Szubjektív olvasónapló a XXI. század elejéről

Moha olvasónaplója

Moha olvasónaplója

Hannes Hegen: Hajsza az aranyért (Mozaik – Digedag 38.)

Az abszolút első. Ezért sok mindent megbocsátunk. De mindent nem tudunk.

2021. március 27. - Mohácsi Zoltán

mozaik_deigedag_38_hajsza_az_aranyert.jpg Privát Mozaik-történelmem

Van az úgy, hogy bár elöntenek a könyvek, valahogy mégsem sikerül olyanhoz nyúlnom, amelyik igazán az intellektuális ínyemre lenne. Immeg, képzeld, az történt, hogy egyszerre vagy sokat szeretnék olvasni, és nem is tudom, melyikhez kapjak. Ne hagyd abba a képzelődést, mert még továbbra is szükséged lesz a képzelőerődre! Tegnap olyan történt velem, ami a legmerészebb álmaimat is meghaladta. (Vagy csak merek kicsiket álmodni...) Valakitől csak úgy, bónusz, grátisz, kaptam tizenegy darab Mozaik képregény-könyvet. Azt a boldogságos mindenit, nemdebár?

Persze, hogy akadhat olyan, akinek ez semmit sem mond. (Nekik mindjárt mondok én ezt-azt.) De nekem, akit az apai nagypapája már hat éves korában, konkrétan a születésnapja, március eleje felé rászoktatott erre a történetfolyamra, és akinek anyagiak és információk híján majd hogy nem az összes kiadott könyv hiányzik, viszont a '73–'89 között kiadott füzetekből csak kb. húsz példány hiányzik, hát egyfajta intellektuális orgazmus. 

MOZAIK-TÖRTÉNELEM GYORSTALPALÓ

Mozaik képregény először 1955-ben jelent meg a volt NDK-ban. Alkotója Johannes Hegenbarth, aki Hannes Hegen néven írta és rajzolta a történeteit. (Az alkotói név forrása egyszerű: Johannes Hegenbarth.) A Digedag-történetek, amelyeknek a főszereplője a ki tudja honnan származó három manó, Dig, Dag és Digedag kereken húsz évig, 1955–1975 között szórakoztatta a nagyérdeműt.

mozaik_digedag_38_hajsza_az_aranyert_hh.jpg

A Mozaik mint lap később is megjelent, igen hasonló koncepcióval, de más főszereplőkkel, Abraxszal, Brabaxszal és Califaxszal. Az alkotói Hannes Hegen egykori munkatársai lettek, voltak. 

Magyarországon 1971-ben jelent meg először a lap, töredékesen, nem minden hónapban. A rendszeres, itthoni, havi megjelenése 1973-ban kezdődött, és 1990-ig tartott. Aztán jó néhány év kihagyásával 2001-ben újra folytatták a kiadást. A rendszeres megjelenés sajnos csak 2009-ig tartott. A havonta megjelenő lapszámok mellett a magyar kiadó (amely időközben névileg változott, tulajdonosilag nem) elkezdte könyv formában is kiadni a Mozaikokat. Jogdíj problémák miatt jelenleg csak a Digedag-képregények kiadása van folyamatban. 

A magyar számok megjelenése mindig kaotikus volt az eredetihez képest, de ezt a nagyon eltérő kronológia jócskán, legalábbis döntő részben indokolta is. Mondjuk azt már annyira nem, hogy még a könyvek kiadása sem követte az eredeti megjelenési sorrendet.

Olyannyira nem, hogy a magyar számozás szerinti 38. kötettel vette kezdetét az első, 1955-ben, az NDK-ban megjelent sorozat magyar kiadása. Vagyis amit a kezemben tartok, igazi kuriózum! A minden szempontból legelső Mozaikokat tartalmazza. 

UTÁLOK KRITIKUS LENNI A MOZAIKKAL, 

mert nagyon kedvelem. De nagyon kedvelem Szerelmetesfeleségtársamat is, ám ellene mondva a közvélekedésnek, miszerint a szerelem vak: én vakon szeretem őt, azonban teljesen reálisan látom. Megy ám ez együtt, hidd el! 

A baj az, hogy alapvetőn konfliktuskerülő vagyok. A másik meg az, hogy alapvetőn őszinte is. A kognitív disszonancia általában az utóbbi javára billenti a mérleget. Általában engedek SzFT-nek is, de azért csuktam már be úgy a régi lakásunk kétszárnyú ajtaját, hogy azt hittem, tokostul zuhan ki. Szóval nehéz lesz, de most is őszinte leszek, minden elfogultságom ellenére. 

A MAGYAR KIADÁS HIÁNYA

Hadd kezdjem a dicsérettel: nehezen kifejezhető, hogy magyar képregény és Mozaik-kedvelő berkekben mekkora hálával tartoznak az olvasók a Ratius és az Időkapu kiadóknak, amiért megjelentették/tik magyarul a Mozaik-könyveket! S hogy annak ellenére teszik ezt, hogy a kiadás nem éppen üzleti siker.  

Amit a legnagyobb bajnak gondolok a könyvvel kapcsolatban: a kiadó semmit nem kommunikál a magyar olvasóval. Egy sorral sem hívja fel a figyelmet arra, hogy mekkora érdekesség van a kezünkben. Semmi eligazítás, egyetlen magyarázó szó sincsen a könyvben. 

A kolofon tartalmaz minden adatot, ami csak hivatalosan szükséges, de érdekes módon a Mozaik füzetek eredeti kiadási időpontját nem. Azt igen, hogy németül mikor adták ki könyvben, legalábbis, hogy volt egy kiadás, amit a magyarhoz igénybe vettek, de azt, hogy melyik év melyik hónapjában került leges-legelőszőr az olvasók kezébe a Digedagok legelső története, nos, az már nem olvasható sehol. Ez egyébként az általam olvasott összes magyar kötet hiányossága volt: egyik sem közölte sem az eredeti német, sem az eredeti magyar kiadás (ha volt ilyen) időpontját.

