Bár látszatra úgy tűnik, a téát tekintve monomániás lettem, de mindent tagadok, nincsen is így: a mindennapokban egyáltalán nem foglalkoztat ennyire az LMBTQstb jelenvalósága.
Elsősorban azért nem, mert alig van élő képviselője az ismerősi körömben. Homoszexuálisok vannak, de ők is igen kis számban, egyébről meg nem tudok.
S újra mondom, hiába, hogy Douglas Murray hasonkönyvét a napokban olvastam el, és annak dacára, hogy a könyvtárból most hoztam ki egy előjegyzésre megérkezett másik ilyesfélét (Globális szexuális forradalom), ennyire valóban nem foglalkoztat a kérdés.
(Az is teljesen véletlen, hogy éppen tegnap szólt a Bookline, hogy az általam előjegyzett, titokzatos módon a boltokból ripsz-ropsz eltűnt, új Szilvay Gergely könyv, antikvár könyvként beérkezett hozzájuk. A genderről szól.)
Boldogan élem a magam heteroszexuális életét. De úgy látszik, valahol, valamiért mégis nagyon érdekel a kérdéskör. Hogy félreérthetőn fogalmazzak: izgat.
Csak arra tudok gondolni (irónia), hogy igaza volt egy vitapartneremnek. Azért érvelek a homoszexualitás ilyen-olyan természetadta, jogi vonatkozásai ellen, mert homofób vagyok, és azért vagyok homofób, mert látens módon vonzódom a saját nememhez. Aminek ugyan soha nem adtam, nem tapasztaltam semmiféle gyakorlati jelét a mindennapokban, soha nem váltott ki belőlem izgalmat egy izmos férfi fenék vagy domború mellkas. Ám a vitapartnerem véleménye szerint csak azért nem, mert erősen elfojtom magamban az ilyen irányultságot.
Nem mondom, egyszer, legnagyobb értetlenségemre (gondolom, a vitapartner egyből értette volna, ha elmondom neki, és kicsit megkapargatva ez mindent megmagyaráz) egyszer, szegény Pipi barátom még élt akkor, azt álmodtam, szexuális kapcsolatba kerülök vele. Sírva röhögtünk, amikor elmeséltem neki.
– Te? Velem? Aki le sem szállsz SzFT-adról?– kérdezte fuldoklással félbeszakítva a sírva röhögést. – És ki volt ki, amikor együtt voltunk?
– Hát ez az! Én voltam alul, Pipikém!
– Na, ha már, legalább ez megnyugtató... – röhögött tovább Pipi. Lám, ő is homofób volt, Isten nyugosztalja!
Szőnyi Szilárd könyve a címével nyerte el az érdeklődésemet. Az van, hogy van a moly.hu-nak egy jó tulajdonsága (több is, de most csak ez a téma): egy adott könyvnél ajánl más hasonlókat, Egy Mandiner-cikkből értesültem róla, hogy Szilvay Gergely megjelentetett egy új könyvet, A gender-elmélet kritikáját. Annak néztem utána a moly.hu-n, és akkor dobta fel ajánlásban ezt a könyvet a rendszer. S mondom, annyira szellemes a címe, hogy azonnal kíváncsi lettem rá.
Mit sem tudva arról, ki az a Szőnyi Szilárd.
TÉNYLEG, KI AZ A SZŐNYI SZILÁRD?
Nem vagyok sem túl tájékozott, sem pedig naprakész. Nem vagyok rá büszke, de tájékozottnak lenni a nyomtatott lapok, az internet és a tévé által lehet, és én nem szánok ezekre elég időt. Azt arra szeretem fordítani, ami valóban érdekel. Néha csak lesek, hogy mások mennyi mindenről tudnak, amiről én nem, mennyi mindenkit ismernek, akinek a neve nekem semmit sem mond.
Eddig Szőnyi Szilárdé sem jelentett semmit. Hangsúlyozom, ez nem Szőnyi úr hibája, hanem az enyém. Lám, ez a könyv is öt éves! Pedig a téma öt éve is érdekelt. Valahogy nem jött velem szembe.
