Egy cigány asszony azt jósolja Obelixnek, hogy egy fogathajtó versenyen díjat fog kapni. Obelix vérszemet kap, és azonnal vesz is magának egy versenyfogatot tízszer nyolc menhírért. 

Rómában az utakért felelős, izé, minisztert megszorongatják az utak minősége miatt. Az védekezésképpen felpattan, és azonnal kihirdet egy nemzetközi fogathajtó-versenyt, egész Itálián keresztül. Kicsit hamari ember. Aznap megjelenik nála Julius Ceasar és közéi vele, hogy az ötlet pompás, de nagyon-nagy baj lesz, ha nem egy római fogat nyeri a versenyt. Ennek pedig kis esélye van, hiszen Obelix is indul a versenyen, oldalán a segédjével, Asterix-szel. 

S innen gyakorlatilag megindul az ókori Flúgos Futam nemzetközi mezőnnyel, becsületes és kevésbé becsületes hajtókkal, élükön a római favorittal, és minden állomáson a verseny szponzorával és annak favorit termékével, amit Obelix csak egyszer tud megkóstolni. 

Bár a végkifejletet illetően természetesen egy fia kétségünk sincsen, mégis roppant élvezettel olvassuk ezt a képregényt. S kiderül, még Ceasar is úriember...

Ha jól figyelünk, észrevehetjük, a szerzők diszkréten belepakoltak egy csomó híres olaszt: Sophia Loren-t, Bud Spencer-t, Roberto Benigni-t, Leonardo-t Mona Lisa-val, Pavarotti-t, Berlusconi-t a történetbe, de csupán statisztaként. :-)

Jókat röttyintgettem olvasás közben. Az előző füzethez, az Asterix és a belgák-hoz képest felüdülés, új fuvallat volt ez a füzet. S ha nem tudom, nem vettem volna észre, hogy itt már csak a szellemi örökség továbbviteléről van szó, nem az eredeti alkotók gyermekéről. Szerintem ez a legnagyobb dicséret.