Ez az értékelésemet kivételesen két részben bocsátom útjára.
Az első részt itt olvashatod el.
Kocsis István Trianonról írt könyve sajátos, nagyon nem szokványos megközelítésben tárgyalja a Trianoni békediktátum kérdését. Részben bemutatja a látható, döntő részben kutatható történelmi tényeket. Azt, hogy mi nem kutatható szerinte, a könyvet bemutató értékelésem első részében leírtam.
Vaskos tanulmányának a másik vetülete sokkal inkább támadható. Ugyanis Kocsis István meggyőződése, hogy a történelmi eseményeknek van a láthatón, kutathatón túl METAFIZIKAI ok-okozata, jelentése és magyarázata is.
Ez a szemlélet már csak azért sem áll távol tőlem, és azért sem idegen, mert tizenhét éves kereszténységem alatt magam is valami hasonlót hittem. Az adventisták történelem- és prófécia-szemlélete a historikus szemléletet tette magáévá. Az emberi történelmet Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelemként értelmezik.
E szemlélet szerint minden, ami itt a Földön történik e küzdelemnek a következménye. A közösségnek van egy számukra igen nagy tekintéllyel bíró (bár a közösségen kívül sokak által megkérdőjelezett), 19. századi szerzője, Ellen G. White. Ő egy igen érdekes könyvben fejtette ki, hogyan is valósult meg a Földünk esetében ez a nagy küzdelem. A könyv magyar címe, meglepő fordulattal: A nagy küzdelem. (Itt teljes terjedelmében elolvashatod, emitt pedig epub-ban és pdf-ben letöltheted.)
Kocsis István nem keresztény alapokon álló, de részben hasonló magyarázatot ad. Könyvének e mondanivalója mutatom be a könyvéről írt értékelésem második részében.
A HÁROM METAFIZIKAI ALAP
Azt kell mondanom, ahogy például a drámái első kötetének az értékelésében már mondtam is, Kocsis István bármit ír, voltaképpen indig ugyanazt mondja, mindig ugyanoda lukad ki. Ha akarom, monománia, ha akarom, prófétai küldetés. A Trianonról szóló könyvének is e három dolog a metafizikai alapja.
S bevallom, éppen e három dolog miatt érdekelt nagyon a könyve. Éppen amiatt, amit az értékelés első részének a bevezetőjében már kifejtettem: ha arra gondolok, amit annyian hangoztatnak, hogy a magyarság különleges nép, feladata, küldetése van ezen a Földön, akkor mindig Trianon kérdőjelei ugranak be. Pontosabban egy szó: miért? Miért pont a magyarok lettek leginkább az első világháborút lezáró diktátum leginkább büntetett népe? Miért kaphatott a szintén a vesztesek oldalán álló Románia akkora plusz akkora országrészt mint amekkora az eredeti ország volt. Hogyan lehetséges, hogy még Ausztria is kapott területeket Magyarország területéből? Hogyan lehetséges, hogy az elcsatolt területeken, bár béke elvi alapja a nemzeti önrendelkezés volt, kínosan vigyáztak arra, ne tartsanak népszavazásokat? Hogyan lehetséges, hogy az béketárgyalásokra a magyarokat meg sem hívták, illetve gyakorlatilag csak azért, hogy aláírásukkal tudomásul vegyék a döntések végeredményét? Sorolhatók lennének még a kérdések.
Rosszul hangzik, de mégis lenne a válaszban valami megnyugtató, ha azt mondhatnánk, sokkal több dolog történt Trianonban, mint amit pusztán politikával magyarázni lehet. A magyarságot tönkre kellett tenni, mert feladata van ezen a világon, és a sötét hatalom nem akarja, hogy ez a feladat bevégeztethessen. A feladat megakadályozása miatt kell a magyarságot minden szempontból tönkre tenni, elvenni tőle, amit csak lehetséges, mind fizikai, mind szellemi értelemben.
S az utóbbi sokkal fontosabb. Akinek nincsen múltja, annak nincsen jövője sem. Aki nem tudja, honnan jött és kicsoda ő, az azzal sem lehet tisztában, hová tart. Ezért lettünk finnugorok, ezért nincsen közünk a sumérokhoz, a szkítákhoz, a hunokhoz. Ezért lettünk barbárok (bár Európában mi voltunk az elsők, akik alsónadrágot hordtunk). Ezért kérdőjeleztetik meg az összes gesztánk ősmagyarságra, Nimródra vonatkozó tartalma, S elsősorban ezért merült feledésbe a Szent Korona tana, a szakrális fejedelem személye, feladata és elsősorban az Élő Égi Igazság létezése és szerepe a nemzet fennmaradása érdekében.
