Moha olvasónaplója

Futaki Attila – Tallai Gábor: Budapest angyala

2018. augusztus 27. - Mohácsi Zoltán

budapest_angyala.jpgTeljesen véletlen volt a találkozás: persze, megint a FSZEK, s megint csak keresgélés valami után.

Az van, hogy a hivatalos ünnepektől egy idő után csömört kap az ember. Olyan kis kötelező lesz, a kötelező pedig nem lehet érdekes és izgalmas. A rendszerváltás óta 1956 kötelező. Lózungokkal, szólamokkal, klisékkel. Úgy járt, mint annyi más ünnep, augusztus 20., március 15. Ha az ember megkpargatja ezeket, ha túllép a kötelező jellegen, izgalmas, töprengős, lelkesítő valóságot találhat mögöttük. ’56 mögött kiváltképpen. Különös tekintettel arra, hogy bár fogynak, de még élnek sokan, akik átélték. S különös tekintettel arra is, hogy bár már több mint hatvan éve történt, ami történt, mégis ha nem is közelmúltról, de legalább félmúltról beszélhetünk.

S akkor itt van ez a képregény, ami magyar és ami ’56-ról szól. Ha úgy vesszük, állami kiadvány. Ez rosszat sejtet. Pedig nem kellene, hogy ezt tegye, csak már ilyenek a reflexeink, tanultuk őket, ave Pavlov! Aztán nem tesz jót a kiadványnak a fülszöveg sem. A valós történelem vs. Marvel párosítás hihetetlenül szerencsétlen, és az sem szerencsés ajánlás, hogy a fülszöveget Balogh Zoltán írta. Kár, hogy erre a kiadók nem figyeltek, illetve nem mérlegelték ennek visszaütő erejét. Mert azért a társadalomban van egy erőteljes dafke bumeráng-effektus a mindenkori regnáló hatalommal szemben, és a valóságérzet teljes hiánya, ha a hatalom ezzel nem számol. Ez is csak az arroganciát bizonyítja. Ráadásul ezt olvashatjuk: „Futaki Attila szintén hangsúlyozta, hogy a Budapest Angyala nem egy szuperhős-sztori, inkább egy noir felütésű francia akciófilmhez lehetne hasonlítani.” 
Vagyis az alkotó szándéka és a projekt ötletgazdájának az ideológája igencsak üti egymást.

A képregény, ez a képregény viszont elsősoran . És szép. Nagyon szép. Nekem nagyontetszenek a rajzok, a szempontok, a perspektívák, pompás a színezés, kitaláltak a karakterek. Jó nézegetni, és van mit nézegetni. Kimondottan profi.

A történet kicsit suta, de akkor most én citálom ide a Marvelt: vajon azok a történetek mennyire épkézlábak? Van látvány és más sincsen. Pont. 
Szerintem itt sem annyira a sztori miatt van hiányérzetem, sokkal inkább azzal, hogy kicsit elnagyolt lett a történet. Ugye a történet két jól elkülöníthető idősíkon zajlik: ’56-ban és ’88-ban. Az ’56-os múlt nagy teret, sok oldalt kap, ellenben a ’88-as kicsit elkapkodottnak és történetileg kiforratlannak tűnik. Az ’56-ban történtek valahogy a jellemek és a történések szempontjából is kerekebbek, konzekvensebbek, összetartóbbak. A ’88-as cselekmény elkapkodottnak, motivávalatlannak tűnik. Kellett volna még időt, teret, jó pár oldalt hagyni neki, ráérősebben, lelassítva kifuttatni a végére a sztorit. Esetleg megmagyarázni, miért várt Budapest Angyala harminc évet a bosszúval, miért kellett megvárnia Pavlov budapesti kinevezését, ha milliárdos, miért nem küldött már valahova néhány megfizetett bérgyilkost, vajon a ’88-as Budapesten valóban ennyi lett volna a szovjet nagykövet likvidálása? Szóval ez a szál kicsit átgondolatlan, vagy pozitívabban: kiforratlan. 

A befejező jelenet, Isti önfeláldozásával kicsit hatásvadász, ennek ellenére kimondottan tetszett. Olyan kis Marveles. :-)

A magam részéről gratulálok az alkotóknak: csak így tovább, és teljesen kiforrhatja magát a dolog!

* https://kronika.ro/szines/elkeszult-az-elso-magyar-kepr…

3,5/5
(2017)

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr3514206219

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.