Moha olvasónaplója

Miroslav Kapek: Aki mer, az nyer

2019. augusztus 19. - Mohácsi Zoltán

Az úgy volt, hogy szerelmetesfeleségtársamnak bedurrant a dereka, de nem ám akárhogyan, hanem olyan istenigazából, sírósan, meg nem mozdulósan, és emiatt, kétnapi gyógyszerezést követőn, hogy legalább be tudjon ülni az autóba, hogy elvigyem orvoshoz, el kellett mennie röntgenre is a Vörösvári úti rendelőbe. Ahol az elsőn szintén van Könyvmegállós szekrény. Ahol én meg ráleltem erre a könyvre. Mert minden rosszban van valami jó. Ez esetben az, hogy megismertem Kapek írását, és tudom most már, amit tudok és amit hamarosan te is tudni fogsz. 

Meg nem mondom, miért fogott meg. Amikor a fülszövegét elolvastam, valami olyan arcot vágtam, mint nem sokkal később zöldszemű kedvesem, amikor megkérdezte, mi ez, és én meg a kezébe adtam, fülszöveggel az arca felé. Nem mondott semmit, de kikerekedett a szeme, kicsit megnyúlt az arca, szóval egyértelmű volt, hogy „aha, ínycsiklandón marha izgalmas: egy szép cseh nő a férje védelmében lecseréli a hentesüzletek főnökét”. Szocreál felsőfokon, nemdebár? Figyelj csak, így néz ki a fülszöveg: 

A népszerű cseh szerző regénye ezúttal is a humor és szatíra eszközeivel állítja pellengérre társadalmunk fonákságait: a hatalmaskodást, önkényeskedést, képmutatást és a talpnyalást. Egy prágai húsüzem korlátolt és gyáva igazgatója szégyentelenül visszaél hatalmával, beosztottjai valósággal rettegnek tőle, csak az egyik húsbolt vezetőjének felesége mer vele szembeszállni. S a szépséges Libuše, akár a népmesék „legkisebb fiúja”, furfangosságával végül legyőzi a „hétfejű sárkányt”, és elnyeri méltó jutalmát: ő lesz az üzem új, bölcs és igazságos főnöke.

kapek_aki_mer_az_nyer_kapek.jpgMIROSLAV KAPEK

Ráadásul az írónak még a neve is megtévesztő. Mert ugye: Kapek. De nem Čapek. Csak összecseng. Ráadásul azt mondja a fülszöveg, hogy Kapek „népszerű cseh szerző”. Amit nem vonok kétségbe. Lehet, hogy Csehszlovákiában népszerű volt, még az is lehet, hogy manapság is az, de nekem úgy tűnik, magyarul mindössze három könyve jelent meg: a jelen kötet, Elvirával a gyógyfürdőben és a Micsoda gól!. Ebből a háromból az utóbbi kettőt a Madách kiadónál a tárgyalt kötet pedig koprodukciós kiadásban. Ami nem baj. Az már azonban jelent valamit, hogy a háromból egy nincs fent a moly.hu adatbázisában, és a maradék kettőt sem olvasta senki. A Wikipedián sem leltem rá. Egy cseh oldalon viszont igen. És mire jó a Google Translate... Nem részletezem túlságosan, de a könyv fülszövege is sugallja, a pasas aktív résztvevője és kiszolgálója volt a múlt rendszernek. A legidegborzolóbb mondat: „egy évvel korábban a Központi Párt 14. Kongresszusán a Központi Ellenőrző és Audit Bizottság tagjává választották, és a Kommunista Párt Központi Bizottságának ideológiai bizottságába nevezték ki. 1989 tavaszáig kulcsszerepet töltött be a kommunista párt kultúra ideológiai irányításában”.  

Viszont apró színes, amit nem is gondoltál volna soha: Františka Janečka Kroky nevű együttesének ő írta a dalszövegeit. Gondolj bele! Mintha Erika C. és Robi D-nek Aczél György elvtárs írt volna szöveget!  Ugyan a Kroky dalának tartalmi szépségében a tanulatlanságom folytán, a cseh nyelv ismeretének hiányában, képtelen vagyok elmerülni, a hölgy énekhangja és a zene minősége igen mély asszociációkra késztet. Fülelj csak bele, de aztán a a magad felelősségére vállalt extázisból ismét a valóságra ébredve ne felejts el visszatérni az értékelésem olvasásának a folytatásához! 

Miközben hallgattam a zenét, kicsit megpróbáltam utánanézni ennek a Krokynak, meg  Františka Janečka-nak, de ahelyett, hogy a nyolcvanas évek cseh popzenéjében való jártasságom mélyült volna el, csak egyre bizonytalanabb lettem. Meggyőződésem volt, hogy a  Františka Janečka név, női név. De a Kroky lemezeinek a borítóin nincsen nő (kivéve a fentit), de a Františka Janečka név rendre szerepel az információk között. Ha a Google-ba beírom a nevet, ugyanaz a pasas ugrik fel, aki a borítókon is mind rajta van, de František Janeček néven. No, spongyát reá, ennyire nem egzisztenciális a kérdés, menjünk vissza a könyvhöz! 

