Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Victor Hugo – Cs. Horváth Tibor – Korcsmáros Pál: A nyomorultak

Azon kívül, hogy igen-igen lelkes lettem, mit érdemes elmondani egy lerágott csont klasszikusról?

2021. január 25. - Mohácsi Zoltán

korcsmaros_hugo_a_nyomorultak.jpg

  Az irodalom klasszikusai képregényben 7.  

Azzal együtt, hogy mindig azt mondom, szerencsém volt a kötelező olvasmányokkal, mert átlagosan egy évvel korábban olvastam őket, mielőtt kötelezők lettek, jó pár dologgal könyvvel, szerzővel mégsem volt szerencsém. Éppen azért, mert megbecsültek voltak az előző rendszerben, a megbecsülés ténye bennem gyanakvást, előítéletet keltett. Nem is sorolom, ki mindenkiről van szó, annyian vannak. Egy, éppen A nyomorultakból való könyvrészlet miatt, a zsákba került nálam Victor Hugo és A nyomorultak című regénye is. Már a könyv címe olyan kis visszataszító, lehangoló. Az idézett részletnek a Gavroche a barikádon címet adták a nem tudom hanyadikos olvasókönyvünkben. Lehet, ha tanították volna nekünk 1956-ot is, másképpen állok a részlethez. De mert természetesen akkoriban, a hetvenes-nyolcvanas években szó sem volt róla, a a citált rész egészen mást sugallt: kiemelte a munkásréteg szenvedéseit, küzdelmeit, és az elnyomok galádságát, kérlelhetetlenségét, blablabla... Vagyis az akkoriban minden fórumon nyomatott hazug demagógiát erősítette.

Az valahogy elveszett számomra, hogy Hugo mikor alkotott, s hogy ezáltal semmiképpen nem része a bolsevista galádságoknak és ármányságoknak. Ahogyan az is, hogy az ábrázolt eseményeknek igen komoly, valós indoka, oka is volt. Hugo nem lett ezáltal kommunista szerzővé bennem, de az információk rossz összekapcsolódása folytán nagyon közel állt hozzá.  

A párizsi Notre-Dame Fazekas Attila által rajzolt képregény-verziója később a kezembe adta a regényt is. De romanticizmus ide vagy oda, nem olvastam végig. Valahogy untatott. Vagyis nem találtunk egymásra a szerzővel. 

Szerb Antal A világirodalom történetében azután, hogy kijelenti, Hugo nem a romanticizmus íróka, költője, hanem maga a romantika, a következőt írja a regényeiről. 

A szereplők inkább ragyogó antitézisek, mint emberek. [...] Regényeinek lélekrajza is antitétikus: a Notre-Dame de Paris (1831) hőse csúf, púpos, de belseje szép; A nevető ember (1869) is nemeslelkű emberi szörnyeteg, a Nyomorultaknak, e hatalmas freskókat felrajzoló társadalmi regénynek (1862) hőse a nagyszerű fegyenc, Jean Valjean. Utolsó regényében, az 1793-ban (1873) a fanatikus ellenfelek, a két forradalmár és az ellenforradalmár hirtelen feláldozzák magukat egymásért és néhány idegen gyermekért.

Mert valóban: A nyomorultak arról szól, lehet-e egy végső szükségében a törvényt áthágó ember számára visszatérés a társadalomba, s vajon ki a bűnösebb, az egykori megtévedt, vagy a társadalom, amely továbbra is termeli az olyan sorosokat, mint amilyen az egykori fegyencé. Meddig kell, hogy visszakézből adjon gyomorszájast a múlt, jóvá lehet-e tenni, amit el sem követtünk, vagy nem úgy és nem azért, hanem csupán kényszerűségből? Számít-e, mennyire Ember valaki, vagy csak az számít, mit mondanak a papírok? 

*

A magyar képregény műfaja igen hosszú évtizedekig csak irodalmi klasszikusok adaptációival dolgozhatott. A vörös kultúrpolitika ezt így tartotta veszélytelenebbnek. A magyar képregény műfajának első, rendszeresen publikáló alkotója az autodidakta Korcsmáros Pál volt. Ez akár gyanús is lehetne a mából nézve, de nem kell, hogy az legyen. 

