Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Robert Sheckley: Ugyanaz duplán

Ne higgy a szemednek, ez egy okos, nevetős, gondolkodós sci-fi kötet

2020. augusztus 08. - Mohácsi Zoltán

sheckley_ugyanaz_dupplan.jpg

Nemrégen írtam két értékelést a szerző általam olvasott könyveiről, a Kozmikus főnyeremény-ről és A tizedik áldozat-ról. Közben (ingyen reklám jön, mert tegnap ők is jó fejek voltak velem!) a regikonyvek.hu-n akció volt, meg közel is vannak a munkahelyemhez, még két könyve landolt a kocsi ülésén, majd a hamarosan olvasandók között. (Ahol vannak már évek óta odatett könyvek is.)

Idei gyulai nyaralásunkra vittem magammal mindenféle könyvet, politikát, tudományost, spirituálisat, kultúrtörténetet, folyóiratot, meg ezt, a jelen Sheckley-t is Amikor elfáradtam a sok okosságtól, elolvastam egy-egy fejezetet ebből is. 

Kezdjük a legrosszabbal. A könyvvel. Nem a tartalmával, hanem mint tárggyal. Egyben van. Nem akar szétesni még olvasás után sem. Lássuk be, ez nem kevés! Legalábbis abban a kiadási kategóriában, amelyben a könyv megjelent. A belső tipográfiával annyira nincsen is baj, bár lehetne javítgatni ezt-azt, de nem vészes. A papírminőség olyan, amilyen, még erre is csak enyhén cöccögök, majd felülkerekedik bennem a zöld gondolkodás, újrapapír, bányja kánya, kevesebb fának kellett meghalni.

Hanem a borító, na, az hjaj... A könyv 1997-ben jelent meg. A benne szereplő novellák eredetileg 1961–1971 között láttak napvilágot. Akkor tán még elment volna ez a grafikai összeállítás, ezekkel a betűtípusokkal, ezzel az elrendezéssel. A rajz maga önmagában nem is lenne rossz, különösen ha túllépünk azon az apróságon, hogy a könyv tartalmához ha nem is úgy van, hogy semmi köze nincsen, de csak nagyon halvány, erős asszociációs készséget kívánó a kapcsolat. Nem, a „dupla” szó önmagában egyáltalán nem indokolja a két hölgyet! A fenti pisztolyos robot pedig, bár kétségtelenül jobban sikerült mint a duplán lenge hölgyek, végképpen szövetidegen a kompozícióban. Hold-Föld oké, hogy éreztessük még valamivel, hogy sci-fi-t a kezébe a nagyérdemű olvasótábor. A szerző-cím betűtípusáról, elhelyezéséről, színválasztásáról hallgatok, annyit nem ér az egész. De az összbenyomás, na mit sugall, na mit? Gagyi, zs-kategóriás vackot fogsz olvasni, apukám, meglepetés ne érjen, én szóltam, ha még pénzt is adsz ki érte! Ezt sugallja.

Amikor ez tökéletesen téves sugallat. Mert Sheckley-t olvasunk! sheckley_ugyanaz_dupplan_rs.jpg

*

Ahogy a már a bevezetőben citált könyvekről írtjaimban említettem, Sheckley Kuczka Péter szerint az az író, aki az elsők között elegyítette sikeresen a sci-fit a humorral. Azt is írtam, hogy bár igaza van a magyarországi sci-fi irodalom nagy dojenjének, de még sincsen, mert Sheckley-nek voltak elődei ebben, például a Lem. De hát ő kelet-európai volt. Tény, ami tény, Sheckley tréfás. Nem fetrengve röhögős, nem sírva kacagós, de fanyarul mosolygós. Úgy általában. Most annyira, ebben a kötetben ez nem jellemző. Ami kezdetben kicsit frusztrált, majd helyre rázódtam, és más elvárásokkal kezdtem olvasni. 

Kezdve ott, hogy ez nem regény, de nem ám, hanem a szerző elbeszéléseiből összemazsolázott kötet. Tíz éves periódust átfogó mazsola. 

Mint ilyen, nem lehet egységes. Nem is az. De ez nem baj, legalábbis engem csöppet sem zavart. Néha ugyan erősen kapaszkodni kellett a novellák téma-váltásai között, hiszen a kanyarok olyan élesek, hogy simán előfordul, hogy egy klasszikus értelemben vett sci-fi után egy szociálpszichológia parafrázis következik. Vagyis azt várni, hogy a borító és a szerző neve ellenére most sci-fit fogunk olvasni, biztos út a csalódáshoz. Ennél sokkal nyitottabban kell hozzáállni, és akkor már nem csupán kimérten, hanem komolyan bólintós a kötet. 

