Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Wass Albert: A funtineli boszorkány

Mesés, izgalmas, szép, bölcs: szeretettelin realista

2020. szeptember 19. - Mohácsi Zoltán
SZOKATLAN BEVEZETŐ
Ahogy a blog bemutatkozásában írtam, a blog tartalmát egyrészt a moly.hu-ra feltett, ma is vállalható könyvértékeléseim adják, másrészt pedig, 2018 óta az eredetileg is ide írt tartalmak, amelyek csak megcsonkítva, másodlagosan jelennek meg a Moly-on. Ezáltal vannak olyan, általam olvasott könyvek, amelyekről még nem írtam, vagy olyan semmitmondót, hogy méltatlannak találtam az újraközlését.  „A funtineli boszorkány” is ezek közé tartozik.
Egy meglehetősen egyszerű Facebook-os kihívásra posztoltam ma mint az egyik kedvenc olvasmányomat, mellé akartam linkelni a blogbejegyzés elérhetőségét. Megdöbbenve szembesültem azzal, hogy nincs bejegyzés róla. Hát tennem kellett, hogy legyen! 

wass_albert_a_funtineli_boszorkany_2.jpg

Egy-két évvel az úgynevezett rendszerváltás után Örök Sógorom, Pityu a kezembe nyomott egy háromkötetes regényt. 
– Ezt el kell olvasnod! – mondta. – Úgy kaptam én is kölcsön. A szabályaim tiltják, hogy kölcsön könyvet tovább kölcsönözzek, de benned megbízom. 
Megtisztelő volt a bizalma Az író neve nem sokat mondott, hallani hallottam már róla, de semmi pontos információm nem volt, és semmit nem olvastam még tőle. Kicsit bizalmatlanul vágtam bele, de ÖS ízlésében megbíztam. 


Méltán. A regény valami olyan és akkora csoda volt, hogy tudtam, örökké tartó szerelembe estem vele. Sok mindent csak később tudtam meg róla. De a könyvet olvasva valami olyan mély tisztasággal, becsületességgel, realizmussal és szeretettel szembesültem, amivel azóta sem, előtte sem igen találkoztam. A regény A funtineli boszorkány volt.

„A sorsot nem lehet elrendezni.
A sors rendezi el az embert.”

 

Az a helyzet, hogy valahogy tartózkodom a nagyon magasztos dolgoktól. Ami nagyon magasztos, az majdnem biztos, hogy nem kezeli a helyén a dolgokat. A magasztos eszmék, célok, cselekedetek, események között, alatt valahogy mindig elvész az ember, és marad valami zagyos izé, ami előtt nehéz fejet hajtani, pedig a magasztosság azt követeli. Ha egy irodalmi mű magasztos, az jobbára iszonyatosan didaktikus, telibe direkt, nagyokat sóhajtozó, coelhosan jól odabölcselkedő, frankómegmondó. Ami magasztos, amögött mindig ott van valamilyen érdek, amin lecsurog az őszintétlen ájtatosság.

Nem a magasztos szóval van baj, hanem azzal, hogy módosult az értelme, valahogy az ellenkezőjére fordult, lejáratódott. 

Wass Albertnek erre a művére, bátran állítom, hogy főművére mégsem találok jobb szót a magasztosnál, de korántsem a fentiek szerint értelmezve a szót, sokkal inkább arra gondolok, hogy úgy önmagán túlmutató, hogy felfelé mutat. Miközben fikarcnyit sem didaktikus. S mindez azért lehetséges, mert Wass Albert számára éppen az ember van mindenek előtt, függetlenül fajtól, nemtől, társadalmi rangtól. 

Hirtelen nagyon magasra kerültünk, szálljunk alább, lépjünk egy lépést vissza. 