A nyomorultak képregény-változata 1957-ben jelent meg. Abban az évben, amelyben Korcsmáros Pál publikálni kezdett. Az első, hosszabb képregénye volt, amely nyilvánosságot látott. A Képes Kiadónak, Korcsmáros Pál fia, Péter és unokája, Gábor cégének köszönhető, hogy külön kiadványként manapság kézbe vehetjük és gyönyörködhetünk benne, izgulhatunk a főhősért, Jean Valjean-ért, és a pártfogoltjaiért. A kiadó kiadott eddig kilenc Rejtő-képregényt, és tizenegy irodalmi klasszikus regényének feldolgozását. 

korcsmaros_hugo_a_nyomorultak_vh.jpg

Victor Hugo

*

A nyomorultak története a következő. Adva van egy volt fogoly, Jean Valjean, aki tizenéves büntetését letöltve szabadul a gályarabságból. Betört, mert éhes volt, kenyeret lopott, hogy ehessen. Szabadulásakor a börtönben becsapják, a bérének alig több mint a felét kapja csak meg. Mindenhol kivert kutyaként kezelik, amikor megtudják, hogy szabadult rab. Egy pap fogadja be, akit kétségbeesésében Valjean kirabol: ellop egy ezüst gyertyatartót tőle. Azonban hamar elfogják, és a lopott gyertyatartóval visszaviszik a paphoz. Aki azt mondja, hogy ő adta a rabnak az ezüstöt, csak azt nem érti, a párját miért hagyta ott, azt is neki adta. Valjean összeomlik, pálfordul. 

Évek múlva találkozunk újra vele, egy kisváros igazságos és gazdag polgármestereként. Magához veszi egy haldokló, szegény, megalázott, beteg asszony kislányát. Azonban egy rendőrfelügyelő a nyomában van. (Ez a képregény egyik dramaturgiai hibája: annyira nem derül ki, Javert felügyelő miért üldözi ilyen buldog szívóssággal a volt rabot? Ahogy az események képregény-tükrében azt sem lesz teljesen világossá, miért is lesz Javert öngyilkos. Spongyát rá!) Javert a bikaerejéről felismeri Valjeant, aki csupán azért menekülhet meg, mert van, aki nem a régmúltját nézi, hanem a jelenét, és a segítségére siet. 

Ismét éveket ugrunk. A maga mellé vett kislány szép hajadonná serdült. Udvarlója is van már, de az udvarló a politikai nézetei miatt, bár arisztokrata származású, meglehetősen pénztelen fiatalember. Párizsban zavargások törnek ki, barikádok épülnek, amiket a katonaság megostromol, és hamarosan letöri az elnyomott, kizsigerelt köztársaságiak lázadását. A harcok során megsérül a Valjean által pesztrált ifjú hölgy szívbélije is. Valjean a lányra való tekintettel megmenti a fiatalembert, aki a megmentés idején nem volt eszméleténél, fogalma sincsen, kinek köszönheti az életét. Félreértés félreértés hátán: Javert még mindig Vajean nyomában van, a szívbéli fiatalember is bűnösnek tartja Valjeant. Innen szép nyerni. 

*

Megdöbbentő, hogy mennyire letisztultak, részletgazdagok és kifejezők a rajzok. S nem csupán ahhoz képest, hogy az első komolyabb, hosszabb munkája, hanem önmagában és összességében. Sőt, azt mondom, legyek több évtizede bármennyire elfogult a rajzaival, tegnap volt először, hogy néhány megalkotott arckifejezésről alig tudtam levenni a szememet. Az első ilyen rajz az volt, amikor a  főszereplő elszörnyed a választási lehetősei előtt: vagy feladja magát a törvény előtt, és ez véget vet az eddigi életének, vagy hagyja, hogy egy ártatlan embert ítéljenek el helyette. Rajzban én még nem láttam ennyire élő tekintetet, döbbenetet, iszonyt, tépelődést egy arcon, egy mozdulatban. Valjean a szobájában, még biztonságban, a kandallója előtt döbben rá, hogy lépnie kell, hogy ember maradhasson. Döbbenet!

korcsmaros_hugo_a_nyomorultak_04.jpg

Vagy nézd csak meg a következő arcot! Egy öregember arca, aki kitalálta, hogyan mentheti az egykor őt megmentő Valjeant. Az a cinkos, boldog villanás a szemében, a mosoly a szája sarkában, hihetetlen! 

korcsmaros_hugo_a_nyomorultak_03.jpg

Vagy nézd csak ezt az esküvői sokadalmat, figyeld csak a részleteket, az arcokat, a mozdulatokat! 

korcsmaros_hugo_a_nyomorultak_01.jpg

 Korcsmáros Péter, a művész fia hívja a fel a figyelmet arra, hogy az '57-ben készült képregény megjelenésekor e képet látva ember nem volt, akinek ne az egy évvel azelőtti események jutottak volna eszébe. Én meg azt mondom, ha az asszociációs képessége nem is működik valakinek megfelelően, a rajz maga akkor is szemgyönyörködtető a kiegyensúlyozottság, a harmónia. 

