Moha olvasónaplója

Rejtő Jenő – Korcsmáros Pál: Az elátkozott part

Garisa H. Zsolt és Varga „Zerge” Zoltán csodás átdolgozásában

2019. június 22. - Mohácsi Zoltán

rejto_korcsmaros_az_elatkozott_part.jpgEz a kötet a negyedik általam értékelt Rejtő-Korcsmáros átdolgozás. Az alapmű feldolgozásának a feldolgozása. Volt, ugye a Rejtő Jenő által írt ponyvaregény. Amit Korcsmáros Pál és Cs. Horváth Tibor képregényre álmodott. S az ő álmukat álmodta merészen tovább Garisa H. Zsolt és Varga „Zerge” Zoltán. Az általam olvasott kötetekben elég sokat írtam erről, és némi tűnődés után most nem ismétlem meg részletesen az előző gondolataimat, pusztán a lényegi zanzájukat. Ami így fest: ahogyan Korcsmáros Pál méltó alkotótársa lett Rejtő Jenőnek, úgy Garisa H. Zsolt és Varga „Zerge” Zoltán is azzá lett Korcsmáros Pálnak. És itt kimondok egy meggondolatlan mondatot: mind a négyen művésztársai egymásnak.
(Valami érthetetlen vagy csak számomra tisztázatlan okból az eredeti képregény írója, Cs. Horrváth Tibor neve ismételten lemaradt mindenhonnan.)

Hogy miket irkáltam össze, ezeknél a képregényeknél megnézheted:

Piszkos Fred, a kapitány
A három testőr Afrikában
Az előretolt helyőrség

A PONYVA ÉS AZ IRODALOM

És akkor itt indulhatna egy parttalan vita  arról, hogy valójában mi is a művészet? Mert Rejtőt, ugye, nem szokás művésznek nevezni. Ő ponyvaíró, akkor is, ha a ponyva királya volt. A ponyva pedig nem művészet. Mondják, ugye a hivatalos vélemény és esztétika képviselői. S persze, beláthatjuk, hogy van különbség Rejtő és a kortársai által írt irodalmi szövegek minősége között. Mert azért, mittomén, kit is szeretek nagyon az akkoriak közül, például Móricz mennyivel másabb regényeket írt, mint Rejtő! Jelentős eltérés van mind a céljaik kitűzésében, mind az irodalmi eszközeik alkalmazásában. Minden bizonnyal más volt a célközönségük is. A színpadot mindketten kedvelték: Rejtő a kabarénak írt, Móricz drámákat (vígjátékot is!) a színháznak. S olvassák mindkettőjüket a mai napig. Mert megérdemlik mindketten. Ám van egy olyan sanda sejtésem, minden különösebb háttértudás nélkül, csak úgy kibicnek semmi sem drága-módon, a hasamra csapva, hogy Rejtő valós olvasottsága (ha hangoskönyvek garmadáját is belevesszük: a hallgatottsága is) sokkal szélesebb körű, mint Móriczé.rejto_korcsmaros_az_elatkozott_part_rejto.jpg És egyre inkább az lesz. Mert amíg egy Rejtő-életrajz sikerré tudott válni, van kétségem, hogy ugyanígy járna egy Móricz-életrajz is. Az olvasók száma, az író élete iránti érdeklődés persze egyáltalán nem esztétikai kategória. „Egyél szart! – mondj a graffiti – Hetvenmilliárd légy nem tévedhet!” Ugye... Bár kétségtelenül beszédes, hogy Rejtő könyveit a mai napig kiadják, hangoskönyvek jelennek meg a regényeiből. Azt viszont le kell szögeznem, hogy Rejtő népszerűsége nem konjunktúra, hiszen közel száz éve olvassák őt, nevetnek a tréfáin, a viccein, a szójátékain, idéznek a könyveiből. Ami viszont még ennél is sokat mondóbb, bár hasra ütéses vélemény ez is: Rejtő írásait valószínűleg csak az nem szereti, aki még nem olvasta őket. S gyorsan, mielőtt el  nem felejtem: Rejtőt mindenki olvas.

No, hogy eljussak a gondolatmenet velejéig: irodalmi szöveg és irodalmi szöveg között persze van különbség. Sokszor jelentős. Van, aki nehezebben, van aki könnyebben olvasható. Van olyan szöveg, amelyik könnyen adja magát, van amelyik az Istennek sem. De nagyon ritka az az író, akit gyakorlatilag a társadalom minden rétege olvas, aki mindenki számára olvasható, fogyasztható, és nagyjából mindenki ugyanazt találja meg benne: a szórakozás önfeledt lehetőségét. A minőségi szórakozásét. S ezt mindenki megtalálhatja, műveltségi szintre, életkorra, nemre való tekintet nélkül. Mert röhögni mindenki szeret. Na, jó, Jorge atya nem szeretett. Jorge atya volt A rózsa neve bigott szerzetese, aki azt vallja, a félelemmel lehet igazán kordában tartani az embereket, ezért fél a vidámságtól, a nevetéstől, mert az elűzi a félelmet. Ezért is rejti el mindenki elől Arisztotelész Poétiká-jának a nevetésről szóló fejezetét. Arisztotelész a talán legnagyobb hatású ókori filozófus volt, akit az egyház is mélyen tisztelt. De Jorge atya nem tudta az ellentmondást másképpen feloldani az egyháza és a legnagyobb filozófus tanítása között feszülő ellentmondást, minthogy saját kezűleg cenzúrázta Arisztotelészt. Nem vette észre, hogy az ellenmondás nem az egyház és Arisztotelész között, hanem Jorge atya és Arisztotelész között feszül. Jorge atya kész volt gyilkolni is, hogy megőrizze önmaga és a környezete tisztaságát.