WASS ALBERT, A KÖZELLENSÉG

Miután Örök Sógorom kölcsönadta nekem a kölcsön kapott A funtineli boszorkány-t, én meg ripsz-ropsz befaltam, rávetődtem egyéb Wass Albert könyvekre is. (Máris előlegezem: A funtineli-t egyik sem érte, de volt néhány, amelyik erősen súrolta.) Wass Albert remekül mesél. Összeszedetten és szépen mondja, amit el akar mondani. Nyelvezete, mondhatni, jellemzően az erdélyi írók ízeit idézi, olvastán eszünkbe juthat Sütő András, Tamási Áron, vagy Nyíró József. Mármint, ha minden áron viszonyítani akarunk. 

wass_albert_a_funtineli_boszorkany_2_2.jpgA Wass család grófi család volt. Wass Albert a második világháborúban tisztként szolgált a magyar hadseregben. Nagy-Magyarország kétharmados területvesztését, majd a világháború után a kommunisták kelet-európai hatalomra kerülését igen éles kritikával illette, amit sem a román hatóságok, sem a magyar baloldal nem tudott neki a mai napig megbocsátani: menekülnie kellett Erdélyből, előbb Németországban, majd végleg az USÁ-ban telepedett le. A román hatóságok fasiszta tevékenység miatt perbe fogták (igaz, megvizsgálva a vád anyagait az amerikai hatóság nem adatta ki őt), a rendszerváltás után a Kuncze-féle, SZDSZ-es vezetésű belügyminisztériumtól nem kapta meg a magyar állampolgárságának az igazolást, csak egy átmeneti, egy évre szóló, megalázó igazolást.

(Találtam egy érdekes, sajátos hangvételű, egyáltalán nem Wass-fan cikket, ami mégis igen reálisan vizsgálja Wass Albert perét, s hogy mi történt 1940-ben.)

A körülötte zajló politikai csatározások miatt a lényeg, az irodalmi tevékenysége és annak értéke súlyosan háttérbe szorul. Ami kijelentés talán meglehetősen furcsa, hiszen mára gyakorlatilag Wass Albert összes írása megjelent itthon, a Funtineli-t legalább két színházban is színpadra állították, több könyv jelent meg róla, dokumentumfilmeket készítettek az életéről. (Lásd a bejegyzés végén a linkeket!)

Ennek ellenére roppant érdekes, hogy amikor 2016-ban Poór István rendező megfilmesítette A funtineli boszorkány-t, egy fillér támogatást nem kapott a film elkészítéséhez, saját pénzén, négyfős stábbal forgatta le a filmet. Amit azóta sem forgalmaznak sehol, a neten csak részletei. találhatók meg. (A filmről Deák-Sárosi László, PhD írt egy hosszú cikket a blogstar.hu-n.)

Egyszóval nem mondhatom, hogy elnyomott, elhallgatott író lenne, elrejtett, megsemmisített művekkel. Ezzel együtt liberális oldalról a neve mindig kivágja a biztosítékot, és sajnálatos módon irodalmi tevékenységét is beárnyékolja az irányába megnyilvánuló gyűlölet: de persze okosan, esztétikai indokokba csomagolva. (Ennek példáját volt szerencsétlenségem a moly.hu-n megtapasztalni, számomra hihetetlenül visszatetsző volt.) 

De rögtön elmondom azt is, hogy a Moly-on (2020. szeptember 19-i állapot szerint) 465-ön jelölték kedvencüknek a könyvet, és 94%-os tetszési indexszel bír, 882-en csillagozták, vagyis értékelték valamilyen formában, és a 26. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján. Ami adatok nem mérvadók ugyan, de mindenképpen jelentenek valamit. 

A REGÉNY CSELEKMÉNYE

Vaskos a regény. Három kötet. S nem cselekménymentes. Mégis viszonylag könnyű összefoglalni, miről szól. 

