Moha olvasónaplója

Jevgenyij Svarc: Drámák

2018. november 24. - Mohácsi Zoltán

svarc_dramak.jpgA tények:

  1. Jevgenyij Svarc orosz író, drámaíró. Jevgenyij Svarcról, hiába vagyok már ötven felett, idén olvastam először. 
  2. Szeretem a meséket. Ellenben a népmeséket nem, bár azt kellene, illene jobban, de valahogy mégsem. Az a tudás, ami sokak, például szerelmetesfeleségtársam és Boldizsár Ildikó szerint a mélyükben van, sosem fogott, érintett meg.
  3. Ellenben az olyan mesék, mint például Méhes György Szikra Ferkó-ja vagy Sütő András Kalandozások Ihajcsuhajdiában-ja, mindjárt elsőre a kedvenceim közé ugrottak. Andersen meséi valahol a kettő között, a nép- és a műmesék között vannak. De persze sokkal inkább az utóbbihoz tartoznak mind tartalmukban, mind formájukban, mind nyelvezetükben. Sok meséje nem is mese, hanem felnőtteknek szóló metafora, analógia. Ha választanom kellett (nem kellett, de választottam) én sokkal szívesebben olvastam Andersent mint a Grimm-tesókat. Némely meséje legyőzött, átlapoztam simán például azt a tűzijátékosat vagy petárdást is, de mégis sokkal mélyebben megfogott, mint a népmesék. Vagy érettebb voltam, vagy túlságosan modernül urbanizált. 
  4. Jevgenyij Svarc meséket dramatizál. Ebben a kötetben az első két mese például Andersen parafrázis. 

Szóval innentől ugyan elrontható még, de nagyon nehezen: Svarc nyitott kapukat döngetett nálam. 

svarc.jpgJevgenyij Svarc (1996–1958) orosz, szovjet író, forgatókönyvíró. Több mint húsz drámát, bábjátékot, és nyolc filmforgatókönyvet írt, mondja a Wikipédia. Aztán úgy folytatja, hogy a mesék szimbolikáját arra használja, hogy kora politikai viszonyait bemutassa. Tekintve, hogy munkássága átfogja a kommunizmus Oroszoszágbeli indulását és a legvéresebb sztálini időszakot, ez nem kis teljesítmény. De Svarcról elmondhatóm, hogy például a hitleri Németország politikájának a szörnyűségét is prófétai módon, előre látta például a A király meztelen című darabjában. 

Drámáiban az az elképesztő, hogy úgy tesz hozzá az eredeti mesékhez, hogy azokban jóformán semmit sem változtat meg, mégis, szinte egészen újjá formálja őket. Ennek egyik eszköze az áradó humora. 

A király meztelen

Volt egy lap a drámában amikor a reggeli vonatomra várva olvastam és felujjongtam a felismeréstől: én ezt ismerem, ismerem, hogyne ismerném! Mármint a Svarc-féle verziót. 
Valamikor kamaszkorom kezdetén volt egy tévéjáték változata, azt láttam. Semmire nem emlékszem belőle, csak egy betétdalra, amit kazettás magnóra fel is vettem. Úgy rémlik, a jó emlékű Szilágyi István énekelte, szimpatikus kappanhangján, de ebben teljesen bizonyos nem vagyok. Pipi barátommal nagyon sokat énekeltük a kis egyszerű dalocskát:

Járom Isten szép világát, 
édes láng epeszt,

megszerettem a királylányt,
ős is engemet...

Volt tovább is, azt is énekeltük. Fogalmam sincsen, miért tetszett annyira nekünk, de a mai napig emlékszem az egész dalra, szövegestül, dallamostul. Jó pár évvel ezelőtt kiderült, hogy hiába telt úgy négy évtized, még Pipi is jól emlékezett a dalocskára.

Próbáltam megkeresni a neten, de csak egy másik, rövid részletet találtam a tévéjátékból, a finálét, Bródy zenéjével, Helyei Lászlóval, Udvaros Dorottyával, Kibédi Ervinnel. Úgy tűnik gagyinak, ahogyan van. Vagy nem ezt láttam, vagy marhára szépíti az idő az emlékét. 