Azt, hogy ezek a füzetek a legelsők lehettek, elsősorban a rajzok stílusa és a történetek milyensége teszi vélelmessé. Tény, hogy az internet korában már utána lehet nézni nagyjából bárminek, de ha a kezemben van a könyv, miért kell kutakodnom? A Digedag-könyvek hivatalos, német oldalán a Könyvek fül alatt van egy Hogyan kezdődött az egész alcím. Nos, ott ez a kötet az első kötet. (Gyorsan hozzáteszem, a német weboldal ugyanolyan hihetetlenül és magyarázhatatlanul információszegény, akár a magyar kiadás: ott sem olvasható sem a füzetek eredeti kiadásának időpontja, sem az, hogy a kötet mely füzeteket tartalmazza, sem nagyjából semmi érdemi. Az ár ott van. :-P

mozaik_digedag_38_hajsza_az_aranyert_nemet.jpg

ÉRTETLENSÉGEK ÉS CSALÓDÁSOK

A kötet egyértelműen kuriózum, ahogyan már mondtam. Aki egyszer látott Digedagos Mozaikot, és jobban megnézte a rajzokat, annak mutatok egyet-kettőt ebből a kötetből, és azonnal megérte, miről beszélek. 

Az edzett, tapasztalt Mozaik-olvasó számára elsőre minden bizonnyal sokkolóak lesznek ezek a rajzok. A proto-Digedagok megformálása ugyanis a megszokásba beletespedt számára is komoly stressz-faktor. Ám mivel a legelső NDK-ban megjelent Mozaikról beszélgetünk, semmi csudálkoznivaló nincsen.

A protot-Digedagok megformálása ugyanis a megszokásba beletespedt számára is komoly stressz-faktor. 

Iparkodom rögtön hozzátenni: már a második, a korai füzeteket tartalmazó könyv is sok változást tartalmaz az elsőhöz képest, hogy aztán a harmadikban a manók gyakorlatilag elnyerjék a végső formájukat. Ami aztán 1975-ig meg is maradt. 

A könyv az első öt Mozaiki-füzetet tartalmazza (lásd alább). Nagy meglepetés, hogy ebből az egyiknek semmi köze nincsen a három manóhoz. Ez egy vonatos történet (kiköpött Thomas, a gőzmozdony). Az arccal bíró, beszélő mozdony ötlete nem Hannes Hegené volt, az eredeti megálmodója W. Awdry anglikán lelkész volt, aki az első Thomasról szóló könyvét 1945-ben jelentette meg. Azon kívül, hogy a Mozaikban roppant furcsa más nem a három manóról szóló cselekményt látni, sajnos még csak nem is élvezetes, amivel találkozunk. A történet gyakorlatilag szóra sem érdemes. Az arccal bíró vonaton felöltözött, beszélő állatok utaznak. Ami történik teljesen érdektelen. Bevallom, a becsület kedvééért tegnapelőtt végigszenvedtem, de már most nem tudok belőle semmit visszaidézni. Nem is lenne érdemes. Úgy fest, Hannes Hegen kezdetben több lábon akart állni, ha nem jönnének be a manók, ott vannak az állatok. Utólag persze könnyű mondani, és olcsó szóviccel élve kijelenteni, hogy ez a beszélő vonat az állatokkal vakvágány volt. Különösen úgy, hogy a Digedagoknak adatott húsz év, amíg ezeknek a beszélő állatoknak két lapszám. 

S azért érdemes figyelembe venni azt is, hogy a története is, hm, mi is erre a legjobb szó... bárgyú. De nagyon. Belecsöppenünk egy történet kellős közepébe, semmi bevezetés, sem most, sem soha, hogy kik is ők, miért vannak ott, ahol, honnan kerültek ide, és miért pont ide. Komolyan semmi. Három nagyjából unszimpatikus alak (ez jócskán változni fog), akikkel mindössze azért történik valami, mert különösebb cselekmény nélkül nagyjából csak Ingmar Bergman tud lekötni, de a történéseknek sem oka, sem indoka, sem célja nincsen. A párbeszédek nagyon rosszak, jobbára pusztán odavetett szavak az adott képkockához kapcsolva, de alig többek, mintha valami karikatúrához készültek volna. 

ÖSSZEGZÉS

Vagyis ennek a kötetnek az értéke semmiképpen sem önmagában van, a magyar olvasó számára még csak nem is a nosztalgia-faktorban, hanem a már említett kuriózum mivoltában. A történetben semmi nincsen, olyan nagyon nem halad semerre, cél nélküli, vagyis inkább öncélú az egész, kiforratlan rajzokkal, amelyek se nem derűsek, se nem tréfásak, se nem lenyűgözők, se nem semmik. De kétségtelenül ott van mögöttük, hogy itt kezdődött a Mozaik történelme, innen indult minden. Óriási köszönet mind a német, mind a heroikus magyar kiadónak, hogy részünk lehet benne!

A KÖNYVBEN SZEREPLŐ FÜZETEK

Hajsza az aranyért
Tizenkettes szélben
Vidám vonatozás
Harc a kalózokkal

Mozaik a Wikipedián

Időkapu, Budapest, 2016, 140 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639791497 · FordítottaNagy JánosViszocsánszki, Mihály

2–10/10 (ilyet se értékeltem még: önmagában a rajz és a tartalom roppant gyenge, a kult- és a hűha-értéke azonban...) 

2021 február közepe felé

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr2016416222

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása