 
Pedig, Isten bizony, még nyitott is lettem volna egy-két dolog iránt. De csukott maradtam.

Az a két dolog, ami feltűnt és badarságnak tetszett már nézés közben a következő: 
1. Nagy Konstantin állította össze a Bibliát és ő szüntette meg, írtotta ki a gnosztikus tanokat. (Mármint ezt állította Brown egyik szereplője, véresen komolyan, és senki nem kérdőjelezte meg.) 
2. A Mária Magdolna Jézus életében betöltött szerepéről szóló elméletek valóban érdekesek, sokak számára megbotránkoztatók, de könyörgöm, Jézus vele való házasságát minimum már Nikosz Kazantzakisz pedzegette, s ha voltak már akkor is tiltakozások, nem omlott tőle össze a kereszténység. Azóta pedig hány és hány könyv jelent meg hasonló tartalommal, egek! A kereszténység, pedig, köszöni szépen, jól van. S csak egy dolog nem derült ki, vagy nagyon nem figyeltem: oké, a csajszi a jézusi vérvonal uccsó' sarja: de akkor mi van? A híres emberek sarjai nem feltétlenül lesznek ugyanabban jók, mint a felmenők: a regényíró csemetéje nem feltétlenül regényíró, a festőé nem feltétlenül festő, a politikusé nem feltétlenül politikus, a szobafestőé nem feltétlenül szobafestő, a bankáré nem feltétlenül bankár, és a megváltó nem feltétlenül megváltó.

Ami meglepett: a teljesség igénye nélkül, nagy gyorsan vagy kilenc (!) olyan könyvet találtam, ami A Da Vinci-kód kijelentéseit iparkodik cáfolni. A bőség lepett meg. 
A csuda tudja, miért, de érdekelni kezdett a dolog, Hármat magamhoz is vettem a könyvárban. Egyet meg elhappoltam.

*

S akkor ez a harmadik könyv, amit kihoztam a könyvtárból. A szerzője Bart D. Ehrman történész, aki, ha jól olvastam, súlyosan foglalkozik teológiával is. Egy helyen** ezt olvasom róla: Ehrman evangéliumi keresztényként kezdte, de ő is úgy járt, mint sokan mások, hogy minél jobban megismerte a Bibliát, illetve történelmi hátterét, annál jobban apadt a hite. Először csak liberális kereszténnyé, majd agnosztikussá vált (http://en.wikipedia.org/wiki/BartD._Ehrman). A Moody Biblia Intézetben, a Wheaton Főiskolán és a Princeton Egyetem teológiai szemináriumán szerzett diplomát. Jelenleg a Chapel Hillben található Észak-Karolinai Egyetem vallási tanulmányok professzora._ 
Mindez azért különösen fontos, mert aláhúzza: A Da Vinci-kód -ról írt könyvét nem befolyásolta világnézeti hovatartozása.

Ehrman könyve Dan Brown regényének legfonosabb történelmi, hm, milyeire is, csúsztatásaira, tévedéseire, hazugságaira, fikcióira reagál. Két nagy résből áll a könyv. Az első rész Constantinus császárnak (Nagy Konstantin) a kereszténységben illetve a Biblia kanonizálásában betöltött szerepére, a msodik rész Jézus személyére, történetiségére, majd Mária Magdolnára és a nők egyházban betöltött szerepére fókuszál.

Vesz egy-egy kjelentést Brown regényéből, természetesen a sarkalatos pontokról szólókat, majd rendre megcáfolja őket a történelmi tényekkel.

A legegyszerűbb elondanom, mire mond nemet Ehrman.

– Nem Constantinus állította össze az újszövetségi kánont. 
– Nem volt nyolcvan evangélium, amiből Constantinus kiválasztotta a Bibliában található négyet, Máté, Márk, Lukács és János evangélumát. 
– Nem, az apokrif evangélumok nem beszélnek jobban, erőteljesebben Jézus emberségéről, mint a kanonizált evangéliumok. Sőt! 
– Nem, nem Constantinus pusztítta el az apokrif evangéliumokat. 
– Nem, a niceai zsinat nem Krisztus emberségéről vitatkozott, hanem az istenségének milyenségéről. Ahogy Madách is írta Az ember tragédiájá -ban, arról a bizonyos i-betűről, homouszionsz vagy homoiuszionsz, Krisztus azonos vagy egylényegű volt az Atyával. 
– Nem, a Kumránban talált tekercsek között egyáltalán nem voltak keresztény iratok. 
– Nem, nem igaz, hogy Nag Hammadban talált iratok apokrifjei pontosabban tájoztatnak bennünket Jézus üzenetéről és cselekedeteiről, mint a kanonizáltként elfogadott iratok. 
– Nem, nem igaz, hogy egy zsidó férfi nem lehetett nőtlen. 
– Nem, Tamás evangéliumában a „társ” szó, tudniillik, hogy Mária Magdolna Jézus társa volt, nem arra vonatkozik, hogy a felesége lett volna, főleg azért nem, mert vitatott, hogy az arámi nyelvben a társ valóban teljesen azonos lenne a házastárssal, e legfőképpen azért, mert Tamás evangéliuma kopt nyelven íródott, görögből fordítva. Vagyis az arámi szóhasználat nem befolyásolja. 
– Nem, Fülöp evangéliumában az, hogy Jézus megcsókolta és jobban szerette Mária Magdolnát a többi tanítványál, nem intim kapcsolatra utalt, hanem a kettejük közötti mester-tanítványi szeretet kiteljesedésére. Nem a minősége volt más ennek a szeretetnek, ahogy Jézus Mária Magdolna iránt érzett, hanem a mélysége. 
– Nem, semmi, de semmi nem utal arra, hogy Jézus házas lett volna, és Mária Magdolna gyerekeket szült volna neki.

Ehrman azt írja, s ezzel nekem imponált, hogy számára Brown története élvezetes, ötletes (bár szofisztikáltan megfogalmazza a sejtését, hogy Brown az alapkonflitust Az abbé titkacímű könyvből merítette) irodalomnak tartja, és a fikció megerősítéséhez sorolja Brown-nak azt az ominózus bevezető mondatát is, miszerint mindennek utána járt, leírása, történelmi beszámolói mind igazak . 
Voltaképpen ez az a mondat, szerintem, amire válaszul ez a tengernyi Da Vinci-kód cáfolat megszületett. S úgy vélem, ez Ehrman-tól is csak egy gsztus, mert ő is írt egy cáfolatot. Jót és élvezeteset.

* A Da Vinci-kód a történész szemével A Da Vinci-kód világa
** https://ateistanaplo.wordpress.com/tag/bart-d-ehrman/

5/5

(2017)

Gold Book, Debrecen, 2006, ISBN: 963425098X · Fordította: Békési József

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr4414190877

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.