Moha olvasónaplója

Donászy Kálmán: A Borkman-villa titka

Amit megszépített az idő avagy egy naiv ifjúsági sci-fi

2019. augusztus 26. - Mohácsi Zoltán

Refrén: ismét Könyvmegálló, ezúttal a Rákos úti rendelőben levő. Hatalmas örömmel kaptam le a polcról, mert bár az égvilágon semmire sem emlékeztem belőle, annyi megmaradt, hogy kiskamasz koromban nagyon szerettem. Nagyjából azonnal bele is fogtam, amint a munkám engedte. Kezdetben hatalmas elánnal haladtam, majd belassultam. 

Donászy Kálmánról igazából semmi információt nem találtam. Volt ez a könyve, meg egy hangjátéka, amire véletlenül bukkantam a YouTube-on. Meg még annyi, hogy A Borkman-villa titká-t e-book-ban is áulják

Úgy fest, vannak könyvek, amelyek időtlenek, mert nem tesznek nekik rosszat a múló évek, és fittyet hánynak az olvasóik személyiségének a változására is. Aztán vannak könyvek, amelyek annyira valami eseményhez, pillanathoz, személyhez kötődnek, hogy ezért maradnak kedvesek, bármelyik korunkban. Aztán vannak könyvek, amelyek valamikor, valamiért nagyon bejövősek voltak, de ahogy elmúlt felettünk ez meg az, újraolvasva egyre inkább összevonjuk a szemöldökünket, hogy vajon mi a fenét ettünk ezen egykoron. 

donaszy_a_borkman_villa_titka.jpgNekiestem a Borkman-villának, és faltam. Előbb jó ízűen, nagykanállal, majd eltelve lassabban, áttérve a mokkáskanálra. Pedig mennyiségileg nem egy vaszisztdasz, kétszáznegyven oldal. És még csak lövésem sincsen, vajon, micsudát ehettem rajta úgy negyvenpárévvel ezelőtt. Igaz, miért kellene mindent megérteni, még nőkkel is van így az ember, ugye, miért pont könyveknél tudná. 

A Borkman-villa titka sci-fi. Ifjjúsági sci-fi. Nem csupán abban az értelemben, hogy a Móra Ferenc Kiadó adta ki. De persze ez azért pozicionálja valamelyest a könyvet. Amikor kézbe vettem, azonnal az volt a benyomásom, hogy itt valami tévedés történt. A mérete, a papírja, az egész dizájn ordított azért, hogy a kötet a Delfin Könyveknek sorozatába kellene tartoznia. De tök simán. (Neki is álltam, hogy összehozok egy Delfin Könyves borító-verziót, de emiatt a PhotoShop-ot nem akartam feltenni, az Artweaver meg legyőzött: több rétegen belül képtelen voltam egy adott layer képét pozicionálni; biztosan pofon egyszerű a megoldás, de feladtam, pedig úgy nagyon egyértelmű lenne, mire gondolok.) 

Ám ahogy haladtam a könyvben, egyre inkább lett egyre inkább úgy gondoltam, nagyon kemény leszek, hogy nagyon egyszerű indoka van, miért nem fért bele a sorozatba: a minősége miatt. Pedig a Delfin Könyveknek sem volt minden kötete telitalálat. Na, mielőtt folytatom, ezt mondom, mert mikor máskor és miért máskor mondanám el? Nyugodtan átugorhatod, mert szorosan nincsen köze a Donászy-kötethez, de ne tedd, mert szerintem ez az értékelésem legjobb része! 

