totálisan szubjektív,
évvégi válogatás
Moha (azaz én)
2021-es olvasmányaiból
Ismét eltelt egy év. Mondták, de nem hittem el, aztán mégis igazzá vált: negyven felett valami eszeveszett rohanásba fogtak a napok, a hetek, a hónapok, az évek. Szilveszter napja után, kijózanodás, aztán pittyputty, sittysutty, máris nyaralás van, s aztán megint itt a szilveszter. A film egyre gyorsul, összefolynak az események mint a száguldó vonatablakon a táj, s az ember csak néha figyel fel arra, hogy egyre több helyen érzékeny meg fáj, hogy egyre több a ránc, az ősz haj- és egyéb szőrszál.
Minden évben készítek az előző év általam, és ez nagyon hangsúlyos: ÁLTALAM legjobbnak tartott olvasmányaimról egy összegzést. Az is lényeges, hogy nem a friss megjelenésekre koncentrálok, hanem arra, amit én olvastam az adott évben. Most például 2021-ben.
A listám nem egy verseny része, tehát nem arról van szó, hogy valami privát mérce szerint egymásnak ugrasztom az olvasottakat, és aztán lássuk, ki a legokosabb, legszebb, leg-legebb. Szó sincs erről. Egyszerűen azoknak a könyveknek a listája következik, amelyek ilyen-olyan, bármilyen és valamilyen szempontból, okból jobban megfogtak mint a többi olvasmány. Még csak nem is arról, hogy ne lett volna ezeken kívül olyan, ami nem tetszett, mert volt még egy csomó. De az alábbiak kiemelkedtek bennem.
Ennek az ön-best of-nak a sorrendjét nemes egyszerűséggel az olvasásom kronológiája határozza meg. Vagyis az első könyvet , a Gion Nándorról szólót olvastam legkorábban, és így haladunk 2021 decembere felé.
A szerző–könyvcím-sor maga a könyvre mutató link.
Kurcz Ádám István: Gion Nándor művei és műhelytitkai 
Egy nagyon remek könyv az egyik kedvenc írómról, pontosabban a műveiről.
Mert monográfia, természetesen nem árt valamelyest ismerni és kedvelni Gion valamely írásait. Ha még nem ismernél semmit tőle, mélyen és melegen ajánlom, hogy ismerkedj meg vele, igen remek író volt!
Dobó Dorottya: A zapumai kóbor villamos
Dobó Dorottya nagyon jól ír. elsőkönyves szerző. Első mesekönyves. Vagyis inkább ifjúsági könyves. A döbbenet az volt, hogy a könyve mindent megtesz azért, hogy ne szeressem, de még csak szimpatikus se legyen. Első blikkre. Mert aztán másodikra minden egészen mássá lesz.
Önmagában az, hogy elsőkönyves írónő ifjúsági regénye az idei kedvencek közé került, sokatmondó. tényleg nagyon élveztem.
Petőcz András: Idegenek 
(Trilógia – Egy évszázad története)
Azt hiszem, ez volt az év könyve számomra.
Disztópia? Velünk élő történelem? Érdekes. Borzasztó. Izgalmas. Letehetetlen. Trilógia. Tényleg az. Valóság vagy csak egy elképzelt nép elképzelt tagjainak a története?
A végén csak kibújik a szög a zsákból. Nem reklámszöveg, de szerintem ha belefogsz, nem fogod tudni letenni. Akkor sem, ha nem rövid egyben a három könyv. Ess neki, barátom!
Jerzy Broszkiewicz: Egész héten esni fog?
Egy teljesen, minden porcikájában retró ifjúsági könyv, a retróság minden pozitívumával, a negatívumok nélkül.
Öt ifjú, kamaszkora derekán járva a nyaraláson a házba kényszerül, mert odakint folyton folyt csak esik és esik. Egy idő után unatkoznak. Aztán egy újságcikkből kiindulva nyomozni kezdenek, mert minden kétség felett áll, hogy ami gyanús az bizony nagyon gyanús! S ők nem állnak meg, addig nyomoznak, de addig...
A könyv elsősorban humoros. Aztán tréfás. Aztán ötletes. Mérsékelten izgalmas. De mindenképpen felettébb szórakoztató. Ha egyszer azt mondom, hogy benne van a 2021-es legjobbak között.
Amélie Nothomb: A gyilkos higiéniája 
Egy beszélgetés az egész könyv. Finoman infóadagolt, mesterien vezetett beszélgetésé. Egy újságíró és egy közismert író beszélgetése. Annyira mesterien vezetett a beszélgetés, hogy tulajdonképpen csak az utolsó oldalakon tűnik fel, hogy eddig valójában nem is volt cselekmény, s nem is nagyon hiányzott. Gondolj bele, hogy így vagy úgy, de krimit olvasol! Ami különösebb cselekmény nélkül is lélegzetállító.