Még úgy sem, hogy mint tegnap kiderült a számomra, az egyik interjúkötete megjárta Szerelmetesfeleségtársam kezeit is. (Ezen mondjuk meghökkentem: ha nem is érdekel minden, amit ő olvas, azért figyelemmel kísértem mindig, milyen könyvet vett a kezébe. Erre nem emlékeztem. Halványan sem. Ilyen nem nagyon szokott előfordulni.)
Összemazsolázva a következőkre jutottam a szerző személyét illetőn. Szőnyi Szilárd katolikus keresztény, komoly jezsuita kapcsolatokkal, újságíró, négy gyermek édesapja, idén negyedszázada házasember (egyugyanazon hölggyel) tizennyolc könyv szerzője és társszerzője, a Heti Válasz volt újságírója. Mindezekből némileg fakadón nem kormányellenes; írt könyvet Orbán Viktorról és Pokorni Zoltánról is.
A jelen könyvét olvasva és elolvasva azt mondom, gondolkodásában és véleményalkotásában ritka kiegyensúlyozott, harmonikus ember. Meg logikus. Az írásaiból ez jön le.
Gondolom, azt mondanom se kell, hogy világnézetében jobboldali ember. A szónak nem elsősorban politikai, hanem világnézeti értelmében. Az írásait olvasva legalábbis ez jön le. S világnézeti szempontból nagyjából azonos platformon állunk. Ellenségek biztosan nem vagyunk. Arról nem beszélve, hogy az írásai ráadásul szellemesek is.
A FÖLTÁMADOTT GENDER
Amióta egy értelmiséginek tanuló leány feltette nekem, a kétgyerekes apának a sarokba szorításra szánt, doktorátust igénylő kérdést: vajon hogyan állapítom meg egy megszületett gyerekről, hogy milyen nemű, vállalva a kockázatát annak, hogy szélsőségesen minden vagyok, a gender-dolgot, en bloc nem tartom normálisnak. S Európát sem, hogy egyre erőteljesebben beleszédül ebbe az agyamentségbe.
Erről szól ez a könyv.
A gender a feminizmus és a homoszexualitás farvizén szép lassan, alattomban, mintegy a küszöb alatt kúszott be a köztudatba. Azóta az ezt képviselő LMBTQ-lobbi alattomos munkája által hatalmas teret nyert. Lám, akkorát, hogy könyvek sora jelenik már meg róla. S ez még csak hagyján: de a valóságtól teljesen elszakadt, kiforgatott baromságaival leuralta Európa nagy részét.
Maga a szó, a gender is értelmetlen: a biológiai nemet le akarja választani saját magáról, összemosni a férfit és a nőt, eltörölni a nemekhez kötődő sajátságokat, kitörölni az édesanya, az édesapa, az anyatej stb. kifejezéseket, és valami értelmetlen, értelmezhetetlen, életidegen semlegessel helyettesíteni őket. Ennek teljesen értelmes és érthető jogokat követelő előjátéka volt a korai feminizmus az egyenlő munka, az egyenlő bér, a nők szavazati jogának, a társadalmi egyenlőségének követelésével. Aztán az egész vastagon balra dőlt, és józan eszét vesztette.
Figyelj, csak, hogy értsd! Ebből a szempontból magam is teljesen feminista vagyok. Ahogy Szőnyi Szilárd is. S abba gondolj bele, hogy ez nem csupán az elvek mentén realizálódik!
Szerelmetesfeleségtársam ma reggel (augusztus huszadikán) elment úszni. Amíg oda volt, én megcsináltam az ebédet, kitakarítottam a szobánkat, a konyhát, az előszobát, a fürdőt és a vécét. Amikor hazajött tálaltam és elé tettem az ebédet. Amíg ettünk, lefőtt az általam feltett kávé is. Majd a délutáni alvás után, amíg zubogott egy újabb adag fekete, két tepsi híján elmosogattam az ebéd kellékeit, kitakarítottam a sütőt, lemostam a tűzhelyet. Így jusson eszedbe, hogy fallokratizmussal vádolj!