Nuca a kis román lányka elveszti mindenkijét. Egy cigány asszony kisleány korában megjósolja neki, hogy aki férfi szereti őt, mind el fog pusztulni. Pártfogót talál  magának, aki óvja és védi őt. Fent élnek a hegyekben, a természet részei. Nuca nem fél semmitől, csak óvatos. Szüksége is van az óvatosságra: szép lány, csinos lány, önálló, egyedül él, fent a hegyekben, és körüllengi valami finom meseszerűség. Nuca rádöbben, hogy  cigány jósnő igazat mondott: aki vele hál, a halál fia. S Nuca szerelmes lesz.a helyi földesúr fiába, miközben egyre erőteljesebb körülötte a másság levegője, segít, gyógyít, egyre többen jönnek hozzá. 

A szemünk előtt peregnek az események, gyönyörű nyelvezettel elmesélve, remek szerkezetben, csodálatosan egyensúlyozva, hogy kerül minden felesleges magasröptűséget, magasztosságot, naturalizmus, de nem válik mégsem sekélyessé és valószerűtlenné. 

Nem véletlen, hogy sokaknak eszébe jutott a könyvről Gabriel G. Márquez regénye, a Száz év magány, és a sajnos tartalmatlanná koptatott mágikus realizmus kifejezés. Azzal együtt, hogy Wass mágikus realizmusa nem annyira az emberek ilyen-olyan képességéből fakad, sokkal inkább a teremtett természettel való együttélésből, abból a készségből, amely hajlandó együttműködni az isteni szeretetrenddel.  A mágia nem is jó szó erre, sokkal inkább helyénvaló lehetne a magasabb életrend szóösszetétel. Ezzel együtt a regény nem csúszik át lila misztikumba, üres bölcselkedésbe. 

MIRŐL SZÓL AMIT OLVASUNK?

A kérdést nem mindig érdemes feltenni. Ezt Stephen King-től tanultam meg. Van történet,amit csak azért ír meg az író, szeretne szeretne valamit elmesélni. Nem akar vele semmit mondani, nem akar semmire rávezetni, nem akar sehová eljuttatni, csak mesélni akar.

Aztán vannak történetek, ahol egyértelmű a cél, a kötelező haladási irány. Nem rossz történetek ezek sem, a lényeg a formán van, ahogy elmondják a magukét: ha a forma megfelelő, semmi baj az egyértelmű üzenettel.

Aztán vannak olyan történetek, amelyek úgy emelnek fel, úgy tanítanak, úgy tesznek jobbá, hogy észre sem vesszük. A funtineli ez utóbbiak közé tartozik. Anélkül, hogy megrágná és nyállal keverné helyettünk a falatot.  

A könyv második olvasása után tűnt fel, amikor már találkoztam az író nevét övező gyűlölettel: a „fasiszta”, „szarból jött mélymagyar”, „soviniszta” Wass Albertnek ebben a könyvében alig van magyar szereplő (kezdve a főszereplő Nuca-val), s aki magyar, az pedig jobbára negatív vonásokkal bír… Az alakok románok, örmények vagy zsidók.

Ami még inkább meglepő: gyakorlatilag az összes alakja szerethető. Wass Albert egy háromkötetes regényben tesz hitet amellett, hogy a szerethetőség nem náció kérdése. Ennél egyértelműbb, világosabb etoszt elképzelni sem lehet!

Gondolj csak bele: egy erdélyi grófi sarj, akit felháborított, elcsüggesztett Trianon, aki elvesztette mindenét, akinek menekülnie kellett ősei földjéről, a világ nagyurainak a kénye-kedve szerint a saját fajtájának a nyakára ültetett náció egy tagját választja hősének, és egy gyönyörű lelkű, erős akaratú valódi hőst farag belőle. Nem tudom, érzed-e a rettenetes ellentmondásból kibomló szépséget? 

Ezzel együtt Wass Albert nem idealizálja az alakjait. Hús-vér, tévedő, hibázó, negatív érzésekkel is bíró, mindennapiságukban hősies vagy alávaló alakok. 