A darab, meglepő fordulat, Andersen azonos című meséjének a parafrázisa. Is. Annak is a parafrázisa. Mert van benne egy csipet Borsószem királykisasszony, meg egy csipet A kanász-ból. (Ez utóbbi kisgyerekkorom egyik kedvence volt diafilm-változatban.) 

A király meztelen mára közhely. A cím mindennapi szófordulattá vált. Ha beütöm a Gugliba, azonnal aktuálpolitikai találatokat ad ki a rendszer. Olyan helyzetekre vonatkoztatják, amelyekben valamely személy olyan dolgot követ el, ami teljesen egyértelműen sumákság, de egyértelműen kilátszik a lóláb. (Bár ez ebben az esetben, ugye a király meztelen, bír némi szexuális felhanggal, holott nem erről van szó.) Az eredeti mese is, Svarc darabja is ugyanarról szól: senki nem olyan bátor, hogy kimondja az igazat, mert mindenki gyáva elhinni, hogy az a valóság, amit ő maga lát. A két álszatócs, ugye, elhitetteti az egész udvarral, hogy csak az okos emberek látják az anyagot, amiből ők a király ruháját varrják. Az anyagot persze senki sem látja, de ezt ugyanennyien merik bevallani. Hiszen senki sem akar ostobának látszani. Egyedül egy kisgyerek kiált fel a teljesen pőre király láttán: „A király meztelen!”
És ekkor már mindenki meri azt látni, amit lát. 

Lássuk be, a mondat minden politikai rendszerben gyúanyag. A király leleplezéséhez nagy bátorság kell. Talán még nagyobb ahhoz, hogy az embert ne ragadja el a tömeg, merje azt látni, amit lát, és ki is mondani, mit lát. Mert egyfelől tarthat a politikai megtorlástól, másfelől attól, hogy talán nincs teljesen rendben az elmeállapota. Egyiket sem egyszerű vállalni. 

svarc_a_kiraly_meztelen_zorad.jpg

Zorád Ernő rajza, A császár új ruhája című diafilmből


Az eredeti mese rengeteg tanulságot, mindenkori aktualitást hordoz magában. Bármilyen parafrázisa teljesen természetesen hendikeppel indul. Svarc darabja is. A kérdés az, mit tud hozzátenni az eredeti meséhez a parafrázis? Tesz-e hozzá egyáltalán bármit is? 

Svarc drámája nem lacafacázik, nem is próbálkozik nagy dologgal, nem tekerget, nem sikál, nem mismásol, magától értetődő természetességgel veszi át egy az egyben Andersen történetét. Apróságokkal egészíti csak ki. Rengeteg humorral, és némi prófétai látással: a király, aki meztelen lesz, egyértelmű utalás Németországra, és akkori vezetőjére, Adolf Hitlerre. De ne tévedjünk: a drámát a harmincas évek közepe előtt  nem sokkal, '34-ben, írta Svarc. Vagyis nem visszatekintve írt szatírát, ahogy Chaplin A diktátor-t rendezte, hanem előre nézve. De ennek ellenére olyan érzésem van, hogy az aktuálpolitikán túl Svarc általában szólt a diktatúrákról, az értelmetlen háborúkról és a képzetlen talpnyalók kétségbeesett pozícióban maradásáról. 

Az árnyék

Amikor ehhez a darabhoz értem, gyorsan leemeltem a polcról az Andersen összes (igen, azt az újrapapírra nyomott, Szukits-vastagságú és súlyú kiadást, amiben egy darab grafika nincsen, és amibe nem tudtak egy nyomorúságos névmutatós tartalomjegyzéket elhelyezni), hogy megkeressem benne az eredeti mesét. 

