Moha olvasónaplója

A legjobb könyvek, amiket 2019-ben olvastam

Nagyon szubjektív visszatekintő

2020. január 01. - Mohácsi Zoltán

_2019_legjobb.jpg

A mindenit, megint elrohant egy év! Úgy peregnek az esztendők, mint a száraz lencse az ujjaink között. Emlékszem, Pipi barátommal, aki akkor még a Lóka becenévre hallgatott (mindig így szólt bele a telefonba: „'ló!”), valamikor a hetvenes évek végén azt számolgattuk, hány évesek leszünk 2000-ben.
– Azt a ku..., Én harminchárom, te harincnégy! Bakker, vénemberek leszünk!
Lóka majdnem pont egy évvel korábban bújt ki az édesanyjából mint én, de mégis egy osztályba jártunk elsőtől fogva.

Megértük mindketten a 2000-es évet. Akkor már nem éreztük magunkat öregnek. Azt' nesze, itt jön 2020! Lóka (Pipi) ezt már nem érte meg. Hat éve halott. Én meg még mindig olvasok. Van, ami örök. 

Szállnak az évek... Könyvek jönnek, mennek. Kérdés, mik és miért maradnak meg bennünk? A 2019-ben általam elolvasott könyveket alapul véve ennek próbálok egy vérszubjektív bejegyzésben utána járni. Önző módon mindössze önmagamra és az általam olvasott könyvekre nézve.

Fontos: a listára idén is igaz, hogy semmiképpen sem rangsor!

Élőhalottak (The Walking Dead)

Mivel idén olvastam el a teljes magyarul megjelent nagy részét, így cakkumpakk ajánlom az egészet. A sorozattal szemben volt némi előítéletem, ahogy a nagyon népszerű dolgokkal szemben mindig is van. Valahogy a túlzott népszerűség nekem mindig gyanús. Vannak kivételek. Itt a példa.
Az Élőhalottak bár zombi-film, horror, thriller, mégis, az alapvető mondanivalója nem a trancsir és a borzalmak bemutatásában áll, sokkal inkább az élő emberek reakciójának a mibenlétére: hogyan viszonyulnak egy teljesen új, kegyetlen, embertelen világhoz, ebben a világban egymáshoz, hogyan reagálnak az új helyzetekre, mi mindent tesznek meg az életben maradásért, meddig hajlandók elmenni, és mit ér egy ilyen világban az erkölcs, a barátság, a szerelem, az összetartozás, a becsület...
A sorozatból nem emelek ki egy részt sem, bár volt, ami kiemelkedőn tetszett, volt, ami kevésbé. De a kiemelt részeket külön elolvasni, megnézni nem túl bölcs dolog.

Morgan Lost

morgan_lost_01.jpgmorgan_lost_02.jpgmorgan_lost_03.jpgIdei felfedezése egy magyarul nem túl régen megjelent képregény sorozatnak. Csodálatos, részletgazdag bámulható rajzok, izgalmas, fifikás történet.
Erősen gondolkodom a polcra való beszerzésen, és ez nagyon sok mindent elmond. 

(A képekre egyesével kattintva behívhatók ez egyes kötetek értékelései.)

 

reybrouck_a_valasztasok_ellen.jpgDavid van Reybrouck: A választások ellen

(A cím itt már a könyv értékeléséhez vezet.)
Reybrouck könyve azon meghatározó olvasmányok közé tartozik, amiknek a mondanivalójára valószínűleg évek múlva is emlékezni fogok, A kis kötet lényege: a demokrácia jelenlegi rendszere minden csak nem demokratikus, a képviseleti választási forma a hivatásos politikusaival pedig egyáltalán nem tölti be a szerepét: a politikusok egyre kevésbé képviselik azokat, akik rájuk szavaznak, sokkal inkább az önérdekeik megvalósításával törődnek. Ez pedig a képviseleti választás, ezáltal a demokrácia megcsúfolása.
Reyboruck-nak van megoldási javaslata is. A javaslat meghökkentő és elgondolkodtató. A szerző azt mondja, nem csupán lila, agyban született, megvalósíthatatlan javaslattal áll elő: van ahol már működik. És nagyon jól működik,

