Moha olvasónaplója

Juan Diaz Canales – Juanjo Guarnido: Néma ​pokol

Blacksad 4.

2018. szeptember 27. - Mohácsi Zoltán

blacksad_04_nema_pokol.jpgAmint az már mondtam az általam olvasott első és harmadik rész értékelésénél, és úgy fest, ez állandó refrén marad: a Blacksad egy gyönyörűen megrajzolt, állatszereplőkkel dolgozó noire képregénysorozat. A főszereplő, Blacksad egy kandúr. Aki magánnyomoz. Kemény csávó... ööö... kemény macskosz. A történetek világa nagyjából a mi húszas-negyvenes éveinkkel parallel, de nem mindenben, néha egy kicsit előre nyúl az időben. Ami, mert nem a mi időnket képzi le állatfigurákkal, csak hasonlatosságok vannak, nem zavaró. 

A két általam olvasott kötetre egyaránt jellemző volt, hogy sokkal inkább képeskönyvnek tekinthető, mintsem bármi másnak. Tény, ami vitathatatlan: nagyon van mit nézegetni azokon is. Ezzel együtt a harmadik kötet nagyjából mindenben elhibázott. (Akkor akartam letenni, amikor tökéletesen értelmetlenül megjelent benne a holokauszt témája, sehol, semmihez sem kapcsolódva, csak úgy, hátha nagyobb lesz a sikere.) 

Ám a Blacksad bármennyire noire, bármennyire krimi, bármennyire gyilkosságos, a rajzok, festmények egyszerűen nagyszerűek, szépek és, nos, igen, hm, kedvesek. 

blacksad_04_nema_pokol_1.jpgEnnek a negyedik kötetnek viszont van története. is. Miközben a rajzok színvonala maradt a régi, sőt, talán túl is szárnyalja azokat. Az egyik képet igen sokat nézegettem. Egyszerűen mert szép. Blacksad ül egy árnyas étterem udvarán egy másik szereplővel és beszélgetnek. No, de azok az árnyékok, az az épület, apám, az hogy van megrajzolva, színezve, festve! Úgy öt perc után jöttem rá, hogy valószínáleg azért is tetszik annyira ez a rajz, mert van benne jókora adag Zorád Ernő. Figyeld csak a falon levő kandellábert! Ha kiemelném, csak úgy önmagában, akkor kapásból azt vágnám rá, hogy Zorád. Miközben dehogy. 

blacksad_04_nema_pokol_3.jpgSzóval vannak ezek a festmény-jellegű, a történet szempontjából gyakorlatilag érdektelen festmények, amk csak a rettentő erős hangulatokat erősítik, meg vannak a cselekményt elbeszélő rajzok. Más a stílus, de úgy más, hogy teljesen egységes, sehol nem lóg ki a lóláb. Van egy másik képkocka, amihoz többször visszatértem. Ez is olyan, mint az előző: gyakorlatilag egy festmény. Egy esti városrészlet, egy ház a sötétben. Minden a helyén van, a részletek, a fények, az egyensúly. Szinte együtt kapaszkodunk felfelé a kemény nap végeztével a hátsólépcső korlátjába kapaszkodó női alakkal, és tudjuk, amit ő: vígasztalan lesz ez az este is, és a munk a nem ért még véget, mindössze alanyt és tárgyat vált. 

Ezek a statikus hangulatfestések nem lógnak ki a történetből egyáltalán, hanem együtt lélegzenek vele. Ez alól „csak” a borító kivétel. Az nem sikerült. A rajz jó, csak úgy teljességében sok köze nincsen ennek a kötetnek a történetéhez. Benne van, persze, devalahogy nem szerves része, és eyáltalán enm adja vissza a Néma pokol zenés, harsány, mocskos, füstös, blues-os hangulatát. 

A történet, ami most van, nem komplikált, de jól felépített. Mivel krimiről van szó, barbárság lenne bármit elmondani róla. Egy kicsit azért próbálkozom: zenészekről, méghozzá könnyűzenészekről, jazzistákról szól. A cselekményt elindító zongorista eltűnik, Blacksad-et bízzák meg a megkeresésével. Mivel a zongorista drogos volt, mindenki arra gyanakszik, hogy jócskán túllőtte magát, és valami sikátorban lelte a végét. Blacksad a nyakába veszi a várost, és megy, akihez tud. Először a zongista lemezkiadójához. De mert ő Blacksad, nem csupán a feladatot akarja teljesíteni, hanem meg is szándékszik érteni, mi is történt. Ezzel hibát követ el, és nem tudja, de életveszélybe kerül ő maga is. blacksad_04_nema_pokol_2.jpg

Itt befogom a számat. A sorozat második kötetét még nem olvastam, de úgy fest, ebben a negyedik kötetben érték azt el a szerzők, hogy a szöveg, a történet nem csupán illusztrációja a rajzoknak, hanem szerves része a történetnek és méltó párja a vizuális ingereknek. A szereplők egytől-egyig jellemek, nem fekete-fehérek pszichológia és szociálpszicholóhiai értelemben sem. S nekem külön szimpatikus, hogy nem tolják a boldog vég felé a történetet, hanem az is csak olyan kis életszagú, mnt az egész. Szóval nagyon egyben és helyén van itt minden,  

Csak az a baj ezekkel a képregényekkel, hogy meglehetősen borsos áron lehet hozzájuk jutni. Bár kétségtelen, hogy nem találkoztam még olyannal, amit kimondottan és csakis a rajzok miatt gyorsan, kétszer végigolvastam volna. Ezt igen. 

Pesti Könyv, Budapest, 2018, ISBN: 9786155699108 · Fordította: Nagy Krisztián
5/5
(2018)

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr1914266469

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.