Hát, kedves gyerekek, elmondható, hogy „nem mese az gyermek”! Mert benne van ám, de mennyire. Szerintem nem sokan ismerik a történetét. Röviden: egy fiatal tudós kutatgat a saját kis bérelt szobájában, és észreveszi, hogy egy gyönyörű lány lakik vele szemben. Addig-addig ácsingózik, míg az árnyéka megunja a tutyimutyiságát, és nélküle megy át a lányhoz. Meg is hódítja magának, vissza se jön a tudóshoz. Sőt, évek alatt testté lesz, és meglehetősen tehetős férfiú válik belőle. Jóval tehetősebb, mint volt gazdája. Akihez egyszercsak visszatér. És innentől gyalázatos paródiája lesz az életnek a történet. Ugyanis a tudós kezdi el kísérni egykor árnyékát. Aki végül fel is fogadja a saját (az árnyék) árnyékának. Majd az árnyék és a gyönyörű lány esküvője után, akibe a tudós is szerelmes volt, és akiről kiderül, hogy hercegkisasszony, meg is öletik a tudóst. svarc_dramak_arnyek.jpg
Mondom, hogy nem mese ez! Viszont lehet agyalni rajta jócskán, hogy mi is, ha nem az...? 

Svarc itt is megtartja Andersen történetét. Van tudós, van árnyék, van széplány, van megalázottság, van gonoszság, van megalázkodás, [[SPOILER: De nincs a végén halál. És ez nagyon fontos különbségnek tűnik.]]

Ez a dráma nem annyira humoros, vicces, mint  az előző. Igaz, az alapanyaga sem volt az. Sokkal keményebb absztrahációt igényel az értelmezése, mint a meztelen királyé. Ki a tudós, ki az árnyék? Mit jelent az árnyék felülemelkedése? Most akkor Svarc még az előző dráma mondatát folytatja vagy már újat kezdett, és saját országának az árnyékairól beszél? A darab 1940-ben született. Vagy éppen Európa árnyékáról? Vagy parafrázis a mindenkori másodikok szerepéről, lehetőségeiről? Vagy hihetünk Svarcnak, amikor azt mondja, hogy a meséi mesék, és arról szólnak, amiről szólnak, nem kell többet beléjük látnunk? (Én ezt képtelen vagyok elhinni.) 

Baljós, szomorú, tragikus történet. Háládatlan és pesszimista. Viszont roppant élvezetes.

Hétköznapi csoda

Erről a címről mindig  a Dr. Herz betétdala jut eszembe. Talán nem véletlenül. Mert Bródy és Svarc teljesen ugyanarról beszélnek. Most, hogy belinkelhessem, rákerestem a YouTube-on a Dr. Herz-re, és legnagyobb meglepetésemre megtaláltam az egész darabot. Pedig hányszor kerestem már! No, tehát a Hétköznapi csoda 55:50-nél nézhető, hallgatható meg. Abban a pár percben gyakorlatilag benne van Svarc darabja. Mese is, hangulatos is, szerelmes is, és ugyanarról szól. Vélem, nem Svarc kapott a fejéhez, hogy milyen jót írt Müller Péter és Bródy, de persze szó sincs plágiumról, a szerelem természete ilyen. 

svarc_hetkoznapi_csoda.jpg

Hűvösvölgyi Ildikó és Dunai Tamás a „Doctor Herz¨ musical „Hétköznapi csoda” című számát énekelve

Adva van egy királylány, adva van egy elvarázsolt fiatalember, egy silány király, egy pénzéhes ügyvezető miniszter, egy hajbókoló, ostoba királyi udvar, egy jóindulatú varázsló és a felesége, meg egy fogadós. A varázsló, a felesége és a fogadós a jó oldalán állnak, a többiek meg nem. A jók iparkodnak összehozni a királylányt és az elvarázsolt ifjút, az ügyvezető igazgató iparkodik magának megszerezni a királylányt és a hatalmat, a két szerelmes pedig nagyon szerelmes, de mindent megtesz, hogy belepakolják a kapcsolatba a maximális minimumot. És voltaképpen ennyi. A hétköznapi csoda maga a szerelem. 

Mondhatnók, unalmas téma. Mindannak, aki nem él benne. Vagy nagyon-nagyot csalódott. Szerintem a szerelem valóban a világ legnagyobb csodája. Nem véletlen, hogy a Biblia is azt mondja, a férfi és a nő lesznek ketten egy testté. Nem a nő és a gyereke, nem a férfi és a nő, a gyerekekkel, nem a felek a szüleikkel, hanem a férfi és a nő, egymással. Vagyis Isten terve szerint a vele való kapcsolat után a legfontosabb kapcsolat a férfi és a nő kapcsolata: ők ketten lesznek egy testté. Vagy ahogy az Énekek éneke írja gyönyörűen (8:6)

Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,
mintegy pecsétet a te karodra;
mert erős a szeretet, mint a halál,
kemény, mint a sír a buzgó szerelem;
lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.

Nem véletlenül ennek a szövegnek az egyszerűsített, de tartalmilag megfelelő változata áll a jegygyűrűnkön szerelmetesfeleségtársammal. 

Világ életemben hittem a szerelemben. Először nem szerelemből nősültem, bár megtanultam szerelmes lenni. Mindent beletettem a kapcsolatba, csak azt nem, amit nem tudtam: azt a belső, égmagas, betonkemény meggyőződést, Nap-meleg bizonyosságot, ami csodazöld-szemű párommal találkozva kábé tíz-tizenöt perc után a hatalmába kerített, és máig sem enged: ő az, akit a lelkem szeret, test a testemből, hús a húsomból, csont a csontomból, lélektársam, barátom, a másik felem. Akiért mindent megtennék („Veled akarok a pokol tüzén elégni, / ha itt az idő / Veled akarok a Mennyországba lépni / s együtt támadni fel.”énekelte D. Nagy Lajos és zenélte a Bikini sok évvel ezelőtt), és akiért érdemes mindent megtenni. Mert megérdemli. 
Na, mondom, erről szól a darab, ezt érzi a Királylány és a Medve, csak mielőtt rájönnének, hogy kellenek egymásnak, bármi is történjen, játszmáznak egy kicsit, szenvednek egy nagyot, tesznek néhány tökéletesen felesleges tiszteletkört. 

Kedves, aranyos, mulatságos darab, roppant módon élveztem az összes karaktert, és az egészet, úgy, ahogyan van.

A Sárkány

A főhőst tekintve A sárkány az Arthur-mondakör darabja: Lancelot, Arthur első lovagja. Akivel Arthur asszonya Guinevre aztán félrekufircolt. De a Lancelot név csak a lovagságban utalás az Arthur-mondákra. LAncelot ebben a mesében is hős. Sárkányölő hős. 

Minden a mesék rendje szerint történik egy darabig. A Sárkány rátelepszik egy városra, s szokás szerint kívánsági vannak, hogy békén hagyja őket: minden évben egy szűzlány, tömérdek tehén, disznó tyúk, liba, és zöldség. Sanyargatja, kizsigereli a városka lakóit, és ez már több száz éve így folyik. És akkor jön a hős lovag. Akinek szembesülnie kell azzal, hogy rossz mesébe tévedt: a városka lakói nem gyűlölik elnyomójukat, nem akarnak szabadulni tőle, megszokták a sanyargatást, a város dinasztikus vezetői pedig szolgalelkű, lelkes alattvalói a sárkánynak, és a demokratikus lelkesedés álarcában próbálják megakadályozni, hogy Lancelot győzhessen a Sárkány felett. 

svarc_a_sarkany.jpg

Paolo Ucello

Nem lövöm le többet a történetből (bár nagyjából kitalálható). Ha akarom, nem sokkal több, mint egyéb, sárkányos, lovagos, szűzlányos, kifordítható mese (Süsü, Krisztofóró). Ha akarom, akkor sokkal-sokkal több. Szomorú, keserű, mégis reményteljes parafrázis a diktatúrákról, a diktátorokról és elsősorban a passzív, együttműködő tömegekről, akik úgy vannak, mint Karinthy Barabbás-ában a tömeg: egyenként mindenki „Krisztust!” kiált, de ahogy a hangok összeállnak, Barabbás lesz belőle. Az lesz bizony, mert a rövidtávú, egyéni érdekek fontosabbak, mint a hosszútávú közösségiek. Emezek itt és most hoznak hasznot az egyénnek, amazok majd, valamikor, sokaknak. Tehet ezek megfoghatóbbak, konkrétabbak, érzékelhetők. Nem a szabadság nem kell, hanem az élet kell, a pillanatnyi haszon kell, legyen a fejek felett bármilyen diktatúra, Sárkány vagy Polgármester vagy bárki. A tömeg minden esetben elhazudja magának a szabadságot, viszonylagossá teszi az elnyomást, és eltűri, hogy csak a sötét sarkokban suttoghatja, hogy ez voltaképpen nem jó, de még inkább ott sem, mert a besúgok tettre készen, beélesített fülekkel, minden ott vannak. 

Ezzel együtt nem pesszimista a mese. Lancelot visszajön, rendet vág. Persze, hogy igen, hiszen mesében vagyunk. S közben illik nem elfelejteni, amit Svarc maga írt a meséiről: „Ne keressenek a mesében rejtett tartalmat, mesét nem azért mondunk, hogy eltakarjuk, hanem hogy kitárjuk a benne rejlő gondolatokat.” 

Ennek tükrében az a csoda, hogy egyáltalán megjelenhettek ezek a darabok, hogy játszhatták őket a színházak. 

Összegzés

Olvassatok Svarcot, mert nagyon jó! :-D

 

Európa, Budapest, 1976, ISBN: 9630706377 · Fordította: Bojtár EndreElbert JánosGerencsér ZsigmondOsztovits Ágnes


5/5

(2018. november)

 

KIRÁLY: […] Nem galambocskáim, a tűzre vetlek benneteket, de az még semmi az ilyen elvetemült gonoszoknak. Hamuvá égetlek benneteket, utána az egész bandát lefejeztetem és felakasztatom.

(19. oldal; A király meztelen)

 

KIRÁLYLÁNY […] én meg táncolni szeretnék veled. Mondd hát, mit csináljak? Igérem, megteszem. 
HEINRICH Adjál… adjál nekem… (hadarva) adjál tíz csókot! 
UDVARHÖLGYEK Ah! 
KIRÁLYLÁNY Tízet? 
HEINRICH Igen, mert annyira szeretlek. Miért nézel rám olyan furcsán? Na, nem tizet, ötöt legalább. 
KIRÁLYLÁNY Ötöt? Annyit nem! 
HEINRICH Ó, ha tudnád, milyen boldoggá tennél, nem alkudoznál velem tovább… adjál csak hármat, három kis csókot… 
KIRÁLYLÁNY Hármat? Szó sem lehet róla! 
ELSŐ UDVARHÖLGY No lám, most hibátlanul viselkedik fenséged. 
KIRÁLYLÁNY Tizet, ötöt, hármat. Mit gondolsz, kivel beszélsz te? Elfelejtetted, hogy a király leánya vagyok? Tudod, mennyit? Nyolcvanat! 
UDVARHÖLGYEK Ah! 
HEINRICH Hogyhogy nyolcvanat? 
KIRÁLYLÁNY Csókolj meg, nyolcvanszor! Királylány vagyok! 
UDVARHÖLGYEK Ah! 
ELSŐ UDVARHÖLGY Az isten szerelmére, fenséges úrnom! Hisz ez a férfi a száját akarja megcsókolni! Szigorúan tiltja az illemszabály! 
KIRALYLÁNY Miért tiltaná? A számat akarja megcsókolni, nem a… 
ELSŐ UDVARHÖLGY Könyörgök, hallgasson!

(16-17.; A király meztelen)

 

KOMORNYIK [A királynak] Sok gondja volt akkoriban, folyton háborúskodott a szomszédainkkal, mert mindig megtámadta őket… 
CHRISTIAN És most? 
KOMORNYIK Semmi gondja. Amit tudtak, már elvettek tőlünk a szomszédaink.

(42.; A király meztelen)

 

MINISZTERELNÖK Felséges királyom! Felséged jól tudja, ki áll most felséged elött: tisztességben megószült, öszinte öregember. Mindenkinek a szemébe mondom az igazságot, okozzon bár gyötrő fájdalmat. Végig itt álltam felséged mellett, láttam, hogy felséged, őszintén szólva, miként ébredezik, hallottam, amint felséged, hogy durván fejezzem ki magam, felnevetett és így tovább. Már megbocsásson felséged, de szeretnék őszintén megmondani valamit… 
KIRÁLY Mondd csak, ki vele! Tudod, hogy sohasem haragszom meg. 
MINİSZTERELNÖK Engedje meg, hogy egészen őszintén, nyíltan, amúgy öregesen mondhassam meg, ami a szívemet nyomja; uralkodónk, ön nagy ember. 
KIRÁLY (nagyon elégedett) Na, na. Hát mire való ez? 
MINISZTERELNÖK Nem, felséges uram, nem hallgathatok tovább. De újólag kérem, zabolátlan nyelvem miatt ne haragudjon rám, királyom, ön óriás! Lángelme! 
KIRÁLY Nahát, te! Ó, ó! 
MINISZTERELNÖK Felséged megparancsolta, hogy udvari tudósunk állitsa össze a királykisasszony családfäját. Azaz, durvábban szólva, deritse ki, hol és mikor. Bocsásson meg, felséges uram a faragatlan őszinte szóért: parancsod végtelen bölcsességedet hirdeti, ó, király. 
KIRÁLY Na, azért! No de hát! 
MINISZTERELNÖK Az udvari tudós, hogy díszes fordulatok és szóvirágok nélkül beszéljek, itt van. Hivhatom, ó, kiraly! (Megferyegeti a mutató ujjával) Ah, micsoda ész! 
KIRÁLY Gyere ide, te igazságszeretó öreg. (Meghatottan) Hadd csókoljalak meg. A jövőben se félj, szemembe vághatod az igazságot. Én nem vagyok olyan, mint a tobbi király. Én az igazságot szeretem, lehet akármilyen kellemetlen.

(49.; A király meztelen)

 

Belép a gazdasszony, az ügyvezető igazgató rákacsint 
ÜGYVEZETŐ MINISZTER Pontosan éjfélkor! 
GAZDASSZONY Mi van éjfélkor? 
ÜGYVEZETŐ MINISZTER Várom a szénapajtánál. Nincs időm udvarolgatni. Maga vonzó teremtés, én úgyszintén – mit vesztegessük az időt. Éjfélkor. A szénapajtánál. Várom. Nem bánja meg. 
GAZDASSZONY Hogy merészel? 
GYVEZETő MINISZTER Merészelem én, drágám, merészelem. A hercegnőre is vetek, ha-ha, egy-egy sokatmondó pillantást, de a kis buta egyelőre nem érti. Én azonban nem szalasztom el, ami az enyém! 
GAZDASSZONY Maga őrült? 
ÜGYVEZETŐ MINISZTER Dehogy! Ellenkezőleg! Annyira normális vagyok, hogy néha magam is csodálkozom. 
GAZDASSZONY Akkor meg egyszerűen aljas gazember 
ÜGYVEZETO MINISZTER Ó, lelkem, hát kinek nincs hibája? Az egész világ olyan, hogy nem kell szégyenkeznünk! Ma is például látom: száll felém egy pillangó. Csöppnyi fej, agyvelő nulla, csak a szárnyát lengeti, mint egy hülye! A látvány annyira lenyügözött, hogy azon nyomban elloptam a királytól kétszáz aranyat… Mért pont én legyek szégyenlős, mikor a világegyetem abszolúte nem az én gusztusom szerint van berendezve? A nyírfa: tökfej, a tölgy: szamár. A patak: idióta. A felhök 
kretének. Az emberek: csirkefogók. Mind egy szálig! Még a csecsszopó is csak arról ábrándozik, hogy tudna jól bezabálni, aztán szunyálni. Hogy a fene enné meg. És valóban, mért ne? Szóval? Eljön? 
GAZDASSZONY Eszemben sincs. De még az uramnak is bepanaszolom, s az majd patkánnyá változtatja magát. 
ÜGYVEZETŐ MINISZTER Pardon. Csak nem varázsló a kedves férje? 
GAZDASSZONY De az. 
ÜGYVEZETő MINISZTER Figyelmeztethetett volna! Ez esetben felejtse el pimasz ajánlatomat. (Hadarva) Otromba ballépésnek tartom. Én végtelenül aljas vagyok.