*

Na, és akkor mostan valék bajban, mert két utam van: vagy részletesen bemutatni az összes novellát (ezt senki nem fogja végigolvasni, az ilyen értékeléseket én sem szoktam ezt tenni), vagy tovább sommáskodok (de akkor semmi érdemlegeset nem teszek hozzá az eddigiekhez: érdemes elolvasni). Vagyis nem tudom, mi legyen?

Olyan kis bemutatót kellene összehozni, amilyet a filmekhez szoktak Tudod, amikor csendesen, unalmasan induló képsorok (egy poros bakancs lép a szeméttel teli szórt utcán, hozzácsapódik egy üres Cola-s pohár, egy Mekis szenya papírja,  egy hang mond valami olyan uncsit, ami azért felkelti a figyelmet („Akkor még azt hittem, a biztosnak hitt életemet semmi sem változtathatja meg...”; néhány snitt az unalmas hétköznapokról, család kapkodva reggelizik, gyors búcsúpuszik, kamasz hugi durcásan a földhöz csapja a múlt héten vásárolt popsztáros pólót, hogy ilyen régi vacakban nehogy már elinduljon, anya az elgyötörten az égre néz, kamaszsrác (ő a beszélő) gyors iramban menekül hugi hülyesége elől, apa búcsút int a kocsiból („Ma időben jövök!”), narrátor: „De nem jött időben haza.”: kamera gyorsan száguld ki a város felett, át a városon, ki a városból, folyó, híd, hegyek, utoléri apa kocsiját, kép elsötétül, világosodik: füstölgő roncs egy erdei szerpentinen, apa kocsija; narrátor: „Nem baleset volt. Még nem tudtuk, de elindult lefelé a hegyekből a Bakancsos.”; újra bakancs a család házának a teraszán, kép sötétül, világosodik, hugi velőtrázó sikoltása, „Anya!”, egy vértől csepegő fogsor, gyilkos mosoly, narrátor: „Így lett semmivé a világom!”, az iskola füstölgő romjai, véres kéz egy kilincsen: „Azt hiszed, van esélyed, kölyök! Hát nincsen!”; baseball ütő lesúlyt, az előbbi véres szájból kihullik néhány fog; sikoltások, robbanó autók, narrátor: „Nem olyan volt mint bármelyikünk. Egy beszélő, gondolkodó állat! Emberbőrben!”; a földön egy levedlett emberbőr, kamera rohanva oldalra vág: a bakancs elindul, húzza maga után az emberbőrt...

sheckley_ugyanaz_dupplan_22.jpg

És így tovább, vágod, mire gondolok, ugye? Na, valahogy így kellene bemutatni ezt a könyvet. Mondjuk, figyelj csak, kezdjükk úgy, hogy...

....majdnem üres, jellegtelen lakás, ahol jellegtelen kisember ücsörög egyedül. Megszólal a csengő, kisember kislattyog, és kiszól a csukott ajtón keresztül: „Nem veszek semmit!” Ügynök bent ül a konyhaasztalnál, bólint a kisembernek: „Bármit! Akármit! De az a legnagyobb, legádázabb ellensége ugyanazt kapja, duplán!” „Duplán?” „Duplán!” Kisember szeme értetlen, majd felismerés villan benne, képernyőt betöltve kikerekedik, kamera távolít kaján mosoly. „Szóval duplán? Csalódottság az arcán: „De nincsen ellenségem” „Úgy gondolja? Lássuk csak!” 

Hasonló Kisember megy az utcán, a körülötte levő tér folyton változik, cseppfolyóssá lesz a beton, zöld denevér jelenik meg annak a vállán, akivel szóba áll, odébb mennek a házak, semmi sem statikus, minden átfolyik valami másban, elképesztő, valótlan dolgok történnek mindenfelé, de Kisemberünk és a város többi lakója számára ez teljesen normális. Kisember a pszichológusához siet, leveti magát a fotelbe: „Igen, megint az az álom!” „Beszéljen róla, mondja el az elejétől a végéig!”, „Nem akarom!”, „De szükség van rá, hogy segíthessek!” Statikus kép: egy lakótelep mozdulatlan képe alkonyatkor. 