Ja, és mindezt nem azért tettem, mintha rettegnék Szerelmetesfeleségtársamtól, vagy mondjuk bármi büntetés érne, ha nem teszem (mi más lehetne a büntetés..., ugye), hanem azért, mert szeretem őt, és igényem van a rendre és a tisztaságra. Ebben a sorrendben.
S nem, nem igaz ránk a vicc sem (bár vélem, ezek után nehezen hihető):
– Hol a papucsom?
– Itt vagyok, drágám!
Hiszek a női és a férfi princípiumokban. Nem egymás ellen, nem a másik nem kárára, hanem a teremtettség okán, mintegy magától értetődőn. S nem hiszek abban a gyilkos kiforgatásban, hogy a nők és a férfiak egyformák, s hogy egymás ellenségei lennének.
Kis színes: Azt például tudtad, hogy amikor Ákos megnyerte a Telekom elleni pert a nevezetes tévéinterjúja következményeként, a bíróság által megítélt ötven misit egy az egyben átnyújtotta Böjte Csabának a gyermekotthona létrehozásához? És apám, az Isten hatalmas állatkertjében akadt, aki még ezt is fikázta!
A gender és az LMBTQ-mozgalom legfőbb célpontja a család, a házasság és a férfi-nő kapcsolat. Vagyis a világ legszebb dolgai. E fogalmak eredeti jelentését az új őrület megsemmisíti, kiforgatja, az ellenkezőjébe taszítja és azoktól idegen tartalmakkal tölti meg. Például így és ilyenekkel.
A házasság és a család a szenvedés, az önkény, az agresszió, a lemondás és a gazdasági nyomor területe. (De vajon miért ragaszkodnak akkor az azonos neműek a házassághoz és a gyermekvállaláshoz?) 
A gyermekvállalás megöli az anya életét, karrierjét és gazdasági nyomort szül. A házasság csupán egyfajta társadalmi szerződés. A nemek nem csupán egyenrangúak, hanem egyformák. Az abortusz követelmény, mert minden nő számára alapvető a teste feletti önrendelkezési jog. A meleg párok, a meleg kapcsolatok mintegy önmagukban, önmaguktól harmonikusabbak, hosszabb távúak, szeretettelibbek, ezáltal a gyermeknevelésre is sokkal alkalmasabbak, mint a heteró-kapcsolatok, amelyek elnyomók, bántalmazók és szeretet nélküliek.
(Fátylat arra, hogy vajon a magzat teste azonos-e az anya testével, van-e önrendelkezési joga a nőnek felette? Soha nem értettem, mi az oka, hogy különbség van egy anyaméhen belüli magzat illetve egy onnan már kijött csecsemő életének a kioltása között. Az egyik jog, a másik gyilkosság. Hm. Illetve amit Szőnyi is megfogalmaz: az örökbefogadás esetén az örökbefogadó párnak van joga a gyermekhez, vagy a gyermeknek van joga szülőkhöz, apához és anyához? Vannak ellentmondások...)
A könyvben e témákat a következő csoportosításban találjuk.
Feminizmus és familizmus
Egy s más a női princípiumról
Kiscsaládok és nagycsaládok
A szivárvány ötven árnyalata
Sex Makes the World Go Round
Élet az élet előtt
A gender teret nyert, hogy ha így megy tovább, tisztára is fogja gyalulni Európa térképét egy más kultúra előtt.
Számomra mindig titok volt, hogy a viharba képesek gyilkos és öngyilkos ideológiák komplett társadalmakat meghülyíteni, amikor abnormitásuk, pusztításuk már csírájában is nyilvánvaló?
A középutas jobboldali gondolkodás a középutas baloldal számára elviselhetetlen szélsőség. Mára a privát beszélgetésben is tömény idiotizmus például Isten létével bármilyen szinten komolyan számolni. Illetve komoly jellemhiba a család fogalma alatt a több ezer éves hagyományra, a természeti törvényre hagyatkozva a férfit, a nőt és gyerekeket érteni. (Vesd össze: „A család az család!”-jelszóval) Jellemhiba, hiszen már az is kérdés, egyáltalán mi az, hogy férfi és mi az, hogy nő? Mármint akkor, ha kötelezően fittyet hányunk el a tudomány valós tényeire, genetikára és a nemi szerveken alapuló józan észre.
