Moha olvasónaplója

Goscinny – Greg – Morris: A Daltonok balladája és más történetek

Lucky Luke 37.

2019. november 15. - Mohácsi Zoltán

lucky_luke_37_a_daltoonok_balladaja.jpgElfogult vagyok a Lucky Luke füzetekkel. Ahogyan Asterix-ekkel is. Az elfogultságom azonban soha nem akadályozott meg abban, hogy az elfogultságom alanyát ne lássam reálisan. Legyen szó bárkiről, bármiről, barátról, nőről, könyvről, zenéről, filmről. Még elfogultságaim között a legnagyobb rizikót jelentő szerelmetesfeleségtársamat is mindenhogyan reálisan látom, és bruttóban szeretem. Még csak azt sem mondom, hogy mégis, mert nem kell ilyet mondanom. :-)  

Szóval elfogult vagyok Lucky Luke-kal. A Lucky Luke-füzetekkel. De ha valamelyik nem tetszett az alapvető tetszésen belül, minden tetszési-gátláson túl elmondtam mindig. Most is el fogom. 

Ezt a füzetet sokan írtak és egyen rajzolták. Legalább. Meglepő fordulattal négy történet találhatunk benne. Olyan, mint egy népszerű együttes B-sides- vagy bonus-lemeze. Felfogható ajándéknak, felfogható a maradékok újrahasznosításának vagy készletkisöprésnek is. Mert lássuk be, négy történet egy negyvennyolc oldalas füzetben, hm, kicsit sok. Különös tekintettel arra, hogy az ős-alkotó páros története huszonkilenc oldal. 

A szerzők között ott van a sztenderd és állandó Goscinny, két történetet a rajzoló Morris írt, egyet pedig egy tömören Greg-nek nevezett valaki írta.

Greg-ről voltaképpen alig találtam valamit, azon kívül, hogy írt egy Lucky Luke-történetet. És még az is ellentmondásos, amit találtam, bár nem mondom, hogy hosszú órákig kutattam utána. Greg belga volt és (meglepő fordulat!) képregényeket írt. A leghíresebb képregény, legalábbis számomra, ami hozzá köthető a TintinViszont a Tintin wikipedia-oldalán nem szerepel a neve. Igaz, Greg-oldalán meg nem szerepel a Lucky Luke. Vagyis nem valószínű, hogy Greg hatalmas feladatot jelentőséggel bírna a Lucky Luke-füzetek történetében. De mert találtam róla egy muris fotót, tessék, megmutatom. lucky_luke_37_a_daltoonok_balladaja_greg.jpg

A DALTONOK BALLADÁJA

Ezt a történetet Goscinny és Morris követte el. Nem húzom a dolgot: szerintem az egyik legsziporkázóbb Lucky Luke-történet, amit. Meghal a Daltonok nagybácsija, a fivérekre hatalmas örökség vár, feltéve, ha elteszik láb alól azokat, akik őt börtönbe juttatták. De mert tudja, hogy Daltonokról van szó, a feladat végrehajtását nem bízza bemondásosra, kiszemel egy megbízható embert, hogy ellenőrizze a fivéreket. Ez az ember, Joe Dalton legnagyobb dühére, ki más mint Lucky Luke. Aki beleegyezik, hogy felügyelje, vajon a Daltonok hűségesen kinyiffantanak-e mindenkit, akit csak kell az örökség megszerzése végett. És a Daltonok nekilendülnek, Lucky Luke pedig velük tart, hogy ellenőrizze, valóban elkövetnek-e minden törvénytelenséget, amit csak kell? Sejthetjük... Az már csak hab a tortán, hogy Rantanplan, a nagyon jópofán idióta kutya is a nyomukba szegődik. 

Ebben a huszonkilenc oldalban annyi ötlet, humor, nyelvi, képi poén van, hogy kalapot emeltem előtte. Nem árulok el belőle semmit, hiszen kár lenne bármit elspoilerezni. Annak ellenére, hogy a Lucky Luke történetek nem a csavarokról híresek. Mégis, ebben a történetben mindig várjuk, mi lesz Lucky Luke következő lépése. Mert azt ugyan kitalálhatjuk, hogy nem addig van az, Luke nem teheti, amit tesz, mert ő Lucky Luke, de azt, hogy mit tesz ahelyett, amit tesz, no, az már nagyon tréfás. De komolyan. 

lucky_luke_37_a_daltoonok_balladaja_1.jpg

Azt az utolsó képet figyeld, Lucky Luke a rodeón!