Villanásnyi nézőpont váltás, mint amikor az autóban elsuhan mellettünk egy kis erdősáv. Két ember egy kétszintes, még egyben levő, de már az enyészet felé kacsingató ház előtt beszélget. „Mindennap?”, „Mindennap!”, „Annyit?”, „Hát ki tudja? Figyelje csak, jön a szállító!” Autó érkezik, a futár kipattan, becsönget a házba, az ajtó résnyire nyílik, szem kikukkant, kéz kinyúl, pénzt ad, aláír, majd amikor a futár elmegy, fehér köpenyes alak lép ki a terasz árnyékába, körülnéz, és gyors mozdulatokkal leteszi a futár által otthagyott két, nagy kartondobozt. „Ennyit nem lehet naponta megenni! Hány gyereke van?”, „Egyedül él!” Az orvosköpenyes lépdel a házban, kezében a kartonnal, ajtó nyílik, meghatározhatatlan szórós valami, agyarakkal, vérvicsorogva veti magát a dobozból előkerült élelemre. „Egyél csak, komoly tervem van veletek!” Kamera oldalra siklik, és még kilenc másik alak tápászkodik fel mellől, meghatározhatatlan, se nem ember, se nem állat lények. „Egyetek csak, hamarosan nagyon sokat ehettek!” Nézőpont az állatokról végigsiklik a szobán, megáll az ablaknál, végig siklik a kisvároson, megállapodik egy játszótéri a hintában ülő kislányon. A háttérből az orvosköpenyes hangja elkeveredik a mély, lúdbőröztető morgással, „Lesz mit enni, okos kis drágaságaim!”

Nézőpont felsiklik az égbe, át a szférákon, ki a világűrbe, gyors száguldás, mint amikor a Star Wars-ban hipersebességbe kapcsol az űrhajó, majd megáll egy sivatagbolygó homokja felett. Bekerített tábor, egy robot cirkulál körülötte. Ember érkezik. „A jelszó, uram?”, „Harangvirág.”, „Nem, uram!”, „Nem?”, „A társa jelszót változtatott.”, „De nekem nem szólt!”, „Sajnálom, uram!”, „Szomjan fogok halni, Maxie, ha nem engedsz be!”, „Csak a jelszóval jöhet be, uram!”, „A kapitány mikor jön vissza?”, „Két nap múlva, uram, a bolygó túlfelére kellett mennie.”, „Addig meghalok, Maxie!”, „Uram!” Kamera az ember arcára, patakokban csorog róla a verejték, kicsit távolít, a férfi kezében egy félig üres vizes palack, kicsit még távolabbi nézőpont, a rendíthetetlenül álló robot,  majd  égbe nézünk, a nap tűz, szinte beleolvad a szemünkbe.

sheckley_ugyanaz_dupplan_3.jpg

*

Nem folytatom. Pedig lehetne még. Hosszan.

Számomra az egyik fő érdekessége a könyvnek, hogy van benne olyan novella, amelyben egy szemernyi sci-fi sincsen. Csak csattanós az is. Ezáltal valahogy mégsem lóg ki a kötetből, mert ötletességben, csavarban simán ott van a többi mellett. S azt hiszem, a fenti mondattal megoldottam legalább önmagam számára, miért érzem jónak ezt a kötetet. Sci-fi (is), csattanós (amit kedvelek), töprengtetős, van, hogy izgalmas, van, hogy gunyoros, van, hogy tréfás. Mi kell más? Talán az, hogy valamilyen formában a kezünkben éegyen és olvashassuk. Bezony!

Hajja & Fiai, Debrecen, 1997, 170 oldal · ISBN: 9639037192 · Fordította: Hajja AttilaNemes IstvánPákozdy AndreaSzegi György


8/10

2020 augusztus, a szabadság és a dolgos hétköznapok utáni hétvége

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr316116690

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gyingizik 2021.02.26. 10:17:01

Jó kis könyv volt, de Sheckley más könyvei még jobbak. Kozmikus főnyeremény pl. (innen nyúlták a Galaxis útikalauz stopposoknak sztoriját, stílusát).

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2021.02.28. 10:44:39

@Gyingizik:
Igen, kétségtelenül az marad Sheckley esetében a hivatkozási alap. S valóban, ha jól belegondolok, vagy nem is kell olyan jól belegondolni, hiába nőtte túl a „Kalauz”, a gyökerek errefelé vannak.
süti beállítások módosítása