donaszy_a_borkman_villa_titka_orszaguton.jpgDELFIN-INTERMEZZO

Apuék könyvespolcán viszonylag sok könyv volt. Amikor, elég hamar, rádöbbentem, hogy persze, azok felnőtt könyvek, de ugyan én miért ne szemezgethetnék belőlük, ha úgy adódik, akkor elég sűrűn ácsorogtam a csúszkás vitrines üvegek, meg a három másik szekrénypolc előtt. (Egek, ezt képzeld el! Tűzpiros, lakkosan fénylő szekrénysor volt [megvan?] és ehhez Anyu és Apu vett két spenótzöld heverőt [ha feléledtél, olvass tovább, több ilyen sokk nem lesz, ígérem.) No, azok között a könyvek között találtam egy fura logóval ellátott könyvecskét. Rá nem jöttem volna, hogy delfint látok, csak rá volt írva. Nézd csak a képet, így festett! Megmagyarázhatatlan indokból beleszerettem a sorozatba. Akkor is, ha konkrétan ez a kötet nem fogott meg.

(Mondom én, hogy van valami titokzatos összefüggés a női nem és a könyvek között. Megvan az a jelenet, a Kill Bill-ből, amikor Kill Bill igazságszérumot ad az Uma Thurman által játszott szereplőnek, és megkérdezi tőle: „Miért csaltál meg? ” Mire a nő, mondom, az igazságszérum hatása alatt sírva mondja: „Nem tudom...!” Na, az milyen, hogy volt, amikor tőlem is kérdezte valakiről szerelmetesfeleségtársam, hogy „Voltaképpen mit vártál a kapcsolattól?”, és nagyjából, zokogás nélkül is ugyanazt válaszoltam, mint a Thurman formálta alak?) 

Amikor megtudtam, hogy léteznek olyan helyek, hogy antikváriumok. („Papa, milyen jó lenne már, ha lenne olyan hely, ahol mások használt könyveit lehetne megvenni, mert akkor nem csak azokat a könyveket, lehetne beszerezni, amiket mostanában kiadnak, hanem régieket is!”, „De Zotyikám, van ilyen bolt sok helyen: antikváriumnak hívják.”, „Antikakvárium?”, „Antikvárium!”) Ha nem is összes pénzemet, de majdnem mindet innentől antikváriumokban hagytam. (Kivéve, amikor könyvesboltban, főleg, ha új Delfin Könyv jelent meg.) Micsoda, de micsoda egy élmény volt szép lassan levadászni az összes hiányzó kötetet! Micsoda szívdobogás volt, amikor remegő kézzel kiemelhettem a többi közül! Először csak a Népszínház utca közepén levő boltba jártam, aztán megtudtam, hogy a Múzeum körúton is van még két bolt. (Akkor még csak kettő.) 

Ide figyelj csak! Nem fogod elhinni, de amikor pár éve általános iskolai osztálytalálkozónk volt, valaki azt mondta nekem:
– A csodájára jártunk a Delfin könyveidnek, Moha! Megvannak még?
Kis büszkeséggel mondtam, hogy a könyvtáram többrendbeli átalakuláson ment át, de a Delfin-összes ott van a polcomon. Most is. 

LIVIA BORKMAN TALÁLMÁNYAI

Nem árulok el titkot azzal, ha elmondom, amit a fülszöveg is elmond:

„A fantasztikus regényirodalomban jártas olvasó bizonyára az első fejezetekben sejti majd, mi lehet a titka Lívia Borkman házának. Mégis feszült figyelemmel figyeli, hogyan veszi körül lassanként a gyanakvók serege a szép Líviát, aki egy idő óta ontja a tudományos felfedezéseket. Hiszen azelőtt a maga szakmájában, a geológiában sem jeleskedett, most pedig hol a biológia, hol az atomfizika hol meg a komputertechnika területén lepi meg a világot egy-egy új találmánnyal vagy felfedezéssel. Mi lehet a titka ennek a csodálatos „felfutásnak”, hogyan képes egy átlagos képességűnek ismert ember ilyen zsenialitásra, és főképpen miért őrzik , miért zárják olyan gondosan a Borkman-villát? – Ezek a kérdések az izgalmas, fordulatos regény meséjének fő mozgatói.”