Mondom, úgy príma, ahogyan van!
Kockás 91. 
Mintegy véletlenül lapoztam bele ebbe a lapszámba egy nagyáruházban. Nem tudom, miért tettem ilyet.
Nagy szerencsémre elsőre A pattantyúsok, másodszorra pedig a Franck című képregényhez pergettem a lapokat. Ott helyben olvasni kezdtem, de volt annyi lélekjelenlétem, hogy félbeszakítsam önmagamat. A Kockás azonnal a kosárban landolt. Hogy aztán alig várjam, hogy olvashassam, majd alig vártam, hogy megjelenjék a következő szám A pattantyúsokkal és a Franck-kal. Persze van benne más képregény is, de e kettő mindent vitt. Van morognivalóm is a meglehetősen fura megoldások miatt, de a szerelem nagy lett. Ügyes, mert minden számban van egy olyan húzósztori, képi megfogalmazás, ami miatt a többi, apró, feledhetőséget simán megbocsátja az ember fia, s még azt is elfedi, hogy voltaképpen csak emiatt az x oldal miatt vette meg a teljes füzetet.
Marjane Satrapi: Persepolis 1–2. 
(Gyermekorom Iránban – A visszatérés)
Mi mindent köszönhet az ember a könyvtárnak! Kicsit már tartok a sikeresnek kikiáltott könyvektől, mert mindig támad valami igen komolynak vélt nyávognivalóm velük kapcsolatban. A Persepolis esetében nem nyávogtam semmit. Meggyőztek a rajzok, mert, hogy képregényről van szó. Meggyőzött a történet, tetszett az egész, na!
Annyira tetszett, hogy aztán megnéztük a filmet is. Szintén jól sikerült. Tulajdonképpen mozgó képregény. Ezzel eszembe sincsen fikázni, mert dehogy tennék ilyet!
A történetben megismerkedünk a vallási diktatúrába süllyedő Iránnal, a mindennapjaival, az egyre fokozódó élhetetlenségével, az erőszak elszabadulásával. Majd a háború rémségeivel. Majd a külföldre menekülés nehézségeivel és a haza kerülés ellentmondásaival.
Szerethető, megrázó, többször olvasós történet.
Kocsis István: Trianon avagy passiójáték a XX. században
(Az értékelés első részét itt leled, a másodikat pedig itt találod.)
Azért két részben írtam erről a könyvről, mert így is szóvá lett téve (a macska fel van mászva a fára), hogy nem bírok a grafomániámmal. Ha egyben írtam volna meg a beszámolómat, vége-hossza nincsen a bejegyzésnek. Szerelmetesfeleségtársam javaslatára így kettőbe szeltem a mondanivalót, és ettől fellélegzett még a számítógépem is.
Kocsis István számára fontos a magyarsága és a Szent Korona tana. Mindig, mindenben ebből indul ki, és ide tér vissza. Trianon tragédiáját, tragikomédiáját is ezen a szemüvegen keresztül nézi. S lehet-e még bármit hozzátenni a Trianon-kérdéshez? Kocsis azt állítja, lehet: a transzcendens tényezőket.
George Orwell – Fido Nesti: 1984 
Mennyire bátorságos egy ennyire ismert klasszikust képregényesíteni? S mennyire sikerülhet egy ilyen adaptáció? Meglehetősen.
Az olvasásba szkeptikusan fogtam bele. Bizonyos voltam a bukásban, s abban, hogy az 1984 nem képregényképes. Kétségtelen, hogy Nesti számára azért jó dobbantót, kapaszkodót jelentett Michael Radford filmadaptációja. De ez a képregény mégsem a filmadaptáció képregény-adaptációja.
Olvasás, nézegetés közben egyszerre azon kaptam magamat, hogy teljesen és tökéletesen bevonódtam az unásig ismert történetbe, és úgy veszek részt abban, ami történik, mintha bezuttyantam volna a képregénybe.
Mondjak még róla bármit? Mármint azon túl, hogy remekek a rajzok.
Dóka Péter: A kék hajú lány
Ezt írtam a könyv ismertetőjében:
„Tudod, vannak könyvek, amikből egyszerűen árad valami nagyon tisztán emberi. Ami nem akar se nagyot mondani, sem elképeszteni, sem mindenáron szórakoztatni, mégis, ahogy ezeket elolvassa az emberfia, magához akarja ölelni a világot. Nem túl sok ilyen könyvet olvastam, az is igaz. Néhányat felsorolásképpen mindenképpen megemlítek, hogy legyen merre elindulnod.”
Itt és most nem is írok mást. Szerintem ennyi elég.
Douglas Murray: A tömegek tébolya 
Nagyon nem vagyok liberális. Legalábbis a szó mai értelmében bizonyosan nem. A könyv mottója lehetne az alábbi mondat. Ami egyébként szerepel a könyvben.
„A férfiak által tervezett utak nőket gyilkolnak meg.”
Mert az ideológiai idiotizmusban bizony itt tartunk. Meg ott, hogy a bejegyzésemből törlődött a Brian élete megfelelő, Lorettás jelenete, mert a YouTube-ról törölték a jelenetet. Mondjuk az idiotizmusnak azon a szintjén, ahol tartunk, nem annyira csudálkoztam. Csak már fájdalmassá kezd válni.
Na, erről szól a könyv!
Szőnyi Szilárd: Föltámadott a gender
(Családbarát megfontolások a nemek forradalmáról)
Egy mulatságos, önoldal kritikája is kapható, tréfás, kemény, szellemes cikkgyűjtemény. Kimondottan jó olvasni, csak kár, hogy rövid. Igazán benne lettem volna dupla ennyi oldalmennyiségben!
Az érvek a család mellett, a gendermarhaság ellen szólnak. Józanok. Respektálhatók. Gyűlöletmentesek.
Futaki Attila – Tallai Gábor: 10 – A Puskás 
Szintén a véletlen hozta elém ezt a képregényt. Azt sem tudtam, hogy létezik. Namost, ha valaki anti-sportember, az én vagyok. De a futballban mindenképpen. Soha nem érdekelt, semmilyen formában. Se aktívan végezni, se nézni nem szerettem, nem érdekeltek az eredmények, képtelenségnek tartottam, hogy kilencven percet végigunatkozzak azon, hogy huszonkét ember rohan egy nyamvadt bőrdarab után, és maximum kétszer-háromszor ha történik valami a pályán.
De az Aranycsapat meg Puskás az más! Nagyon más. A képregény Puskásról és a korról, amiben élt pedig csuda remek. A rajzaiban, a dramaturgiájában is.
Kemendy Júlia Csenge: Az Anyacsalogató Hadművelet
Annyira szépen kérte a szerző, hogy ha megjelenik a könyve, mindenképpen írjak róla, hogy már előre féltem, mi lesz, ha nem fog tetszeni. Illetve nem féltem, mert tudtam: meg fogom írni a véleményemet, és előre sajnáltam Julit. Mert bár személyesen nem ismerem, de írásban beszélgetve, a profilképét látva olyan kis kedves hölgynek tűnik. Akit fájdalmas bántani. Legalább ne lenne szimpatikus!
Aztán elolvastam ezt az ifjúsági könyvet, és megkönnyebbültem. Mert nem kellett Julit bántanom.
Egyszerűen kedves, tréfás, roppant szórakoztató könyvet írt. Készül a folytatás, csak legyen is belőle valami!
Mauro Boselli – Majo: Dampyr 2. – Transylvania Expressz 
Nem csupán ez a Dampyr, hanem az összes.
De mert ez volt az első, ami megalapozta, hogy elvesszek a vámpíros hülyeségek elleni tiltakozásom számára, hát ezt emeltem ki. Voltaképpen sok szempontból mázlim volt, hogy ez került a kezembe. Azóta pedig saját birtokban van az összes, eddig magyarul megjelent Dampyr-kötet. Egy raklappal Szerelmetesfeleségtársamtól kaptam karácsonyra. Én meg vettem ötöt a fiamnak, hátha ráharap. Ezt hívják függőségnek?
Ja, hogy tudd: a dampyr egy vámpír és egy ember nászából született gyermek, akinek a vére halálos a vérszívókra. A dampyrok így némi faji öngyűlölettel lesznek vámpírvadászok.
Presser Gábor: Presser könyve 2.
Mit lehet elmondani egy könyvről, ami nem egy másik kötet, hanem az előzőnek a második kötete, ami ugyanaz, akár az első, de aztán miközben tényleg, valójában mégse nem. Presser meg Presser, jól ír, érdekesen, tréfásan, aztán meg döntsük el, hogy az egész szól-e valamiről, vagy sem? Bölcsebbek leszünk-e általa, jobbak vagy csak jókat rötyögünk, miközben bepillantunk a magyar rocktörténelem szubjektív részleteibe? A csuda tudja.
Csak egy valami teljesen bizonyos: jó volt olvasni Presser könyvét!