E három metafizikai tényező Kocsis István visszatérő témája. Olyannyira visszatérő, hogy külön könyvet írt mindegyikről. Többet is.
1. A SZENT KORONA TANA
A magyar Szent Koronát a magyar nép Istentől kapta, angyal adta át. E momentum miatt nevezhető Magyarország Apostoli Királyságnak.
A Szent Korona a biztosíték arra, hogy az ország szabadsága nem adható fel, csupán erőszakkal elvehető.
A Szent Korona eszme, mint Történelmi Alkotmány és az abból fakadó jogrendszer biztosítja a magyarság, valamint a Szent Korona értékrendjét elfogadó államalkotó nemzetek által alkotott Apostoli Magyar Királyság örök szabadságát, önrendelkezési jogát, amit senkinek nincsen joga feladni, sem csorbítani. (Hungaria semper libera)
Forrás
A Szent Korona a magyar államiság kifejezője. Eszmeisége biztosítja az ország jogi és gyakorlati stabilitását, az ország népességének törvény előtti egyenlőségét. Az országban élők együtt alkotják a Szent Korona testét, és ezáltal a test semelyik tagja nem élvezhet a többi tagtól független szuverenitást.
A fenti egyenlőség biztosítja a szabad királyválasztás lehetőségét.
Az, hogy ország részei alkotják a Szent Korona organikus testét magában foglalja, a nemzetiségek jogainak, identitásának a megőrzését. éppen, mert a Szent Korona bármely testrészében élők szervesen részei a nagy egésznek. Magyarország a kisebbségek kezelésében éppen ezért járhatott sokkal előrébb mint Európa bármely más országa.
A Szent Korona eszméje biztosítja az ellenállás jogát.
A Szent Korona minden tagjának joga és kötelessége, hogy ellenálljon és ellentmondjon minden olyan törekvéssel szemben, amely jogainak gyakorlását csökkenti, és kötelezettségei teljesítésének feltételeit korlátozza, vagy gátolja, a magyar nemzet alkotmányát sérti, korlátozza, a nemzet érdekével ellentétes. Ezzel nem követ el jogsértést. (Ius resistendi et contradicendi)
A Szent Korona-tan alapján álló (virtuális) magyar alkotmányt a második világháború után a szovjet megszállás idején a megszállókkal együttműködő magyar országgyűlés nyomására helyezte hatályon kívül 1946. február 1-jén az 1946. évi I. törvénnyel. A Szent Korona-tan hívei szerint azóta folyamatosan jogon kívüli állapot uralkodik Magyarországon, így a jelenlegi jogi helyzetre a Szent Korona tan alapján a fentebb felsorolt 1. 10. 11. és a 12. pontok az irányadóak.
Forrás
Összefoglalva: a tan szerint a Korona a magyar államiság alapja, a Szent Korona tartja egyben a nemzetet, ha az eszmeisége a helyén van, a helyén van minden.
A magam részéről, bár kétségtelenül és elismerésre méltón felvilágosult és modern következményei vannak az elfogadásának és alkalmazásának, teljesen mégsem voltam képes magamévá tenni ezt az ideát. Azért nem, mert nem fér a fejembe, egy tárgy hogyan lenne képes személyként viselkedni, önmagában eszmeiséget hordozni (és nem szimbolizálni!). Vagy valamit nagyon félreértek.
Vonakodásomat a keresztény múltam erősíti. Ahogy mondtam, egy protestáns közösség tagja voltam, amely közösség bár megtalálta a maga körmönfont bálványait, de a bálványimádást magát elutasította.
Bálvány mindaz, ami élettelen, mégis önmagában való hatalmat tulajdonítunk neki, vagy éppen istennek tekintjük. Ahogyan a Tízparancsolatban is áll: „Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.” (2Móz 20:4).
Ezért bár az elvei végtelenül közel állnak hozzám, mégsem tudom legyőzni a tétovaságomat a Korona tana iránt.
2. A SZAKRÁLIS FEJEDELEM
A szakrális fejedelem meghatározása voltaképpen roppant egyszerű. A szakralitás azt jelenti, hogy szent, azaz Isten számára félretett. A szakrális fejedelem nem tesz mást, mintsem engedelmeskedik, ezáltal összekötővé válik az ég és a föld között.
S amíg a fejedelem lételeme a szakralitás, addig az országnak és a népnek jó.