Rejtő pedig úgy dönt, fittyet hányva a napi politikára és a filozófiára, hogy mást sem akar tenni, mint nevettetni. S mintha magáévá tette volna Karinthy híres mondatát, miszerint a nevetésben nem ismer tréfát. (Tegyük hozzá, Rejtőként és P. Howard-ként, mert G. Lavery-ként nem nevetős, hanem izgalmas cowboy-regényeket írt. Amiknek a népszerűsége még csak nem is vetekedett P. Howard  műveivel. Rejtő kabarétréfai is népszerűek voltak. Vagyis igazi lételeme a humor volt. S hadd tegyem hozzá azonnal: abban nagyjából felülmúlhatatlan. Mert humoros író sok van, de a Rejtő által teremtett világ annyira egyedi, sajátos, utánozhatatlan, hogy a rejtői-humor: fogalom.

És akkor vajon ráhúzható-e a ponyva értéktelenségi mellékzöngéje? Ez a kérdés! Illetve ha nem is mellékzöngével használjuk, akkor is marad a kérdés: mennyire ponyva az, amit mindenki olvas, ami hivatkozási alap, amit még száz évvel később is olvasnak, és egyáltalán nem csak az irodalomtörténeti érdekessége miatt?

AZ ELÁTKOZOTT PART

Mert beszéljek már azért erről is. Ugyan kicsit ismétlem magamat, de újra elmondom: a Rejtő-könyvek némelyike ismétel bizonyos sémákat. A rosszfiú, aki végtelenül pimasz, irgalmatlan pofonokat tud adni, és voltaképpen, minden gazembersége ellenére egy végtelenül szimpatikus alak, akinek menekülnie kell, menekülés közben jobbára találkozik egy csinos nővel, és minden esetben be kell lépnie a légióba, ahol ő, nagyjából fittyet hányva a légió keménységére és a szabályokra tovább nyomoz abban az ügyben, ami miatt menekülnie kellett. Az ügy kivétel nélkül valami nagy gazemberség, nagy célokért, amelyeknek az elérése közben valami becsületes, de naiv embert tönkretettek, meggyilkoltak vagy mindkettő. Az utóbbi vetület hanyagolható: az ügy mindig nagyon bonyolult, bár szórakoztató, és végső soron teljesen érdektelen, mert a regényeknek ez csak ürügy, hogy pereghessen a cselekmény. A főhősnek mindig vannak barátai és teljesen otthon van a kikötői alvilág berkeiben.

A jelen történet főhőse Csülök, azaz polgári nevén John Fowler és a barátai: Senki Alfonz, Tuskó Hopkins és Török Szultán. Az utóbbiról a történet végéig nem tudjuk eldönteni, kinek a pártján is áll? A későbbi három testőr most egy gyémántbánya körüli hatalmas kavarodásba, és tömeges gyilkossági ügybe keveredik. Meg persze a légióba. S persze nő is van. Sőt, még az is kiderül, hogy kicsoda voltaképpen Senki Alfonz.

Az az érdekes, hogy bár a történet, a poénok éppen olyan pompásak, mint bármelyik Rejtő regényben,de Az elátkozott part-nak nincsenek közszájon forgó poénjai. Természetesen itt is van min mosolyogni, rötyögni, nevetni, röhögni, naná, ettől nem kell tartani, csak az olyan párbeszédek maradnak el, mint az „Uram, a késemért jöttem. / Hol hagyta? / Valami matrózban.” maradnak el. Vagy nem ülnek akkora súllyal a memóriába.

A történet is titokzatos, tétje is van a cimborák részére, hogy megoldják-e a rejtélyeket: gyémántról van szó, amiből részesedhetnek. És a háttrében ott áll egy titokzatos, Milady gonoszságú asszony, akibe Csülök menthetetlenül belehabarodik.

 történettől nem kapunk agy igazságokat, felismerésekre sem jutunk el, mindössze pompásan szórakozunk, nagyokat nevetünk, és még izgulunk is egy kicsit. A végkifejletet illetőn persze nem lehet kétségünk, Rejtőt olvasunk, ponyvát olvasunk.

S most megint elterelem a saját gondolataimat: vajon melyik fontosabb, melyik ér többet, a nagy felismerések, a mély gondolatok vagy a derű, a nevetés, a felszabadultság? Jorge atya a nevetést veszélyesebbnek gondolta. :-)

És akkor eddig csak Rejtő Jenő teljesítményéről beszéltem, Korcsmáros sehol sincsen. Pedig, és ezt minden Rejtő képregény-változatnál leírtam, ha Rejtő rajzon, az Korcsmáros. Ahogy azt is írtam már máshol, az évek óta készülő, de valószínűleg soha be nem fejezendő Rejtő-rajzfilm alakjai is egyértelműen Korcsmáros-ihletettek.

Vagyis milyen is Az elátkozott part felújított képregény-változata? Egy kiváló Rejtő-regény kiváló adaptációjának a kiváló átdolgozása. Mondhatni a szokásos: kiváló!

Képes, Budapest, 2003, 80 oldal · ISBN: 9632101677

 

5/5

(2019)

 Billy a kölyök és Hakuho nevű olvasóim észrevették, hogy Csülök nevét két helyen felcseréltem „Az előretolt helyőrség” főszereplőjének, Galambnak a nevével! Az utóbbi olvasóm arra is felhívta a figyelmemet hogy sikerült Csülök polgári nevét is elírnom. Köszönöm mindkettőjüknek, hogy felhívták az elírásaimra a figyelmemet!

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr9814905904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szabó A. Imre · magyarido.blog.hu 2019.06.23. 03:39:05

Moha bácsi! Jelentkezem, nagy tisztelettel, mint az az ember, aki még sohasem bírt egyetlen P. Howard-regényt sem végigolvasni. :-) Számomra a P. Howard-könyvek csak egy nagy kupac értelmetlen, élvezhetetlen szöveghalmaz.

Természetesen, megfejtésem is van arra --- meg tudom magyarázni :-) ---, hogy ennek mi lehet az oka. Nem a poénokkal van a baj, azokon (legalább is legtöbbjükön) én is nevetek, ha valaki különböző élethelyzetekben elsüti egyiket-másikat. De a P. Howard-regények nyelvi megformáltsága, történetvezetése annyira sematikus, száraz, mondjuk ki, primitív, hogy nem tud bevonni, beemelni a cselekménybe, végig kizár és az olvasása fáraszt. Úgy tudom Rejtő ezeket a könyveket a korban igen népszerű legionárius ponyvák sémájára írta, valószínűleg gyorsabban diktálva egy gépírónőnek, mint ahogyan mi azokat olvassuk. Egy célja volt velük, minél gyorsabban, minél több nyomdakész szöveget létrehozni. Ha ez így volt, ez elég magyarázat a szövegek élettelenségére, ürességére.

Sok-sok évvel ezelőtt halottam egy irodalmi szerkesztőt a tévében (mivel nem vagyok benne biztos, nem írok nevet), aki arról mesélt, hogy a hetvenes-nyolcvanas években gyakran tartott író-olvasó találkozókat üzemi könyvtárakban, a P. Howard-regények új kiadásait népszerűsítendő. Minden alkalommal elmondta, hogy ezek a könyvek tulajdonképpen a legionáriusponyvák paródiái és szinte minden alkalommal megkapta az ott megjelenő nagyszámú közönségből többektől, hogy ne beszéljen mellé, hanem inkább azt mondja meg, hogy hol lehet azokhoz az eredeti legináriusponyvákhoz hozzájutni.

Nem tudom, elég világosan fogalmaztam-e? Én azt hiszem, ha Rejtő élne, egyáltalán nem volna boldog és még kevésbé büszke a P. Howard-regények nagy és töretlen sikere miatt.

(Persze, könnyen meglehet, hogy szimplán csak nincs humorérzékem és ezért csak fancsalgok a mások számára élvezetes olvasmányok felett. De könnyen meglehet, hogy nem.)

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.06.23. 10:59:43

@Szabó A. Imre:
Kedves Imre!

Drága Nagyim mondta sokszor, alföldi parasztbölcsességgel, hogy bizony még két ujjunk sem egyforma. Részemről teljesen simán elfogadom, ha valakinek nem tetszik az, ami nekem, akár írói teljesítmény, akár zenei, színészi, bármi. Sőt, még az sem zavar, ha valaki más politikai, transzcendentális, vallási nézeteket vall mint én.

Azt hiszem, azért jutottam erre a liberális álláspontra, mert be kellett látnom, van egy csomó minőségi dolog, aminek a minőségét elismerem ugyan, de képtelen vagyok igazán élvezni. Ilyen számomra például Esterházy vagy Krasznahorkai prózája, Tarr Béla filmjei, az opera, a free dzsessz, a bauhaus építészet vagy a Paul Klee és a Joan Miro-féle festészet. (Bevallom az utóbbit még értékelni sem tudom.) És arról még nem is beszéltem, hogy bármilyen testalkatú nő lehet szép (alkohol nélkül is), de belőlem azt a zsiger mélyről induló, elemi vágyat csak a fogható, húsos típus váltja ki, a ma divatos fűszál vékony, bordakilógós hölgyek nem.

Persze itt még nincs is vége annak a listának, hogy mi minden nem áll hozzám közel... Vagyis teljesen simán meg tudom érteni, ha valaki nem szeret valamit, amit én igen. Ezen a ponton aztán semmiféle konfliktus nem lesz közöttünk, még ha akarnánk se!

Viszont éppen a napokban olvastam egy frissen megjelent, eddig még napvilágot nem látott Rejtő-írásokat tartalmazó kötetről írt cikkben, hogy puszta mítosz, hogy Rejtő a Japán kávéház fizetőpincérének a regényei frissen elkészült oldalait adta volna oda ellenértékként. Ahogy Ön is írja, titkárnője volt. A könyv pedig azt mondja, alaposan dolgozott.

Az, hogy az akkori légiós ponyvák sémáját használta fel mintául, nem tudom, de simán el tudom képzelni. Ahogy írtam is, például „Az előretolt helyőrség” és „Az elátkozott part” alapötletei gyakorlatilag felcserélhetők egymással. Vagyis mintha Rejtő mindig ugyanazt a könyvet írná, vagy legalábbis van néhány séma, amit rendszeresen újraír. Ám még ez sem szitokszó, mert voltaképpen egy csomó író van, aki rendre ugyanazt a könyvet írja, csak más történettel. Kapásból az egyik írókedvencem, Kurt Vonnegut jutott eszembe példának.

Amivel nem tudok egyetérteni, de háborúzni ezért sem vagyok hajlandó, az a következő megfogalmazása: „nyelvi megformáltsága, [...] , száraz, mondjuk ki primitív”. Továbbra sincsen azzal semmi bajom, hogy ilyennek ÉRZI Rejtő stílusát. Ahogy írtam, kinek a pap... Csakhogy mára irodalmi közhellyé vált rejtői-humorról beszélni. Vagyis VALAMI újat Rejtő hozott a ponyvairodalomba. Ha a nyelvi megformáltsága száraz lenne, szerintem nem olvasnák máig olyan sokan. Én pont az ellenkezőjét érzem, amikor Rejtőt olvasok. Azt, hogy mit ért a primitív jelző alatt ebben az esetben, próbálom értelmezni. Olvastam már regényben, önjelölt szobatudós leleplező könyvében is primitív szöveget. Amikor mind nyelvtani, mind stilisztikai, mind dramaturgiai szinten olyan egyeztetettlenségekkel találkoztam, hogy ihaj! Rejtőnél ilyennel én nem találkoztam. A szellemessége, annak megfogalmazása, megkomponáltsága pedig erőteljesen ellene mond annak, hogy primitív lenne.

De semmiképpen sem akarom meggyőzni. Tiszteletben tartom a véleményét. Valószínűleg ha én írnék az általam emészthetetlen művészek produktumairól, bármilyen érvemre szintén lennének ellenérvek.

Üdvözlettel és tisztelettel.

Billy a kölyök 2019.06.23. 20:13:35

A jelen történet főhőse NEM Galamb, hanem Csülök! Galamb egy másik Rejtő remekmű, az Előretolt helyőrség főhőse!

Hakuho 2019.06.23. 20:17:35

Galamb teljesen más regényben főszereplő, (Az előretolt helyőrség). Jelen regényben Csülök az, akivel kevered.

Hakuho 2019.06.23. 20:28:59

És, ha már itt tartunk, nem John Flower, hanem John FOWLER.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.06.23. 20:31:20

@Billy a kölyök:
Kedves Billy a kölyök!
Nagyon köszönöm a figyelmes olvasásodat! Javítottam a szövegemet. Ha van mentségem, akkor az talán az, hogy közvetlenül ez előtt olvastam „Az előretolt helyőrséget”.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.06.23. 20:38:03

@Hakuho:
Kedves Hakuho!
Neked is nagyon köszönöm! Csülök civil nevét külön!

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.06.23. 20:41:45

@Le a spammerekkel:
Nem csatlakoztál hozzájuk...
S minden erőltetés nélkül képes vagyok elírni dolgokat.
Ugyan szívesen látok mindenkit, ám ha téged ennyire irritál az „erőlködésem”, kérlek, ne gyötörd magadat a jelenléteddel!

Hakuho 2019.06.23. 20:44:51

Egyébként én a történetet illetően nem az Előretolt helyőrséggel vonnék párhuzamot, hanem Dumas Három testőréével. Nagyon látszik, hogy Rejtő előtte olvashatta Dumas művét :)

Le a spammerekkel · http://ketkerekenoutival.blog.hu/ 2019.06.23. 20:52:42

@Mohácsi Zoltán: legalább egyszer elolvasnád amiket írsz... a hvg-n nincs ennyi sajtó(?)hiba, mint ebben az egyetlen posztban.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.06.23. 21:24:34

@Hakuho:
Igen, valós a meglátásod. Ezért is került a szövegbe egy utalás Milady-re. Csak számomra valahogy lényegesebb volt a szöveg belső összefüggése miatt Rejtő saját dramaturgiai párhuzama.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.06.23. 21:25:57

Próbálok empatikus lenni a motivációddal, a céloddal, a hangnemmel, de sajnos nem megy. :-(

Le a spammerekkel · http://ketkerekenoutival.blog.hu/ 2019.06.23. 21:34:38

@Mohácsi Zoltán: mintha a Zöldit olvasnám... hangnem... öcsi, még kulturált voltam veled. Baszod, ha képes vagy Csülök helyett következetesen Galambot írni (még jó, hogy nem Gorcsev Ivánt), akkor neked közöd nincs Rejtő írásaihoz. Csipkerózsika és a hét törpe, Juliska és a farkas...

Sákif za morro? 2019.06.23. 21:48:38

Kedves Uraim! Segítsetek nekem! Egyszer olvastam egy Rejtő könyvet, amiben volt egy rész, ahol elloptak valami távíró vezetéket, valakinek ajándékba. Talán western volt, de nem vagyok benne biztos. Segítsetek nekem, mi lehetett a címe!? Egyszerűen nem találom, és azóta se bukkant fel, hogy újraolvashatnám. :-(

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.06.23. 22:12:15

@Le a spammerekkel:
No, tudod, az a helyzet, hogy emberekkel szeretek beszélgetni, de frusztrációkkal és trollokkal értelmetlennek találom a kommunikációt.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.06.23. 22:14:47

@Sákif za morro?:
Hát, agyalgatok, de sajnos nekem nem ugrik be. Ha mégis, jelentkezni fogok.

Sákif za morro? 2019.06.23. 22:33:40

@Mohácsi Zoltán: Nem lennék hálátlan. :-) Egy-két "köszönöm"-öt megérne a dolog. ;-)

igazi hős 2019.06.23. 22:45:04

"Az élet olyan mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan."
Ez a poszt nem rövid, de céltalan.
Rejtőről rengeteget lehet írni, főleg jókat. Én közel 40 éve olvasom a regényeit újra és újra, és rendületlenül kedvelem. Ha valaki nem komolyzenét csinál, akkor nem lehet remek az eredmény? Csak a drámák lennének nagybetűs Irodalom? Nyilván nem.
Rejtő mély bölcsességeket is elrejtett a műveiben (Piszkos Fredre vagy az Álmos Elefántra tessék gondolni), amihez egy könnyed körítés tartozik. Nem egy Tóték szintű dráma (amit éppen a fekete humor mélyít el, míg Rejtőnél az apró drámákat emeli ki az "itt nincs humor" érzés), de az emberek nem is a nagy drámákban és hőstettekben élnek, hanem a hétköznapokban. "Ez a teljesítmény nem ritka, de csakugyan felülmúlhatatlan."