reti_europa_falak_mogott.jpgRéti László: Európa falak mögött

Réti László regényeit az általam olvasott második könyve, a Hasonmás magamévá tétele óta kedvelem. Majdnem maradéktalanul. Csuda jó krimiket ír. Számomra ez az egyik kiemelkedő történet. Talán mert élesben és regényformában reagál egy jelenleg nagyon is valós élethelyzetre. S ki mer mondani, na, jó, mondatni olyan, manapság nagyon keménynek számító gondolatokat is, amelyek egyáltalán nem polkorrektek, pusztán igazak. Például: ha elsősorban az egyén jogait tartjuk szem előtt, akkor a demokrácia valóban nem sérül, csak megszűnik az európai civilizáció. A túléléshez túl kell lépni az egyén jogain és a közösség érdeket kell szem előtt tartani. A közösség pedig a nemzet. Ha nem ezt tesszük, megszűnik a nemzet is, és az istenített egyének káosza fog uralkodni, olyan szabályok szerint, amelyeknek az ég világon semi közük nem lesz sem a dmeokrációhoz, sem a liberalizmushoz, sem semmihez, amit mi európaiak szép lassan evidenciaként kezelünk.
És mindemellett Réti regénye egy nagyon átgondolt, izgalmas történet. Így, kettő az egyben.

whitson_cham_halvany_lila_gozunk_sincs.jpgDaniel Whiteson – Jorge Cham: Halvány lila gőzünk sincs

Tudományos ismeretterjesztő könyv. Nem vékony, ám nagyon olvasmányos. Fizika, leginkább kvantumfizika. Amik közül egyiket sem fogom megérteni, soha ebben a rövid életben, de mindkettő mozgatja a fantáziámat, bizgálja az érdeklődésemet. S az, hogy nem értem, eddig sem csüggesztett el, mert hihetetlenül nagyvonalúan tudok önmagamnak ármit megbocsátani, mulasztásokat, tévedéseket, lustaságot, nagyjából akármit. S most még felmentést is kaptam: semmi gáz, a nálam országokkal nagyobb koponyák sem értenek fittyfenét sem a fizikából. Csak ők el tudják magyarázni azt a nagyon vékonka kis szegmenst, amiről legalább némi fogalmuk van. Én meg úgy vagyok az egésszel, mint a Woody Allen-filmben  az apuka, amikor megkérdezik tőle: „Van Isten?” Felháborodva ennyit felel: „Én azt sem tudom, hogyan működik a piritóssütő! Menj, kérdezd meg anyádat!”
Amikor ezt a könyvet olvastam, néha volt olyan érzésem, hogy már majdnem értek valamit. Igaz, nagyon hamar elmúlt, de magáért az érzésért hálás vagyok a szerzőknek. És ráadásul nagyon tréfás az egész mű, karikatúrástól, szövegestül, mindenestül.