Ugyanezt az elvet találjuk egyébként a Bibliában is. Amikor Izrael népe királyt akart választani, mert elirigyelte a környező népek gyakorlatát, az Úr azt mondta nekik, hogy bár dőreség, amit kérnek, mert miért is nem jó nekik az általa választott vezetők szerinti rendszer, ám rendben, legyen. De tudniuk kell: nekik csak addig lesz jó, amíg a király Isten útján jár. Amint lelép erről az útról, a kezében levő hatalom visszaélések, önző érdekek súlyos eszközévé fog válni.
Izrael népe azt mondta, sebaj, nekik akkor is király kell, kell király, király legyen felettük.
Így lett Saul a király. Akinek idejében aztán rögvest meg is tapasztalták, amit Isten mondott. Mert Saul kezdetben jó király volt. Aztán meg már nem.
A királyság későbbi idejében aztán Izrael is a környező népek színvonalára süllyedt, és ahelyett, hogy szakrális fejedelem vezette volna őket, csupán egy-egy választott, jobbára el nem ismert próféta tudta csak a pusztába kiáltani a szavait.
Ha érdekel a teljes, részletes történet, a Bibliában Sámuel és a Királyok könyveiben tudod elolvasni.
Kocsis véleménye, meglátása szerint nem csupán az a fejedelem, aki országvezetői méltósággal és címmel rendelkezik, hanem mindazok szakrális fejedelmek, akik személyükben hidat jelentenek ég és föld között. Ha az eddig négy kötetben megjelent drámáinak a tartalomjegyzékét fellapozzuk, meglepő nevekkel szembesülünk: Jászai Mari, Széchenyi István, Boldog Margit és sokan mások. Ők, ugyebár, nem voltak választott királyok. Ám mégis kiválasztottak lettek a feladatra. Valahogy úgy, ahogyan az ószövetségi próféták képviselték az Úr üzenetét.
3. A TÁLTOS PARIPA, TÜNDÉR ILONA ÉS AZ Ő KASTÉLYA
A magyarság őstörténetének, ősvallásának ma már csak nagyon gyér nyomai maradtak, néhány gesztánkban, a népdalokban, -balladákban és a népmesékben. Nem kikutathatatlanok ezek a nyomok, hiszen voltak olyan nevek e területen mint Ipolyi Arnold, Kandra Kabos, Magyar Adorján, de mindaz, amire ők jutottak, enyhén szólva sem került be a köztudatba.
Kocsis István ahogyan említettem, bármit is ír, rendre, módszeresen elhelyezi a táltos paripa, Tündér Ilona és az ő kastélyának a kérdését a mondanivalójában. A kastélyt meg kell találni, be kell járni. Mindezt azért, hogy találkozhassunk az Élő Égi Igazsággal, amely Isten megnyilvánulási formája.
A jelentése mindezeknek a dolgoknak nyilván nem szó szerinti, hanem jelképes. Vagy ki tudja?
Mindazonáltal ez a gondolatsor az, amit nem kicsit, hanem egyáltalán nem értek. Akár szó szerinti, akár szimbolikus. A kérdéseket, gondolom, fel sem kell tennem. Micsoda a táltos paripa? Kicsoda Tündér Ilona? Mi a kastélya? Miért kell megtalálni és bejárni?
Nem olvastam még Kocsis A táltos paripa című könyvét, bár évek óta a polcomon van. Úgy gondolom, itt az ideje, hogy megtegyem. (Bár sajnos most a nyaralásunkra sem hoztam el magammal.) Azért, mert hátha abban választ lelek a kérdéseimre.
Ez a harmadik pont tökéletes átkötés az értékelésem következő fejezetéhez.
MIBEN ÁLL TRIANON METAFIZIKÁJA?
Annyira provokatív a kérdésem, hogy nem köntörfalazok: tudja a jó ég! Valószínűleg szó szerint. Meg Kocsis István. A nagy baj az, hogy az olvasó majdnem biztosan nem tudja. Meg az is, hogy ebből a Trianon-könyvből ugyanígy majdnem biztos, hogy ki nem bogarássza. Azért, mert egyszerűen nincsen benne. Püff neki!
Pedig ez egy végtelenül érdekes kérdés. Legalábbis a nem materialisták számára.
Kocsis István számára nyilvánvalóan teljesen világos mire miért gondol, és magától értetődőn ismeri a saját terminológiáját. Amit az olvasó nem vagy nem feltétlenül ismer. Illetve ha ő leírja, hogy Tündér Ilona, akkor az ő gondolataiban ott van mindaz a háttér tudás, -gondolat, amit Tündér Ilona az ő számára jelent. Csakhogy ezt a tudást, ezt a gondolatrendszert az olvasó magától értetődő módon nem birtokolja. Tündér Ilona az ő számára egy népmesei alak, és a nevének hívószava maximum Árgyilus királyfit juttatja az eszébe. Ahogyan a táltos paripa is legfeljebb a szegény ember harmadik gyermekének csodálatos lovát, amivel hegyek felett tud átrepülni egy szempillantás alatt. Tündér Ilona kastélyához pedig semmi fogódzója nincsen.
Ebből a Trianon-könyvből még kiderül, hogy a Versailles-ban a döntési pozícióban levő emberek közül, mind azokra gondolva, akik ismert politikusok voltak, mind azokra, akik valamiféle háttérhatalom emberei (hogy miféle háttérhatalomról van szó, az sem válik teljesen bizonyossá) közül többen, sokan a sötétség bábjai voltak. De a sötétség mibenléte is metafora szintjén marad,
Hogy jobban értsd, mire gondolok, a kérdést átteszem a gyakorlatba.
Az értékelésem első részének bevezetőjében említett Placi barátomat én készítettem fel a keresztségére.
(Az adventisták, akik közé aztán mindketten jártunk a felnőtt, bemerítéses keresztséget gyakorolják, és a keresztelendőnek egy már bemerített tag tárja fel az alapvető bibliai ismeretek. Az adventistáknak huszonhét [mára azt hiszem, eggyel több] alapvető nézete van, amelyek közül néhány speciálisan adventista, nem egyezik meg más közösségek tanításával. Azért van szükség erre a felkészítésre, mivel a keresztség nem csupán egy Istennel kötött szövetség jelképe, hanem egyfajta belépő a közösségbe is. Ha a keresztelendő tisztában van a játékszabályokkal az nagyon sok, későbbi konfliktushelyzetet megelőz. Mintegy spirituális prevenció, az alapvető ismeretek elsajátításán túl.)
Addig soha nem csináltam ilyet. Már csak azért sem, mert talán egy évvel voltam túl a saját keresztségemen.
Ezáltal én magam is nagyon sokat tanultam, hogy méltóképpen taníthassak. Akkor ismertem fel, hogy az adventista tanítás meglehetősen koherens, gyönyörűen egybefüggő rendszert alkot. Ezáltal, követve a hitelveket, magam is fel tudtam építeni az ismeretek egymáshoz illeszkedő rendszerének az átadását. Ából mentünk bébe, onnan cébe, débe és így tovább.
Kocsis üzenetéből a hasonló rendszer, a hasonló koherencia hiányzik. A megértést tökéletesen megakadályozza, hogy a rendszer alapjait, fogalmait, szimbólumainak magyarázatot teljesen mellőző információ-morzsákat kapunk csupán.
Ami nem lenne baj, ha ezek az alapok és a rendszer evidencia lenne a magyar gondolkodásban, csakhogy egyáltalán nem az. Úgy gondolom, éppen Kocsis könyvének lenne az egyik fő feladata, hogy mindezt bemutassa, átadja, bevezessen ebbe a gondolkodásba. De sajnos nem tesz ilyet. S ez nagyon komoly hiányossága a könyvének, hiszen végül ő maga zárja ki azt, hogy megérthessük, miképpen volt Trianon Magyarország számára passió.
S bár a passió vége, mint tudjuk a halálból való feltámadás, arról már fogalmunk sem lesz, ahogy a könyv elolvasása előtt sem volt, hogy mire támadhat fel a magyarság, mire szól a küldetése a világban?
*
Interjú a Magyar Hirlapban Kocsis Istvánnal
7/10
Köszönet a Napkút Kiadónak a recenziós példányért és a folyamatos együttműködésért!
Egyéb, a Napkút Kiadó által kiadott könyvekről írt értékeléseim
Kurcz Ádám István–Horváth Futó Hargita: Gion Nándor-album (Hang-Kép-Írás)
Gion Nándor: Keresünk egy jobb hajót
Gion Nándor: Krisztus katonái a Görbe utcából
Halmai Róbert: Nagyapám
Bereményi Géza: 150 dalszöveg Cseh Tamás zenéjére
Borcsa Imola: Magnebéhat
Dobó Dorottya: A zapumai kóbor villamos
Hegyi Ede: A senki
Erdürreheim Bey Haqverdiyev: A hegy tetején
Anne-Leena Härkönen: Köszönöm, nem
Novics János: Hózentróger
Kása Ferenc: Hogyan indítsd újra az Univerzumot?
Petőcz András: Idegenek
Ross Károly: Híd az ártér fölött
Wesz Péter: A bal lator lemászik a keresztről
Paul Willems: Itt minden valós
Benyó Tamás: Az Úr neve
Kocsis István: A királyné aranyból van (Drámák I.)
Kocsis István: Trianon (Az értékelés első és második része)