gaszton42 2019.06.23. 23:08:54

@Sákif za morro?: Ez azt hiszem a Három testőr Afrikában lesz

Sákif za morro? 2019.06.23. 23:12:47

@gaszton42: Nem. Abban nincs szó ajándékba adott távíró vezetékről.

igazi hős 2019.06.23. 23:13:27

@Sákif za morro?: Csak ezt találtam, "Texas Bill, a fenegyerek"-ben:
"- Mondja meg, kérem, mit akar? Van valami terve?
- Tervem nincs, de szerencsém van, és az új vasútvonal mentén lakik egy kitûnõ, régi barátom aki elsõrangú összeköttetésekkel rendelkezik.
- Milyen összeköttetése van?
- Távíró. Lopja a drótot, és Denverben eladja egy sodronykészítõnek, kilométerét száz dollárért... Itt lakik ilyenkor nyár végén."

Sákif za morro? 2019.06.23. 23:28:56

@igazi hős: Óriási vagy! Ez az! Köszi-köszi-köszi! :-)

dukeekud 2019.06.24. 00:42:22

@Szabó A. Imre: Számomra felfoghatatlan, és érdekes is, hogy nem lehet a Rejtő könyveket szeretni ? Hogy nem lehet kinyulni a nyakatekert vicceken ? Az ember fulladozik a nevetéstől minden harmadik oldalon.
Nem rosszindulatuan mondom, de nem tudok másra gondolni, mint hogy nem elég élénk a fantáziája annak, aki nem tudja értékelni. Ha elképzelek egy Troppauer Hümért, aki könnyes szemmel megkérdezi, hogy : "Hát nem szépek a verseim ?" ezek után megveri a fél századot, hát belekönnyezek a nevetésbe.

De nem, a ZSENIÁLIS humor teszi igazán naggyá, maradandová, a történeteit, mert viccek mindig voltak lesznek, és az emberek az aktuális vicceken szorakoznának, nem 100 éves könyvek poénjain.
A Rejtő könyveket a magasrendű eszmeisége, teszi maradandóva bármelyik korban korszakban. A könyvei BÁTORSÁGRÓL, HŐSIESÉGRŐL ÖNFELÁDOZÁSRÓL, HŰSÉGRŐL, BAJTÁRSIASÁGRÓL szolnak. A rendkivúl erős humor, és az, hogy a hősei többségében szánalmas esendő pitiáner bűnözők, akadályozza meg, hogy nyálas giccsé váljanak, és legyözhetetlen szuper emberekről szoljanak a történetek. A motto: "Az életem árán is megmentem a világot, de nem akarom hogy mások lássák az igyekezetet."
Ezek az eszmék sosem avulnak el, mert ki ne akarna ilyen eszmék mentén élni, vagy olyan világban ahol ezek értéknek számítnak ?

bloggerman77 2019.06.24. 01:55:50

Moha bácsi elég tájékozatlan, mert Móricz életéről bizony született regény - ami sikeres is volt (a maga korában). Móricz Virág: Apám regénye a mű címe.

Móricz - és a többi Nyugatos író - egyáltalán nem az a "szent életű" irodalmár volt, amivé az irodalomtörténet-írás mosta őket. Lásd Kosztolányi antiszemita, fajvédő cikkeit, Kosztolányi és Juhász Gyula "halálos ellentétét", Babits irredenta verseit, Móricz zilált magánéletét Simonyi Mária színésznővel stb.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.06.24. 06:44:25

@bloggerman77:
Persze, igazad van, Móricz Virág könyve itt van a mi polcunkon is. Nem azt mondtam, hogy nincs életrajza, csak azt, hogy a klasszikusnak nevezett írók életrajzai nem olyan elsöprő sikerűek, mint az utóbb megjelent Rejtő-életrajz.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.06.24. 06:48:46

@dukeekud:
Teljesen igazad van. Azonban az ízlések és pofonok-elv mentén simán el tudom képzelni, hogy valakihez mégse álljon közel. Neked és nekem tán más nem jön be, aminek az élvezői, tisztelői még nem értik, hogyan nem lehet azt szeretni.

body_andras 2019.06.24. 08:15:20

@igazi hős: Nem mondanám céltalannak. Végig pörgetve a kommenteket, az átlag index/blog.hu bejegyzésekhez képest a hozzászólások színvonala meghaladja az ezerszeres szintet, és ezt nagyon jó érzés látni.

Terézágyú 2019.06.24. 09:25:25

@Szabó A. Imre:
"Nem tudom, elég világosan fogalmaztam-e? Én azt hiszem, ha Rejtő élne, egyáltalán nem volna boldog és még kevésbé büszke a P. Howard-regények nagy és töretlen sikere miatt."

Ha nem olvasol Rejtőt , és nem olvasol RejtőRŐL, akkor mire föl ez a sommás vélemény?????

-----------------------------------

"(Valami érthetetlen vagy csak számomra tisztázatlan okból az eredeti képregény írója, Cs. Horrváth Tibor neve ismételten lemaradt mindenhonnan.)"

Valószínűleg szándékosan, (bár igazad van, hogy nem valami etikusan), mert a felújítók igyekeztek mindenütt az eredeti Rejtő-szöveghez visszanyúlni, mintha Cs. nem is létezett volna... Kérdés, hogy azokat a poénokat (és rajzokat), amelyek nem szerepelnek az eredetiben, hanem Cs. találta ki őket, kiszedik-e...