vamos_legkozelebb_majd_sikerul.jpgVámos Miklós: Legközelebb majd sikerül

Többször leírtam már: nem vagyok kompatibilis a posztmodern irodalommal. Illetve csak nagyon csínján vagyok az. Ez nem értékítélet, mindössze szubjektív vallomás. Vámos Miklós az egyetlen, akinek nagyon sok mindent el tudok nézni, meg tudok bocsátani. Talán azért, mert minden különösebb faxni nélkül tud engem, jómagamat megírni, anélkül, hogy bármilyen szinten ismerettségben lennénk egymással. Ez történt a Szitakötő, az Utazások Erotikába esetén, de ez esett meg ezzel a kötettel is. Iparkodtam is nagyon hamar beszerezni, állandóra, ad hoc újraolvasások igényére.
Ezt írtam az értékelésben: „Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy Vámos írt egy könyvet, ami alapvetően Mohácsi Zoltánról szól, miközben persze, az ő története az Ivánokról szól. De konkrétan rólam, meg Pipi barátomról. És igen, Pipi alias Kiss Endre (érted, KISS; vö., a könyvben a főhős NAGY Iván) 2013-ban meghalt. Ugyan nem balesetben, de végső soron, ha úgy veszem, egy kicsit baleset volt az egész élete. Félre ne érts, egyre inkább olyan érzésem van, hogy mindannyiunk élete, így vagy úgy az. (Nem a szakadt gumik következményére gondolok.) Amit írni kezdtem, Pipi emlékére kezdtem írni. Nem az életrajza, hanem csak olyan... És itt kezdődnek a bajok. A hátborzongató hasonlóságok. Annak ellenére hátborzongatók, hogy tudom, megfelelő intellektuális logisztikával bármilyen tényekből összefüggő logikai láncot lehet alkotni, akkor is, ha valójában semmi közük sincsen egymáshoz. A hangsúly a megfelelő logisztikán van. De most isten bizony nem erről van szó. Különben nem is lennék ilyen végtelenül feldúlt. Remeg a kezem, a gyomrom... Komolyan.”
Nem kevés, amit Vámos művelt velem.

James S. A. Corley: Térség 1-3.

terseg_01_leviatan_sorozat1.jpgterseg_04.jpg
A Térség, persze. Évekig szemeztem vele. Nem tudom, miért csak szemeztem. Nem hittem abban, hogy igazán tetszeni fog. Talán az, hogy elkészült a filmváltozata is. Mármint az elejének. Idén karácsonykor mutatták be a negyedik évadot.
De az első három rész nagyon, a negyedik közepesen bejövős. Ha akarom űropera, ha akarom nem, én pedig semmit sem akarok, csak élvezni a történetet.
Egymással szemben áll a Föld, a Mars és az Öv. Mind harcolnak a hatalomért. Egyszer csak felbukkan a semmiből egy valami, amit jobb híján protomolekulának neveznek el. Senki nem tudja, mi az, de bolygókat irt ki, formál a saját képére. Az események középpontjába akaratlanul kerül be James Holden és három társa (nagyon pöpecül formált karakter mind), akik egyfajta szuperhőssé válnak, de nem külső okok, hanem a saját döntéseik által. És elindul a kavarodás, a tülekedés, a kapkodás a protomolekuláért, minden kötetben külön fősodorral, új és új szemszögű hősökkel, de Holdenék mindig maradnak. Ügyes, pörgős, kidolgozott sztori.

Leviatán ébredése
Kalibán háborúja
Abaddon kapuja
Cibola meghódítása

Edward Redliński: A kor szava

redlinski_a_kor_szava.jpgNéha-néha beleakadok valami régen kiadott könyvbe, ami kinccsé válik a polcomon és elsősorban a tudatomban. Több ilyen volt már. Például a A Pokoltanya új Sátánja vagy Mács József regényei. De ilyen volt ez a kis kötet is. Ezeket a könyveket rendszerint valamelyik óbudai Könyvmegállóban lelem, és csak kíváncsiságból emelem le a polcokról. Így történt ezzel a kötettel is. Valami megmagyarázhatatlan, elemi szimpátia van bennem a Modern Könyvtár sorozattal szemben, pedig nem is olvastam túl sokat. Igaz, van néhány nehezen feledhető olvasmányélményem köztük (Equus; Faust; Merlin), de nem ez a meghatározó. Na, így emeltem ki a Könyvmegállós szekrényből ezt a lengyel írós kötetet. Semmit nem nem tudtam róla. Sem a regényről, sem a szerzőről.
Koszfalvába visszatér tanulni elvágyott gyermeke, Manius. Aki képtelen megbékélni szülőfalujának és lakóinak az elmaradottságával. Munkába lendül hát, hogy fellendítse a falu felzárkózását. Minden téren. Kezdetben nem sok sikerrel, aztán később sem... De a fellendülést mégis elindítja valami: a televízió. Na, mondhatom...!
Redliński könyve elgondolkodtató, mulattató, groteszkbe ágyazott szatíra. Kell ennél több?