(Későbbi betoldás: ahogy az értékelés alatti levelezésből olvasható, Irsai Olivér nevű olvasom feloldotta a problémát: azt mondja, hogy a Kroky együttes František Janeček együttese, de a cseh nyelvben a birtokos eset művel ilyen furát a névvel.)

AKI MER, AZ NYER

kapek_aki_mer_az_nyer.jpgKapek védelmében: ő elég korán írta a könyvét. Nem ő tehet róla, hogy ugyanezzel a címmel alsó hangon hét (7!) könyv jelent még meg magyarul. 

A könyv történetét igen pontosan mutatja be a fülszöveg, tényleg arról szól. A húsüzem és a hentesboltok dolgozóinak ilyen-olyan konfliktusa önmagában még nem kell, hogy fikázásra késztessen. Van nekünk, ugye, olyan színdarabunk, amely egy patikában játszódik, oszt' a végén még Tom Hanks és Meg Ryan közösen csinált filmet belőle. Egyébként a magyar tévéfilm-változata valami zseniális, Illatszertár a címe, sziporkázó szereposztással, ezerszer újranézhetőn. 

Szóval nem a helyszín és a szereplők megválasztása teszi kicsit kínosan izéssé a fülszöveget, még csak nem is a téma pitiánersége. Mert az meg nem pitiáner. Már csak az asszociáció miatt sem: van egy történet, ahol a főnök felesége egy gyönyörű, mosolygós, életvidám, bevállalós nő , mindenki szereti, kívánja, de ő, bár életigenlésében igen rakoncátlan teremtés, annyira, hogy még a kémény tetejére sem átal felülni Pepin bácsival, hogy élvezhesse a látványt és a szelet, s mindeközben rendületlenül hűséges a férjurához, aki a sörgyárat igazgatja... Szóval a téma is hasonló, meg az alapszitu is. Vagyis van összehasonlítani való elég. 

Az Aki mer, az nyer persze messze nem annyira jó, mint az Illatszertár. Sörgyári capriccio-t meg sem közelíti. De olvasható. Akár szatírának is. Mert olyan kis majdnem mosolygok könyv ez. Itt igazán ráerősíthetett volna Kapek elvtárs. Mert van humora, ezt belátom. 

– Akarsz még valamit?
– Talán mindenkinek önként kellene beszámolnia – vetette fel Hádek, jóllehet remegett a térde. – A demokrácia az demokrácia.
– Azt, hogy mi a demokrácia, én döntöm el! – förmedt rá Poldus.
(149.)

Beszaladt a legközelebbi szállodába, de mire beért, bőrig ázott. A szobafőnök egy szőke no volt, akit erős orgonaillat lengett körül. Rosszallva nézte a Drnek alatt egyre növekedő tócsát. Kérdésére, hogy van-e szabad szobája, azt felelte, hogy nincs, s hogy az úrnak inkább szárítóra, mint szobára lenne szüksége.
– Kérem szépen, hadd maradjak itt a hallban reggelig! – könyörgött Drnek. Külseje annyira siralmas volt, a szőke szobafőnöknő szívét szánalom fogta el.
– Nem tudott délután jönni?Talán akadt volna egy szoba. De most már? 
– Nem, nem tudtam. Délután még nem volt rá szükségem. A feleségem csak este kergetett el –válaszolta őszintén. .
A szőke nő még egyszer tetőtől talpig végigmérte, és együttérzõen felsóhajtott.
– Mit tegyek magával?
– Ha megengedi, hogy itt maradjak, tehet velem, amit akar! – felelte Drnek, és megadóan lehajtotta a fejét. 
(220–221.)

Csak a könyv terjedelméhez képest sajnos nagyon kevés ilyesmi poén van benne. 

Ahogy mondtam a könyv szórakoztató. Valamiért még a Harsányi Gáboros, Mocsár Gábor írt Illetlenek is rendre beugrott az olvasása közben. Az a fajta coclista szatíra, ami azért nagyon nagyot nem akar markolni, mondani, de valamit mégis. Kapeknek ezen az egy, demokráciás-mondaton kívül voltaképpen eszébe sincsen még csak megkérdőjelezni sem a rendszert. Sőt, odáig megy, hogy a demokrácia hiányát csupán a despota főnök, Poldus személyes tevékenységének tudja be, az üzem és az elosztó ügyeit nem felülről mondják meg, hanem vagy a főnök vagy az üzemi tanács intézi. Értsd: a vezér személyéről is helyben döntenek. 