Madnezz · http://sorfigyelo.blog.hu 2019.06.24. 10:08:37

Ami kimaradt a méltatásból, az az atmoszférateremtés, a teljesen egyedi karakterek, mint Török Szultán, vagy Tropauer Hümér, vagy éppen maga Piszkos Fred, és ezen kívül a nagyközönség által soha addig nem látott mini--univerzumok színes megalkotása, mint pl. az alvilági klubbok, vagy a légió hétköznapjai. Ezeken kívül a többi szokásos ponyva klisé csavar, de minimum az elfogadhatóan megoldott kategóriából, mint pl. a vasútépítési csalás, vagy az átjáró rejtélye, vagy a 14 karátos autó stb. Tehát a könyvek azért működnek, mert minden elemükben hozzák az elvárható szintet és ezen kívül vannak bennük teljesen egyedi írói megoldások leginkább a szereplők, a történet közege és a humor szempontjából. Ezek együttese emelik az átlag fölé őket.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.hu/ 2019.06.24. 10:34:44

Rejtő zseni volt, űbergéniusz! És nem csak nevettetni tudott, hanem mélyen elgondolkodtatni is, lásd Csontbrigád!
Imádom a P. Howard néven írt légiós regényeit és a Gibson Lavery-s western paródiáit is.
Hajrá Jenő! :)

Before · http://azbeszt.blog.hu 2019.06.24. 11:57:36

@dukeekud: Ez egy érdekes kérdés, de a dolog nagyon egyszerű: van, akinek nem jön be a stílus.
Az én esetem például elég furcsa. Gyerekként, tiniként IMÁDTAM Rejtőt, minden hozzáférhetőt elolvastam tőle, és hatalmas vadászatokat rendeztem a meg nem szerzett darabokért. Rejtő könyveivel találkoztam először a piac (vad)kapitalista működési mechanizmusával, még bőven a szocializmus idejében (bár legalább már a vége felé). A legdrágább antikvár könyvek (legalább is az általam keresett kategóriákban) messze a Kolibri sorozat Rejtő-kötetei voltak. Olyan számok szerepeltek rajtuk, amit gyermeki ésszel fel se tudtam fogni.

Mára viszont a legkevésbé se jön be a stílusa, egyszerűen olvashatatlannak találom. A poénok túl manírosak, kilométerekről látszanak előre, az egészet túlírtnak és inkoherensnek érzem. Ez egyébként nem feltétlenül az író hibája, illetve az én ízlésbeli változásom eredménye, legalább részben az is tehet róla, hogy a stílust és a rejtői eszköztárat mára szénné használták, és hiába ez a kiindulópont, már - számomra - nem működik.
Mivel nagy gyűjtögető vagyok, pár éve sikerült beszereznem az utolsó darabokat a Kolibriből. A postás viszont valószínűleg nem annyira könyvszerető, így képes volt konkrétan kettéhajtva begyömöszölni 1-2 könyvet a postaládába, többek között egy Rejtőt is. Persze hiába mentem be reklamálni a postára... viszont ennek folyományaként sokáig hánykolódott az összeroncsolt darab a kocsimban. Aztán egyszer csak kénytelen voltam várakozni, így elővettem a könyv maradékát és elkezdtem olvasni. Rettenetes volt, egyáltalán nem találtam se viccesnek, se szórakoztatónak, ahogy Imre is írta, szétesett az egész mondatokra, bekezdésekre. Végül inkább bámultam kifele az ablakon.
Hogy ez minek köszönhető, azt nem tudom, Mindenesetre nem csak olyan létezik, aki sose szerette, de - mint a példám is mutatja - ki is lehet ábrándulni belőle.

steery 2019.06.24. 11:59:37

A Piszkos Fred animációs film munkálatai - úgy tűnik - leálltak, mert a fészoldalukon 2017 óta nincsenek bejegyzések és máshol sem találtam róla friss infókat.
piszkosfredfilm.hu/index_hu.html

Könyveslány 2019.06.24. 16:24:19

@Le a spammerekkel: Látod, látod, innen is kivágtak, mint oly sok helyről. Bocs, de minden kommented erősíti a tényt, hogy nem vagy normális.

A szerzőnek: Fel a fejjel! Mindenki elírhat dolgokat és megcsal az emlékezet. Nagyon jó hangoskönyvek születtek (akár több feldolgozásban is) Rejtő könyvekből. Ha nincs időd olvasni, hallgasd!

Rejtőnek is voltak korszakai. A Kockás Pierre és több más álnév alatt megjelentek még próbálkozások. A jobb poénokat átörökítette a "nagyregényekbe".

AntiChrist 2019.06.24. 18:16:36

Én azok táborát gyarapítom, akik imádják Rejtő könyveit. Nekem nagyon tetszettek a színpadi művei is (lásd még: Tévedésből jelentik).
A Csontbrigád az egyik kedvencem, megkapóan szép mondatok vannak benne: "A Vak, Akinek Lámpása Van, megzörgette Az Időt.".

@Könyveslány: Kicsit félreérthetően fogalmaztál szerintem: ez úgy is értelmezhető, hogy Rejtő Jenő író Kockás Pierre álnéven is jelentetett meg műveket. De legjobb emlékezetem szerint két különböző személyről van szó.
Rejtő Jenő, alias P. Howard, Gibson Lavery
Nagy Károly, alias Kockás Pierre, Charles Lorre

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.06.24. 18:21:36

@body_andras:
Lehet, hogy a tájékozatlanságomnak is vannak pozitív oldalai? :-O

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.06.24. 18:31:49

@Könyveslány:
Nem vágtam ki, csak biztattam, hogy menjen a csudába. :-) Egy másik fórumon szoktam arra rá, hogy dafke nem tiltok senkit. De ezek szerint a „barátunk” máshol is Nagy Igazságosztó? Azt hittem, csak én vagyok neki zsigerileg antipatikus. Bár tény, hogy a reakcióiban van valami... hm... túlzott.