korcsmaros_hugo_a_nyomorultak_02b.jpg

Ami még feltűnt, de igazából csak az utolsó oldalon, hogy a hetven oldalas képregényben Valjean milyen szép fokozatosan öregszik: fel sem tűnik. Nekem is csak az utolsó kockák egyikén lett világos, ami a főhőst a halálos ágyán ábrázolja. Valjean kábé negyven felé járt, amikor megismertük, itt hetven-nyolcvan lehet. A változás olyan finom, hogy csak az egymás mellé tett képek érzékeltetik, mennyire zseniális a rajzoló. 

korcsmaros_hugo_a_nyomorultak_05.jpg

A nagyon személyes benyomásaimat általában a bevezetőben szoktam elpufogtatni. Most nem így teszek. Mindenképpen szeretném elmondani neked, hogy bár kedvelem az irodalmat, kedvelem a zenét, a színházat, mégsem vagyok egy ultrakönnyen lelkesedő alkat. Olyan igazi intellektuális orgazmusom, oppardon, extázisom alig volt a kicsivel több mint fél évszázadom alatt. 

Olyan, hogy nagyon-nagyon élveztem egy könyvet, zenét, többször is. De az önkívülethez közelálló kikapcsolás, bekapcsolás, elrepülés elég kevés esetben ért utol. Most, ezt a képregényt olvasva sem. A helyzet az, hogy a közelében sem jártam túl gyakran. Viszont ezzel a képregénnyel, legnagyobb meglepetésemre, igen. Szerencsére egy ültő helyemben, külső, zavaró ingerek nélkül sikerült végig olvasnom. (Szerelmetesfeleségtársam itt ült ugyan mellettem, de ő is nagyon elmerült valamiben.) 

Megfogott, szíven, torkon ragadott a történet, Valjean küzdelme az emberségért, és ennek a képi megfogalmazása. Egészen belevarázsolódtam a történetbe, izgultam, meghatódtam, megkönnyebbültem. Pedig „csak” egy képregény. 

Olyannyira, hogy már itt van a gépemen mobi formátumban a regény. Más Hugo-kkal együtt. Ilyen is nagyon ritkán történik. Kell keresnem egy jól sikerült filmváltozatot is! 

Szerintem ezzel hozzávetőleg mindent elmondtam Korcsmáros Pál képregényéről. 

Képes, Budapest, 2018, 72 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639833692 · IllusztráltaKorcsmáros Pál

10/10

2021 január 25. 

  Korcsmáros Pál képregényeinek értékelései a blogomon      

Az irodalom klasszikusai képregényben:
Dumas: A három testőr
Stendhal: Vörös és fekete

Rejtő-képregények:
Piszkor Fred, a kapitány
Az előretolt helyőrség
A három testőr Afrikában
Az elátkozott part
Az elveszett cirkáló
A szőke ciklon
A Láthatatlan Légió

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr7316401344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rollende Landstrasse 2021.01.27. 15:09:57

Nagyon nehéz filmre vinni a regényt. Hugo archívum-szerű korrajzot írt, a hátteret a XIX. század valódi eseményei adják, és ez nem csak a forradalomra, hanem a napi bulvár eseményekre, színházi életre is igaz. Oldalakon keresztül írja egy mellékszál hátterét, környezetét. A mellékszereplők történetét is olyan részletesen leírja, melyek máshol egy-egy önálló regényt is kitöltenének. Ennyi esemény, adat egyszerűen nem fér bele egy film időkeretébe. ezért érezzük elnagyoltnak az összes feldolgozást, legyen az mozi vagy képregény.

Nemrég készült sorozat a regényből. Nem láttam, de talán az tudja ama folytonosságot és részletességet nyújtani, ami Hugo szándékával egyezik.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2021.01.29. 16:17:36

@Rollende Landstrasse:
Elnézést, hogy csak napok múlva válaszolok neked!

Igen, azt hiszem megragadtad a lényegét annak, hogy mi tartott vissza a regényeitől. „Oldalakon keresztül írja egy mellékszál hátterét, környezetét. A mellékszereplők történetét is olyan részletesen leírja, melyek máshol egy-egy önálló regényt is kitöltenének.” Kamaszként ez egyáltalán nem vonzott, viszont az előítélet meg elültettetett bennem, eszembe sem jutott azóta a kezembe venni a könyveit.

Lehet, a filmeket azt teszi tönkre, hogy az alkotóik kénytelenek a központi szálra összpontosítani, viszont a ezt a képregényt meg éppen ez erősíti meg.

A sorozatnak utána nézek, köszönöm szépen az aánlásodat!
süti beállítások módosítása