A történet rajzfilmen is létezik, Négy bandita, tíz áldozat a címe. Azt mondja a képregény fülszövege. Belenéztem, enyhe nyomokban hajaznak egymásra a sztorik. De valahogy bizonytalan vagyok, illetve nem vagyok biztos abban, hogy valóban ez alapján a film alapján született a képregény. 

Mellesleg: a Lucky Luke filmekkel viszont soha nem tudtam igazán kibékülni, sem a rajzfilmekkel, sem a Terence Hill-félékkel. Ami képregényben pompásan működik, az filmen valahogy nagyon bugyuta. Ha megnyugtató, ugyanígy voltam az Asterix-filmekel is, egyedül A Kleopátra-küldetés jött be, mert nem egy az egyben valamelyik füzet megfilmesítése vagy valami katyvasz összehozása volt, hanem az Asterix-feelinget hozta. Amire a magyar szinkron még rá is tett egy lapáttal. [visszatérő családi szlogen volt: „Falafel, amit az arabok fele fal.”]

A SZERELMES JOLLY JUMPER

Ezt a hét oldalas darabot követte el a fenti képen bemutatott, muris Greg. Szösszenet. Aranyos. Ha nem is logikus. A lényeget a cím elárulja. Lucky Luke hatalmas karakter lova, Jolly Jumper szerelmes lesz. Illetve, vagyis, azaz... S itt van a hiba a sztoriban. Ugyanis Jolly Jumper már a történet elején lüke, nem önmaga, kifordult magából. AZ indián varázsló sem tud vele mit kezdeni. Aztán megérkeznek Buck gazdához, ahol a tervek szerint el akarnak tölteni egy éjszakát, mielőtt elmennek a Dokihoz, hogy kezdjen valamit a lóval. 

Ám innentől nem értek semmit. Mert ha Jolly azelőtt is szerelmes volt, hogy megérkeztek a farmra, akkor ki az ördögbe volt szerelmes? (Na, mégis elszóltam magamat... Az ördögbe!) Ha csak a farmon lett szerelmes, akkor mi a csuda baja volt előtte? Ha pedig csak jó csődör lévén csak üzekedni akart egy jó kis vaskosat, akkor az üzekedési vágya hogy a manóba múlt el, és tért vissza önmagához a csalódás után, anélkül, hogy kielégült volna? Na, jó lépjünk túl ezen, elvégre nem lovak nemi életének pszichológiai tanulmányát olvassuk, hanem egy Lucky Luke-füzetet. Csak ha ezen túllépek, gyakorlatilag túlléptem a szösszeneten. Lépjünk túl. Kedves kis semmiség. 

A PALACSINTA-VÖLGYI PATÁLIA

A maradék két apróságot Morris követte el. Mármint, hogy nem csupán rajzolta, hanem ő is írta a történetet.

Ennek az epizódnak olyan címe van, mint egy P. G. Wodehouse regénynek. Valahogy nem passzol a Lucky Luke imidzshez. Mondja az első blikk. A második meg azt, hogy tegnap olvastam el a képregényt, de ma utána kellett néznem, miről is szólt ez a darab... Szerintem ezzel nagyjából mindent elmondtam róla. 

A történetből nem árulok el semmit, lepődjön meg, aki meglepődni képes. Én azon lepődtem meg, mennyire lapos kis semmiség lett ez a négy (!) oldalas semmiség, amiben Luke az ellopott lovát keresi. 

SERIFFEK AZ ISKOLAPADBAN

Lucky Luke seriffeket képez. Hetet. (Lehet, hogy ez valami közismert utalás a Vadnyugat történetére. Én közismeretlen vagyok, sajnos.) Aztán ennyi. Ööö... Tényleg ennyi. Kár, hogy ez maradt a csattanó: valahogy semmi nincsen ebben a történetben ami megfogna, megnevettetne, szellemes lenne. 

*

Ennyi. Nem sok. Az első meg minden, Lucky Luke esszencia. Talán most már érthető, miért mondtam, hogy Lucky Luke B-sides.

 

Pesti Könyv, Budapest, 2019, 48 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155699351 · Fordította: Nagy Krisztián
3,5/5
(2019)

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr3315304858

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.