S itt akár szót ejthetnék a baloldali gondolkodás sajátosságairól, az ellenségképe történelmi változásairól, a filozófiája egyén- és társadalom-ellenes megnyilvánulásairól, tetteiről, a türelmetlenségéről, a logikátlan, át- és végiggondolatlan eszméiről, az embertelenségéről, a fasizmusba torkolló tevékenységéről, a liberálnáci diktatúráról, amely felé tartunk, s ami skandináv államokban már nagymértékben megvalósulni látszik.
Megtehetném, de nem teszem. Mára, ha ez valakinek nem világos, akkor soha nem is lesz az.
Tudom, sokak számára egyre kétségesebb az, ami a szemmel látható realitás. Az abszurditás valósága egyre erősebben terjed. Az össznépi agymosás olyan szinten tart, hogy a realitásokra, a természeti törvényekre fittyet hányó gondolkodásmód már itt van a mindennapjainkban. Főleg azért, mert sajnos teljesen uralkodóvá vált a politika fő csapásaiban. Nem tudom, melyik a megdöbbentőbb, a politikai vagy a mindennapi térnyerés?
Számomra az a kérdés, hogyan állapítom meg a gyerekeim nemét, egyenlő azzal, ha valaki azt állítja magáról, ő Napóleon. De az előbbi kérdést, bármilyen megdöbbentő, manapság komolyan kell venni. Én nem vagyok rá képes. Amit mondanak, képtelen vagyok komolyan venni, de az, hogy komolyan kell venni a képtelenséget, és szép lassan bármilyen képtelenséget, iszonyattal tölt el.
Mondok neked valamit! A homoszexualitás melletti egyik érv a genetikára való hivatkozás. Mármint, hogy mit tudjon kezdeni a homoszexuális, ha egyszer a génjeibe van írva, hogy neki a saját neme kell? Jogos a kérdés! Nem vitatjuk, ne vitassuk! Persze magát az állítást vizsgáljuk meg, bemondásra ne higgyünk el semmit. Viszont (felkiáltójel): vannak, akik már a pedofília genetikai hátterét piszkálgatják: mit tehetnek szegény pedofilok, ha egyszer nekik ez genetikus késztetés, lehetnek-e hibásak, ha nem tudnak ellenállni annak, ami a génjeikbe van vésve? Hibáztathatók ezért? Elkaptad a logikát?
Szóval nem erre indulok el. Izgalmas, feszkó-levezető tevékenység lenne rámutatni pár dologra, de erre itt van már szerencsére jó pár olyan könyv, mint Szőnyié és Murray-é. Valami egészen másra koncentrálok.
A KONCEPCIÓ, A MONDANIVALÓ ÉS A HANGNEM
Nekem nem volt evidencia: Szőnyi könyve kis cikkek koncepcionális összefűzése. S mert a koncepció és a mondanivaló koherens, hiába, hogy néha pillanatnyi történésekre reagál, a mondanivalója egybefüggő, következetes és időszerű.
Szőnyi Szilárd nem fogalmaz csücskösen. Némely esetekben vitriolos, de soha nem gyalázkodik, nem becsmérel és nem minősíti a túloldal aktív dolgozóit. Kell hozzá önuralom. Mármint részéről, nem pedig az olvasásához.
Ettől függetlenül semmi megalkuvás nincsen a mondanivalójában. Egy másodpercig sem rejti véka alá, hogy a véleménye konzervatív, keresztény, katolikus vélemény. A másik oldal sem mismásol, amikor kifejti, amit gondol, és követeli, amit követel. Szőnyi példát mutat, hogyan kellene ezt ezen a térfélén játszani. S ez nagyon fontos.
Mármint az, hogy a fenti két bekezdés egyszerre érvényesül a könyvében. Könnyű neki: keresztény. Ugyanis a keresztény hit egyik alapja, hogy elválasztja egymástól a bűnt és a bűnöst. Mert csak így képzelhető el a megbocsátás és a párbeszéd. A bűnnel szemben nincs megalkuvás, a bűnös megváltásra szorul.