Köszönöm a bátorítást! Jól esett! Ám nem estem kétségbe. Inkább hálás vagyok, ha valaki rámutat arra, ha valamit elszúrok, mert a marhaság nem marad benne kőbe vésetten a szövegben. S ha ezt valaki Jóemberünk visszataszajtó stílusában teszi, attól a hiba hiba marad, ami javítani kell. Az egy más kérdés, hogy jelen esetben semmit nem vett észre, csak papagáj volt, akik pedig a hibákat lelték, teljesen normálisan hívták fel rá a figyelmemet.

*
A Kockás Pierre nevet még nem hallottam.

Könyveslány 2019.06.24. 18:37:25

@AntiChrist: Jól fogalmaztam meg, amit rosszul tudtam :) Vettem, Kockás nem Rejtő, de hát ki is tudna eligazodni ennyi rejtőzés nyomán.

@Mohácsi Zoltán: Bloggerként kifejezetten bánt még most is, ha valaki puszta bántásból - kibogozhatatlan motivációk mentén - beszól az alapvetően jó szándékú írónak. És ne véleményblogra gondolj. Aztán tallózol az elkövető utolsó pár száz kommentjében és látod, hogy csak a fröcsögő, frusztrált gyűlölet munkál.
S mivel nem célközönség, ezért moderálás+örök kitiltás. Ha odajössz az asztalomhoz ingyen tartalomért, akkor tanulj meg villával enni, ennyi.

MolnarErik · http://heraldika.blog.hu/ 2019.06.24. 18:38:38

@Szabó A. Imre: Hát igen, hol vannak azok a tucat légiósponyvák, amik uolyan színvonalúak mint a Rejtő könyvek?
SEHOL.
Rejtő éppen hogy a nyelvi leleményeiről híres, szal a nyelvi igénytelenség abszolút nem állja meg a helyét.
Emellett még az abszurd (mellék)karakterek és szituációk meg a többé kevésbé hihetőre sikeredett nagyszabású szélhámosságok miatt köszönheti máig tartó népszerűségét.
Rejtő egyik nagy ötlete volt még, h a valódi főhős helyett egy balfék mellékszereplő szemszögéből (olyan Rosencrantz és Guildenstern halott módra) látjuk a történetet. Itt például Csülök szemszögéből Laméter kapitány helyett.

AntiChrist 2019.06.24. 18:38:48

@Mohácsi Zoltán: Ahol gyalulnak, ott hullik a forgács - ahogy mondani szokták :)
Mindenki követ el hibákat, azokra pedig normális emberi hangnem is fel lehet hívni a figyelmet.
Kockás Pierre (ahogy fentebb is írtam) egy Nagy Károly nevű író egyik álneve. Rejtő kortársa volt, és hasonló stílusban (próbált) alkotni. Kétségtelen, hogy a Rejtő-utánzatok közül talán az ő művei a legsikerültebbek, de azért Rejtő sokkal jobbakat írt.

Könyveslány 2019.06.24. 18:40:05

@Before: Ha ez vigasztal, hihetetlenül népszerűek voltak a maguk korában Nemere és Leslie L. könyvei (gyerekként nekem is), amit ma már csak bottal piszkálnék. Sőt....Stephen King is.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.06.24. 18:41:09

@Before:
Érdekes, amit írtál. S számomra teljesen elfogadható a Rejtő-szeretet változásod. Mert miért ne lehetne ilyen?

AntiChrist 2019.06.24. 18:43:11

@Könyveslány: Semmi gond :)
Kortársak voltak egyébként: az életük is meglehetősen hasonlóan alakult, ha minden igaz (Nagy Károlyról elég keveset tudni).
Nagy állítólag 1942-ben halt munkaszolgálatosként, akárcsak Rejtő - csak utóbbi 1943 legelején...

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.06.24. 18:47:34

@AntiChrist:
Ó, igen, a „Csontrigád”! Amikor először olvastam, csalódás volt. A szokásos Rejtőt vártam. Aztán a második olvasásnál nézőpontot váltottam, és rájöttem, hogy talán a legjobb regénye. Éppen azok miatt, amit te is írtál.

AntiChrist 2019.06.24. 18:51:16

@Before: @Könyveslány: Jár így az ember, nincs ezzel gond :)
Nekem is Lawrence bácsi ugrott be hirtelenjében. Mondjuk ő szerintem sokkal durvábban tolja ugyanazt az egy sztorit évtizedek óta, mint mondjuk anno Rejtő. Jó pár éve (könyvtárban) beleolvastam egy, akkor frissnek számító könyvébe... Fogtam a fejem.
Nemre meg egyedülálló kategória még világszinten is. Már régen csak a mennyiséget tolja, de valami hihetetlen, világrekorder szinten. Minőségről az ő esetében már jó ideje nincs szó - nem is lehet, úgy gondolom.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.06.24. 18:52:34

@AntiChrist:
Nagy Károly: itt van a polcomon három könyve, de még nem vettem rá magam az elolvasásukra. Éppen azért, mert ahogy belelapoztam, Rejtő-feelingem volt. Persze, hogy mi volt előbb, Rejtő-tyúk vagy Nagy-tojás, kérdéses. Innen nézve mi Rejtőt ismerjük, tehát Nagy az utánzó. De nem tudom, hogyan volt. Lehet, hogy Rejtő továbbfejlesztette Nagy stílusát... De persze valószínűbb, hogy Nagy próbálkozott Rejtővé lenni. Vagy párhuzamosan indultak el ugyanarra...