Mivel ott van a szövegben a „fantasztikus regényirodalom” kitétel, a fülszöveg uszkve szétspoilerezi a regény komplett történetét. Ez is baj, de erről nem a szerző tehet. Arról viszont igen, hogy voltaképpen semmi több nincsen a regényben. De tényleg. S ami szomorú, még ez is olyan kis fantáziátlanul van benne, annyira nem tudunk sem izgulni, sem meglepődni, hogy csak na. Ami viszont végképp baj, az a következő. Vannak olyan könyvek, amelyeknek valami hihetetlenül egyszerű, naiv stílusa van. Ha már sci-fi, akkor két sorozat ugrott be. Az egyik Edgar R. Burroughs marsi sorozata, John Carterről, és László Endre voltaképpen mese sci-fi, Szíriusz kapitányról. (Most mondd, a YouTube-on fent van az egész rádiójáték-sorozat! De jó, hogy írom ezt az értékelést, enélkül nem tudtam volna meg!) Stílusában, irodalmi, nyelvi eszközeiben egyik sem mondható irodalmi csimborasszónak. S aztán, mert milyen furcsa az irodalom (mondom én, ez az irodalom-nő hasonlóság, látod, van benne valami!), mégis olyan mindkettő, hogy elkezded olvasni, és nem tudod abbahagyni. Pedig érzed a sutaságokat, a dramaturgiai bakikat, a jellemek bot egyszerűségét, a cselekmény képtelenségét, mindenben a végtelen egyszerűséget, de ennek ellenére, de mégis: mindkettő szívcsücsök. Donászy Kálmán regénye stílusában  valami nagyon hasonló, mint a fent említett két sorozat. Csak mégsem. Az előző kettőnek az adja az erejét, hogy a fent említett teljesen nyilvánvaló gyengeségeik ellenére báj van bennük. Nem tudok jobb szót. Rendben, igazad van, méltatlan lenne meg nem említenem, hogy bőviben vannak a fantáziának is. Livia Borkan története, amit nem részletezek, mert a fülszöveg valóban mindent elmond, nem is bájos, nem is fantáziadús. De meg sem mozgatja a fantáziát. És azt hiszem, ezért nem került be a Delfin Könyvek sorozatba sem. Ilyen ellenfelei lettek volna (a teljesség igénye nélkül): 

  • Elek István: Merénylet a világűrben
  • Clark Dalton: A titkok bolygója
  • Alekszander Beljajev: A repülő ember
  • Alekszander Beljajev: A kétéltű ember
  • Berdnik–Vojszkonszkij–Lukogyjanov: A titánok útja – A fekete oszlop
  • A nyikorgó idegen (novella válogatás, benne Asimov, van Vogt)
  • Anatolij Sztaszj: A zöld útesztő
  • Bogáti Pétre: A linkowstoni csapda (nagynagy kedvencem)
  • Lester del Rey: A szökevény robot
  • A. C. Clarke: A delfinek szigete
  • Wojtyszko: A hosszú álom

Nem ragozom tovább. Ez a regény egyszerűen nem jó. Naiv, de nem bájos, kitalálható a történet, nem is izgalmas. Fel nem foghatom, miért szerettem gyerekkoromban. Már az is felmerült bennem, hogy keverem valamivel. Megy vissza a Rákos úti polcra.

Móra, Budapest, 1974, 216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631101274 · Illusztrálta: Milósovits László
2/5
(2019)

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr4015022518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szabó A. Imre · magyarido.blog.hu 2019.08.27. 06:19:22

Szeretnéd tudni, ki volt Donászy Kálmán? :-)

Donászy Kálmán (1897–1985)