Jézus felborogatta a templomban a pénzváltók asztalait, de megbocsátott a parázna asszonynak. Gondolhatod, nem azért, mintha a szexualitással szemben megengedőbb lett volna, mint a banki tevékenységekkel. Különben nem kaphatott volna bűnbocsánatot a vámszedő Zákeus sem.
Ezt az elvet látom érvényesülni Szőnyi mondanivalójában is. Kérlelhetetlen az ostobasággal, a gonoszsággal, a bűnnel szemben, még a gúnyt is simán megengedi magának. De nem személyeskedik, amikor a bűnösről van szó. Teljes mellszélességben vállalja önnön nézeteit, elveit és hitét, de őszintén feltesz kényes kérdéseket a saját egyházával kapcsolatban is.
Olvastam egy véleményt a könyvről. Eltátottam a számat. Ebből látszik, nem vagyok még elég edzett, és empátia sincsen bennem elég. Nem az volt a bajom az olvasottakkal, hogy megfogalmazójuk nem ért egyet a könyv tartalmával. Illetve sajnálom, de ez nem váratlan sajnos. Más gondom akadt.
Azt olvastam ugyanis, hogy bizony sokszor mekkora türelem kellett Szőnyi szélsőséges, felháborító nézeteinek az olvasásához. (Ebben tán még van is valami, mert például Szőnyi magáévá teszi a keresztény álláspontot, hogy minden házasság előtti szexuális kapcsolat bűn. Lehetne erről polemizálni, de manapság a kérdés felvetése is értetlenséget szül. Egyébként a magam részéről értem és megértem a felvetést, de posztkeresztény állapotomban lennének nekem is kérdéseim ezzel kapcsolatban a gyakorlatot illetőn. Nem itt és nem most.) A vélemény megfogalmazója nem emelt ki semmit sem, számára egy az egyben szélsőségesek Szőnyi nézetei, bár a végső következtetése mégis az, hogy igen, valahogy ezzel a könyvvel mégis szóba lehet állni.
A másik felvetése a véleménytulajdonosnak az volt, hogy Szőnyi mennyire meg sem próbál kiegyensúlyozott lenni.
Szolidabb verzióban azt mondom: hm... Durvábban azt, hogy azt a qva! Hol van az egyensúly például a család értelmezésében? Vagy az abortusz kérdésében? Vagy a gyermekek szülőhöz való jogának kérdésben? Amikor mindegyik vagy-vagy kérdés. Mert a gyakorlatban vagy így, vagy úgy lehet megoldani. S hogyan lehet vagy-vagy kérdésben egyensúlyra törekedni? Mit kell feladnom abból, amit tudok, gondolok és hiszek, hogy ne billegjen az eszmei, ideológiai mérleg nyelve? S főleg: ez a követelmény mindenki számára követelmény? Vajon mit jelent a gyakorlatban, amikor az LMBTQ-mozgalom egyensúlyra törekszik?
Ahogy olvastam Szőnyi könyvét, örvendeztem miatta. Örvendeztem, mert logikus, ésszerű, reális és intelligens. Lehet vele vitatkozni, mert intelligensen mer képviselni valamit, amit ő maga a józan ész nevében elfogad, és mert amit nem fogad el, azt gyűlölködés, lenézés és indulat nélkül, érvekkel utasítja el. Vagyis teljes mértékben vitaképes.
Valahogy úgy éreztem, ez az, így kell beszélni, így kell egy álláspontot képviselni! Így kell átadni a másik oldal nézőpontjait, értelmezését és üzenetét. Ami, egy-két finomítástól eltekintve az enyém is.
*
Vélemény a könyvről
Interjú a szerzővel
A szerző cikkei a Mandiner gyűjtésében
Heti Válasz, Budapest, 2017, 200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639461628 · Illusztrálta: Léphaft Pál
9/10
2021 augusztus 21., a csodásan megalkotott tűzijáték után egy nappal, némi ruhaturkálással dúsított délelőtt után