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.06.24. 18:55:01

@AntiChrist:
Nemere: ennyit írni nem lehet! Vagy fotóagya van (de akkor meg olvasnia kellene végtelen sok mindent) vagy négerekkel dolgoztat. Érdekes, hogy amikor kezdtek megjelenni a dolgai én is kedveltem, főleg a sci-fi könyveit. Aztán már nem.

AntiChrist 2019.06.24. 19:08:41

@Mohácsi Zoltán: Ez jó kérdés. Ha az irodalomtörténetnek és a megjelenési dátumoknak hinni lehet, akkor Rejtő indult korábban - Nagy valóban csupán epigon volt.
Nemere... No igen...
Ha igaz, amit állít, nevezetesen hogy minden nap ír, reggel hatkor már a gép előtt ül, és alkot, és egyetlen nap 35-40 ezer karakter pötyög össze, nos, akkor talán kijön az, hogy most már a 719. megjelent könyvénél tart. De hogy ebbe minőség már nem fér bele, abban bizonyos vagyok.
A korai munkái közül én is kedveltem néhányat, de hát akkor még nem futószalagon ontotta magából az irodalmat :)

Semmiképp nem céltalan a fenti bejegyzés: jó látni, hogy értelmes emberi kommentekre-kommunikációra is alkalmas az internet :)

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.06.24. 20:32:16

@AntiChrist:
Nemere: rendben, 35-40 ezer/nap, de akkor is kérdés, hol van az anyaggyűjtés ideje, a jegyzetelés, a szerkesztés, az utánajárás?
Egek, 719 könyv...!

Internetes kommunikáció: engem is meglep, mennyire képesek emberek semmiségek miatt is ismeretlenül vérig gyűlölni egymást. És itt most nem elsősorban az itt is előforduló nemuriemberre gondolok. Hiszem, hogy lehet utálat nélkül is nem egyetérteni.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.06.24. 20:44:36

@Könyveslány:
„Bloggerként kifejezetten bánt még most is, ha valaki puszta bántásból beszól az alapvetően jó szándékú írónak.”
Engem bántani nem bánt, csak mocsok értetlen vagyok. Akkor is, amikor emberek egymás torkának esnek semmi indokokért, pusztán csak mert nem értenek egyet. S aztán Orbán tehet a gyűlöletről... Amikor ők maguk gyűlölnek.

„Aztán tallózol az elkövető utolsó pár száz kommentjében és látod, hogy csak a fröcsögő, frusztrált gyűlölet munkál.”
Eszembe sem jutott utánanézni. Annyira azért nem érdekel. Ennyiből is egyértelmű, hogy nagyon komoly problémája van. De sajnos nemcsak neki. Egyre többször tapasztalom, hogy egy adott témáról szóló beszélgetésben pillanatok alatt a személyeskedésbe csap át a beszélgetésnek csúfolt gyalázkodás, holott még a vita nevet sem érdemli. Még vitatkozásnak is gyenge. Több eset volt, amikor ez a metódus érvényesült velem szemben is. Amikor szóvá tettem, akkor meg én lettem a túlérzékeny . S tovább folyt a csúsztatás, a sértegetés, a személyeskedés. Elkeserítő.

„S mivel nem célközönség, ezért moderálás+örök kitiltás.”
Még nem sikerült odáig jutnom, hogy bárkit, akárkit kitiltsak. Volt, hogy nem bántam meg. :-)

„Ha odajössz az asztalomhoz ingyen tartalomért, akkor tanulj meg villával enni, ennyi.”
Ez nagyon tetszett! :-D

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.06.24. 20:47:27

@steery:
Pszkos Fred animáció: nagyon-nagyon kár! Akkor is, ha abban az egy percben lejött, hogy Fülig Jimmy szövegelését pontosan megfeleltették a mai filmekének. Vagyis ebben az értelemben elszakadtak Rejtőtől. De a képi világa pompás volt!

Before · http://azbeszt.blog.hu 2019.06.25. 06:13:01

@AntiChrist: Igen, ők is jó példák arra, hogy válik lassan olvashatatlanná egy-egy régi kedvenc. Fene se tudja, min műlik ez...

dukeekud 2019.06.25. 18:14:34

@Before: Az emberek változnak, nyilván felnöttkorára megváltozik a világlatása az embernek. Felnőttkorára, már tud olyan, jó és rossz értelembe nyitott lenni világra. És persze ohatatlan, hogy a többszöri olvasás a legjobb könyveket, poénokat is unalmassá teszi. Soha többé nem fog ugy hatni, mint ELÖSZŐR.
Nehéz megmondani, hogy most azért találok mondjuk közepesnek egy poént egy történetet, mert megváltoztam, vagy egyszerűen csak túl sokszor olvastam, túl sokszor gondoltam rá, és már nem tud hatni. Pár éve direkt hanyagolom a Rejtő könyveket kiváncsi leszek, ha majd ujra elolvasok párat milyenek fogom találni. Az a baj hogy elfelejteni nem tudom, némi gondolkodas után bármikor szo szerint tudnék egy tucatnyi poént idézni. ugy hogy a könyvet már nem tudnám biztosan megmondani, amelyikben szerepelt.

dukeekud 2019.06.25. 18:16:05

javitás : Felnőttkorára, már NEM tud olyan, jó és rossz értelembe nyitott lenni a világra.