(192-193.; Hétköznapi csoda)

 

ÜGYVEZETŐ MINISZTER De hol a fenében van ez a nyavalyás udvari népség? 
GAZDASSZONY Miért gyűlöli őket? 
ÜGYVEZETŐ MINISZTER Magam sem tudom. De minél jobban megszedem magam rajtuk, annál jobban utálom őket.

(193.; Hétköznapi csoda)

 

KIRÁLY Most lenyelek egy zacskó lőport, hasba vágom magam és szétrobbanok! 
FOGADÓS Ezek a házi szerek nem használnak. (Fogja a kulcscsomót) A legnagyobb szobát adom felségednek. 
KIRÁLY És mit csinálok benne? 
FOGADÓs Le-föl járkál majd egyik sarokból a másikba.

(203.; Hétköznapi csoda)

 

HEINRICH Apácska-papácska, mondd meg nekem őszintén – idősebb is vagy nálam, tapasztaltabb is –, hogy vélekedsz a küszöbönálló harcról? Kérlek, felelj! Lehetséges, hogy ez a Lancelot… de őszintén, mindenféle kincstári ujjongás nélkül – elképzelhetőnek tartod, hogy győz, he? Felelj! 
POLGÁRMESTER Kérlek, fiacskám, megfelelek én neked őszintén, szívem szerint. Tudod, kedves kisfiam, milyen őszinte rajongás fűz a mi sárkusunkhoz. Becsületistenemre! Valósággal hozzánőttem! Legszívesebben, hogy is mondjam, az életemet adnám érte. Istenuccse! Itt süllyedjek el, ha nem igaz. Persze hogy ő győz, galambocskám, ő 
győz, a szörnyeteg-börnyeteg! Háromfejű csibém! Aranyos tüzokádom! Jai, be szeretem! Jaj, hogy szeretem! Szeretem és punktum. Ez a válaszom. 
HEINRICH Ejnye, apácska-papácska, nem akarsz te őszintén beszélni az egyetlen fiaddal sem! 
POLGÁRMESTET Nem akarok, fiacskám. Még nem őrültem meg. Illetve megőrültem, de nem ennyire. A Sárkány parancsolta, hogy kifaggass?! 
HENRICH Hova gondolsz, papa? 
POLGÁRMESTER Ügyes fickó vagy, fiam. Ügyesen csavarintottad a beszelgetést. Büszke vagyok rád. Nem azért, mert az apád vagyok. Hanem szakértő szemmel, elvégre én sem két napja szolgálok. Jól megjegyezted, mit feleltem a kérdésedre? 
HEINRICH Természetesen. 
POLGÁRMESTER És kedves szavaimat: szörnyeteg-börnyeteg, három fejű csibém, aranyos tűzokádóm? 
HEINRICH Mindent megjegyeztem. 
POLGÁRMESTER Akkor igy is jelentsd! 
HEINRICH Jól van, papa. 
POLGÁRMESTER Ó, egyetlenem, aranyos kis spionocskám Meglásd, gyönyörű karriert csinálsz, magzatom. Nem kell pénz? 
HEINRICH Köszönöm, egyelőre nem kell. 
POLGÁRMESTER Nesze, ne szerénykedj. Éppen bőviben vagyok. Tegnap este rám jött a kleptomániás roham. Nesze… 
HEINRICH Köszönom, nem kell. Most pedig mondd meg az igazat!
POLGÁRMESTER Ejnye már, fiacskám, nem vagy te már taknyos gyerek – az igazat, az igazat… Nem vagyok én akármilyen jöttment polgár, hanem polgármester! Az igazat magamnak sem mondom meg, mégpedig olyan régóta, hogy el is felejtettem, hogyan fest az igazság, eszik-e vagy isszák.  Rosszul vagyok, ha csak rágondolok, öklendezek tőle. Tudod, milyen bűze van annak az átkozott igazságnak! Na, elég, fiam! Éljen a Sárkány! Eljen a Sárkány! Éljen a Sárkány!

(268-269.; A sárkány)

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr2114378852

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.