Moha olvasónaplója

Terry Pratchett: Vége a mesének

Ha a mesék valóra válnak, bizony a fejedre eshet egy tanya

2019. április 30. - Mohácsi Zoltán

Ha már Pratchett Egy időben valamiért azt gondoltam, tudatlanul, információhiányosan, hogy Terry Pratchett egy tucat-fantasy író, a fantasy sablonjaival, sablon-alakjaival, szokásos történeteivel. Már nem is tudom, hol, mikor, minek hatására következett be a változás. Azt tudom, hogy A mágia színe…

Tovább

Friedrich Dürrenmatt: Az ígéret

Érdekes úgy találkozni valamivel, hogy valami vadonatúj mutat rá arra, amiről hosszú-hosszú évek óta tudomásom van. Szerelmetesfeleségtársammal kampányszerűen nézünk filmeket: volt hogy adott sorozat több évadát néztük végig, volt, hogy csupa '30-'40-es években készült magyar filmek sorát néztük,…

Tovább

Graham Greene: Monsignor Quijote

Don Qujote története ismert történet. A Don a saját korához képest a múltban él, eszméi a múlt eszméi, erkölcsi elvei a múlt elvei: bár lovagok már nincsenek, mégis lovagnak gondolja magát, akinek küzdenie kell az eszményekért, aki egészen máshogyan viszonyul a női nemhez. Ezért ellenségnek látja a…

Tovább

Daniel Whiteson – Jorge Cham: Halvány lila gőzünk sincs

Tutikalauz az ismeretlen Univerzumhoz

Általános iskolában hatalmas kíváncsisággal vártam, hogy végre ötödikben legyen fizikaóránk. Vártam a kémiát is, de az csak hatodikban lett. A várakozásomban a kísérletezésnek, az aktivitásnak volt a legnagyobb szerepe: végre nem csupán ülünk az órán hanem látjuk, amit tanulunk. A lejtőig és annak…

Tovább

Philip K. Dick: A halál útvesztője

Az első magyarul megjelent PKD-regény. Ami nem xarozik, minden különösebb bevezetés nélkül egyből belecsap a PKD-lecsóba, aztán döntse el az olvasó, hogy a szerző most regényt írt vagy csak smán leírta valamelyik kábult flash-ét, kicsit kiszínezte és eladta, mint regényt. (Súgok és némileg…

Tovább

Glenn Povey: Pink Floyd – Echoes

Pipi barátommal nem pontosan ugyanazokat a zenéket szerettük, de nagyjából igen. Voltak mértani közepeink jócskán. Az egyik ilyen közép a Pink Floyd volt. Elsősorban a The Wall és az Animals albumuk. Az előbbi nekem volt meg előbb, az utóbbi Pipinek. Jó kis india nyomású bakeliten mindkettő, amin…

Tovább

Som Lajos: Piramis-vádirat

Általános iskolába jártunk, hetedikesek-nyolcadikosok lehettünk. Én LGT-t, Omegát, Zoránt, ilyesmiket hallgattam. Maci, nagyra nőtt osztálytársnőm (igen, aki azon kevesek közé tartozott, akivel soha nem volt köztünk más, csak barátság) rajongott a Piramisért. Hatalmas vitákat folytattunk a Piramis…

Tovább

Pénteki öröm

Sofőrként dolgozom egy idősotthonban, járok-kelek a városban. Ma két lakóért mentem a Rákos úti rendelőbe. A földszinti aulában van egy könyvespolc: hozz egy könyvet, vigyél egy másikat-alapú. Tartozásom volt, azt hittem be. Most újra van tartozásom, mert találtam egy 1936-os kiadású füzetet. Szabó…

Tovább

Isaac Asimov: Robottörténetek 1–2.

Alapítvány–Birodalom–Robot univerzum

Asimov olvasmányélményemról az első nagyon éles emlékem, hogy ülök az óbudai, Harrer Pál utcai lakás fürdőkádjában, nagyon általános iskolás vagyok, és éppen befejező félben van az Apu polcán talált Alapítvány-trilógia utolsó kötete, és én éppen megtudom, kicosda az Öszvér, és megfagy körülöttem a…

Tovább

Juan Diaz Canales – Juanjo Guarnido: Blacksad – Amarillo

Blacksad 5.

Ahogy már jól tudjuk, a Blacksad egy noire-típusú képregény, maga Blacksad egy Philip Marlowe-szerű macska-magánzsaru, aki kemény közömbösséggel, mélyben megbújó érzésekkel mászkál a város bűnének a mocsarában. A Blacksad egy állatszereplőkkel dolgozó krimiképregény. Egy olyan krimiképregény,…

Tovább