De még ez sem lenne igazán baj. A baj ott van, hogy a galád diktátort, Poldust nagyjából a könyv közepén félreállítják. S ezzel a könyv központi problémája tűnik el. De Kapek képtelen volt befejezni a könyvet, még egyharmadot hozzáírt. Voltaképpen szervesen kapcsolta az előzményekhez a második diktátor tevékenységét is, majd az ő félreállítását is, de ez a rész egyszerűen leszakadt az elsőről, ráadásul a Diktátor 2. félreállítása messze nem volt annyira szellemes mint az elsőé. Ezáltal a probléma mondvacsináltnak tűnik, felborul vagyis inkább eltűnik a szerkezet, köddé lészen a dramaturgia. S aztán kap egy olyan befejezést a könyv, amivel Kapek gyakorlatilag agyoncsapja az írása eddigi összes érdemét: a gyönyörű asszonyt választják meg az üzem vezetőjévé (ahoj, coclista tervgazdálkodás és népi demokrácia, mert persze!) és a vezetésével úgy fejeződik be a könyv, mint a népmesék:

– Mindig könnyebb egynek, mint mindenkinek szolgálni.
– De mi azért mindenkinek fogunk szolgálni, ugye? Méghozzá becsülettel!
Sáral és Fíkus titokban összenézett, és bólintott. Szavak nélkül is értették egymást. Az új igazgatónőt nagyon megkedvelték a Pražankában Az ugyan igaz, hogy kezdetben a nők irigykedve néztek rá, de rövid idő múlva megkedvelték, akárcsak a férfiak. Senki sem hagyta bántalmazni, mert becsületes volt, és mindenkihez igazságos, okos és lelkiismeretes, őszinte és bátor, méltányolta a tisztességet, az őszinteséget, a nem tűrte a lustaságot, az önzést, a talpnyalókat, egyszóval szerette az embereket, és azok is szerették őt, Éppen olyan híressé vált, mint Libuše fejedelemasszony. Az ő irányítása alatt kezdték el gyártani a Pražankában legízletesebb virslit, szafaládét, szalámit, kolbászt, pástétomot és disznósajtot, röviden: a legkülönfélébb húsipari termékeket, amelyek kielégítettek minden ínyencet, és amelyeknek csábító illata egész Prágát betöltötte. 
(285.)

Ez már szinte ellenállhatatlan bleee-érzést vált ki, még szerencse, hogy a reggelim előtt olvastam. Nagy kár érte! Komolyan! Mert élvezetes lenne a sztori, élők az alakok, jól beépítettek az anekdoták. de aztán elvékonyodik, a közömbösség ködébe vész, indokolatlanná, súlytalanná válik majdnem minden. (Vajon miért kap az előző főnöknél is nagyobb büntetést, megaláztatást az a fickó, aki régebben is, most is csak árnyékból tevékenykedett? Érthetetlen. 

Egyszóval: ez egy majdnem jó, de alaposan elrontott könyv, s az elrontásról még csak nem is elsősorban az ideológia tehet. Mondom, kár érte!

 

Európa, Budapest, 1986, 286 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630739739 · Fordította: Orosz Márta
2,5/5
(2019)

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr8015014348

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Irsai Oliver 2019.08.20. 22:10:58

Megfejtes a lemezhez: a pasi neve Frantisek Janecek, a lemezen birtokos esetben van., mivel ott ez szerepel: Kroky Frantiska Janecka= Frantisek Janecek lepesei. Tudod, mint az oroszban.... a szlav nyelvek ilyen viccesek, de a csehben meg kulon megszolito mod is van, igy lesz a pan ( ur) szobol pane, ha egy pasihoz fordul az ember.

Irsai Oliver 2019.08.20. 22:16:50

Meg egy rovid megjegyzes: "Senki sem hagyta bántalmazni, mert becsületes volt". Szvsz itt szar a forditas, mert a bantalmazas inkabb fizikai ertelemben vett inzultus magyarul, szvsz szidalmazni lehetne itt a helyes kifejezes, de persze nem tudom, mi volt az eredeti. De ugy tunik, pontosan felnott a fordito a konyvhoz...

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.08.20. 23:15:01

@Irsai Oliver:
Látod, ez meg fel sem tűnt! Pedig én idéztem.

Szabó A. Imre · statutabu.blog.hu 2019.08.23. 02:25:45

Látom, Moha bácsi, rendesen rá vagy fixálódva a scifire is és a csehszlovák szocialista irodalom kismestereire is, le mertem volna fogadni, hogy Vladimír Páral neked már oda és vissza megvan. :-) Így keresni kezdtem, de akárhogy kerestem, a blogodon nem találtam páralos bejegyzést. Létezik, hogy még nem olvastad volna Vladimír Páraltól A kísértések A-tól Cettig-et és a Harc a bestiával-t?

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.08.23. 06:05:52

@Szabó A. Imre:
:-)
Azért a sci-fi-től néha ellépek, vö.: kismestetek.

A "Kísértések" megvolt, persze, a "Bestia" még várat magára, de itt van a polcon.

"Kísértések": mohabacsi-olvas.blog.hu/2018/09/01/vladimir_paral_kisertesek_a-tol_cettig_554