Donászy Kálmán „Kecskeméten, szülővárosában kezdte a hírlapírást, majd Szegedre került, Móra Ferenc és Juhász Gyula közelébe, az ő eszmeviláguk körébe. A két nagyhoz baráti kötelékek is fűzték" – írjuk lapunk 1985. július 17-i számában megjelent nekrológjában. „Hamar felismerte a fasizmus veszedelmét, kezdettől antifasiszta szellemben gondolkodott és írt. Pályájának igazi kibontakozását a felszabadulás tette lehetővé. A felszabadult Szegeden egyik motorja lett a demokratikus átalakulásnak: alapító munkatársa a Magyar nemzeti Függetlenségi Front lapjaként újjáindult Délmagyarországnak az ország első nemzeti bizottságának, a szegedinek az elnöke; tagja az ideiglenes nemzetgyűlésnek". Részt vett a volt igazoló bizottságok és a népbíróságok szervezésében. „A Független Kisgazdapárt tagja, annak baloldalán..." „1948-ig dolgozott Szegeden, innen a Földművelésügyi Minisztériumba került, ahonnan 1950-ben méltatlanul nyugdíjazták. Ekkor újra visszatért régi szenvedélyéhez, az újságíráshoz. A Magyar Rádiónál írt, szerkesztett szinte élete utolsó pillanatáig. Donászy Kálmán igen szerette lapunkat, a Délmagyarországot, minden ünnepünkre eljött, széles jókedvvel mesélte emlékeit. Sokoldalú kolléga volt: írt verseket, tudományos cikkeket, riportokat, s minden műfajban elismerést tudott szerezni. Életművét a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Arany tollal becsülte meg (1983)..."

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.08.27. 06:48:24

@Szabó A. Imre:
Hát, látod, ennyivel ügyesebb vagy mint én! Köszönöm szépen!

Szabó A. Imre · magyarido.blog.hu 2019.08.29. 05:55:21

@Mohácsi Zoltán:

Ha már eszembe jutott, engedelmeddel, elengedem a következő "poént"!

A Borkman-villa valódi titka az, hogy Donászy Kálmán Janikovszky Éva (született Kucses Éva) nevelőapja volt. Janikovszky Éva férje, Janikovszky Béla ÁVH-ezredes, valamelyes védelmet tudott számára biztosítani, amikor 1950-ben, minden kriptokommunista jószolgálata ellenére, a minisztériumi tisztogatások áldozata lett. Így lett belőle, mint kipróbált és kiszolgált megbízható elvtárs, a szegedi újságírás doyenje, nem verték agyon, mint annyi társát, a legtombolóbb sztálinista terror idején az ÁVO valamelyik pincéjében.

Ez a történet nem önmagában érdekes, hanem mint a kor, amelyben felnőttünk, nagyjából egyidősek vagyunk, szemléletes illusztrációja. Így működnek a totalitarizmusok, semmit nem bíznak a véletlenre, az ifjúság nevelését különösen nem. Megírták nekünk, hogy miről álmodhatunk, körültekintően irányították a fantáziánkat is. Ha téged nem érdekelnek ezek az irodalomtörténeti aspektusok, elnézésedet kérem, szerintem izgalmasak és tanulságosak. Szívesen olvasnék tanulmányokat, köteteket arról, hogy anno kik, milyen szempontok alapján és hogyan írták, szerkesztették a gyermek- és ifjúsági irodalmat, a magyar zsánerirodalmat (a scifitől a krimiig és tovább), de valahogy e témák feldolgozása késik. Pedig, ha másért nem, legalább azért megérné velük foglalkozni, hogy még egyszer ne történhessenek meg.

(Ez a kommentem részben a Rákosy Gergely-posztra is válasz. :-))

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.08.31. 18:20:22

@Szabó A. Imre:
Kicsit megkésve válaszok, bocsánat!

Hát igen, az, hogy ki volt Donászy, ha nem is mindent, de a stílusát tekintve néhány dolgot megmagyaráz. Mert ugyan az ideológiát nem is nyomatja, a történet didaktikai nyomatása (nem találok jobb szót) nagyon zavaró. Lehet, hogy a naivitás helyesebb kifejezés, csak valahogy nem fedi le igazán, mert ahogy írtam, az László Endrére és Burrougs-ra is jellemző, ők mégis élvezhetők.