saga_01.jpgsaga_02.jpgsaga_03.jpgBrian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga

(Itt ismét a képekre kattintva jönnek be az egyes kötetekről írtak.)
A Morgan Lost mellett az idei év legnagyobb meglepetése volt számomra ez a sci-fi Rómeó és Júlia képregény-sorozat. Nem tudom, mennyi szufla lesz benne a későbbiekben, de az első három kötet elég következetes színvonalában és mondanivalójában. Ami plusz meglepő benne, hogy kiindulási mondanivalója a család fontossága. Ami lássuk be, manapság nem divatos eszme, hiszen mit tud  család, amit más mikroközösségek ne tudnának?
Egyébként van ebben a képregényben minden: kaland, akció, erotika, robot-szex, humor, borzalom..., amit akarsz. És még a rajzok is nagyon jók. Soha nem csináltam még ilyet, de az első részt egymás után kétszer olvastam végig. Igen, ez nálam nagy szó, komoly elismerés. Ráadásul nagyon fontolgatom, hogy örök darab legyen a polcon. Ez is nagy szó, mert már nem férünk a könyvektől. szinte lelkiismeret-furdalásom van, ha mégis hozok valami újat. Tehát folyamatosan furdalom magamat.

*  *  *

A listám enyhén elképesztő következtetései:

Azt hittem, amikor nekiálltam ennek a bejegyzésnek, hogy 2019-ben nem olvastam olyan könyvet, amely igazán húzóerővé, amolyan igazán megmaradóssá vált volna.

Viszont nagyon sok volt a képregény az olvasmányok között. S máris itt az ellentmondás, mert az Élőhalottak és elsősorban a Morgan Lost és a Saga egész biztosan megmaradós lesz.

Sci-fit mindig olvastam, de az idén többet. A James S. A. Corley álnév alatti két szerző Térség sorozata megint olyan kis alapmű-érzetű. Ha nem is maradéktalanul az összes, de az első kötetek bizonyosan.

Nagyon kevés volt idén a tényleges szépirodalmi olvasmányom. Mármint ha a képregényeket nem sorolom ide. Nem sorolom ide.

Ezen meglepődtem, majd tudatosítottam magamban, hogy igazán hedonista módon, minden különösebb tudatosság nélkül, tervezés nélkül olvasok: amit éppen megkívánok, ami jólesik. Akár baj ez, akár nem.


Boldog, békés,
olvasnivalóban gazdag új évet kívánok!

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr6615322014

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kyria 2020.01.03. 14:40:03

Ha tetszett Réti: Falak mögött-je (én még azzal a címmel olvastam), akkor tetszeni fog a hasonlóan sodró lendületű Nevem: Pilgrim is Terry Hayes-től (az egy kémregény, de hasonlóan reflektál mai korunk történéseire, mint a Falak mögött). Amúgy Rétitől csak egy gyengébbet olvastam, a Budapest Boulevard-ot, az nem volt jó.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.01.03. 22:38:00

@Kyria:
Kedves Kyria!

Köszönöm az ajánlást, mindjárt rávetődöm, hátha le tudom húzni valahonnan! Kedvet csináltál hozzá.

Budapest Boulevard: nekem tetszett. Mondjuk előtte olvastam valahol egy Réti-interjút, és hátborzongató volt, hogy nagyjából ugyanazokat az indokokat mondta el a rendőrségtől való kilépése indokául, mint amiért a könyv főhőse otthagyta a szakmát. (A véleményemet itt olvashatod, ha érdekel: mohabacsi-olvas.blog.hu/2019/10/05/reti_laszlo_budapest_boulevard_134 )