Egy lelkészem, a pár napja sajnos elhunyt Szigeti Jenő mondta egyszer, hogy az ember a kapcsolataiban létezik. Kapcsolataiban a többi emberrel, a teremtett világgal és kapcsolatában az Istennel. Más szóval az embert a horizontális és a vertikális kapcsolatai határozzák meg. A funtineli boszorkány ugyanezt mondja, csak mintegy hozzáteszi, hogy ha megromlik a természettel való kapcsolat, akkor mérgeződik, torzul  a másik kettő is. A természet szép, életet ad, türelemre, alázatra tanít, de vad és kegyetlen is tud lenne. Viszont mindenképpen ártatlan és tiszta. Vadságában és kegyetlenségében is. 

Nuca együtt él a természettel, szereti, becsüli az embereket és meghajol Isten előtt is. Az emberi kegyetlenséggel, alávalósággal, gazsággal nem tud mit kezdeni, de tisztaságában akaratlanul, szándékolatlanul is a halál angyalává válik. Anélkül, hogy bántani, bosszulni, ölni akarna. 

Vagy ahogyan Szerelmetesfeleségtársam fogalmazott a regénnyel kapcsolatban: 

Maga a könyv egyfajta ősi tudást hordoz, azt próbálja átadni. S ahhoz próbál ihletet adni, hogy mindenki menjen és keresse meg, járjon utána ennek a rég elveszett ősi tudásnak, amely nem valami könyvből olvasható ki, nem nagy és okos tudósok szájából hallható: hanem a természet tanítja meg az embernek. A természet adja vissza és ő veszi el, azt amit kell. Semmi nem marad büntetlenül, minden tett és rossz visszahull, mindennek valamilyen oka, célja van, akkor is, ha az egyszeri ember nem is érti az okot és a célt. Az ősi tudás birtokosa a természet, az örök körforgás bölcsője.

MIÉRT ÉRDEMES ELOLVASNI EZT A SOK OLDALT?

Például azért, mert egyáltalán nem tűnik soknak, amikor olvasod: olvasmányos, izgalmas, érdekes, humoros és szép. Így együtt.

Aztán mert a szeretetről szól, anélkül, hogy a folyékony, cukrozott törökméz egy cseppje is megjelenne a lapok között. Mert úgy szól róla, hogy az hihető, hogy jó olvasni. 

Aztán azért is, mert ha még nem jártunk a regény helyszínein, mégis igen élénken láthatjuk magunk előtt a Kelemen-havasokat Ha meg jártunk ott, akkor visszahozza az emlékeket. 

Nem utolsó sorban azért is, mert Wass Albert úgy ír, hogy amikor olvasod, látod magad előtt, amit olvasol, hallod a hangokat érzed a szagokat, egyszóval teljesen benne vagy a történtben. Most beszélgettünk Szerelmetesfeleségtársammal, mindkettőnknek teljesen részletesen ott van az agyában Nuca háza, a ház környezete, több évvel az olvasás után is. Nagyon ritkán van ennyire intenzív olvasási élményem. 

S az egészben van valami teljesen el- és befogadhatón, felemelőn magasztos. Anélkül, hogy egy szemernyit is tartanunk kellene a magasztosságtól. Ezt add össze!  

A funtineli boszorkány az egyik kedvenc könyvem. Ha ez bármit is jelent...


A regényt 2015-ben az Újszínházban színpadra állították. Azóta is játsszák, idén, 2020-ban is, Pikali Gerdával és Koncz Gáborral a főszerepen. Mi családilag két éve láttuk. Hatan voltunk ott a családból, 5:1-hez arányban nagyon tetszett a darab.  Nagyon sokat elmond, hogy nem volt csalódás a könyvhöz képest, majdnem visszaadja. Ez pedig nem kevés. wass_albert_a_funtineli_boszorkany_2_1.jpg

Mentor, Marosvásárhely, 1999, 930 oldal · puhatáblás · ISBN: 973800215x

10/10

2020/ szeptembere, posztumusz bejegyzés a könyvről

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr1916204774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása