Vannak sorozatok, amelyeknek bár minden darabja nagyjából ugyanaz, mégis megunhatatlanok. Számomra ilyen az Asterix vagy Burroughs Tarzan-ja, és ilyenné lett nekem mostanában a Dampyr. De ilyen a Lucky Luke is.
A Tarzan-on kívül a többi sorozatra egyöntetűn igaz, hogy a szerzőik nem konzekvensen ugyanazok. Akár számról számra eltérhetnek. De mindannyian tartják magukat az alapszerzők koncepcióihoz és stílusához. Mármint többnyire és jobbára.
Ez a viszonylag friss (novemberben jelent meg, csak most későn ébredtem) Lucky Luke füzet az eredeti szerzők alkotása. Mármint úgy eredeti, hogy a klasszikus párosé, Morrisé és Goscinyé. Vagyis azért egy picit mégis többet várunk tőle, mint a staféta későbbi átvevőitől.
1959-ben Kubában megalakult a Forradalmi Kormány, pár hónap múlva Fidel Castro átveszi a hatalmat és hosszú évtizedekre ki sem engedi a kezéből. XIII. János pápa összehívta a II. vatikáni zsinatot, amely nagyon sok szempontból megváltoztatta, modernizálta a római egyházat. A Kossuth rádióban megkezdődött a Szabó család. A Luna-3 fényképeket készített a Hold túlsó oldaláról. Megjelenik Ottlik Géza regénye, az Iskola a határon. Ebben az évben született Falusi Mariann, Galla Miklós, Kiszely Tünde, Rudolf Péter, Áder János és Kövér László. Sajnos ekkor hunyt el Mario Lanza, Gerard Philipe és Buddy Holly és Ráth-Végh István. Ebben az évben végezték ki Mansfeld Pétert, az '56-os forradalom legfiatalabb vértanúját. Salvatore Quasimodo ebben az évben nyerte el az irodalmi Nobel-díjat.
És ekkor jelent meg a tizenharmadik Lucky Luke-füzet, Goscinny tollából és az ötletgazda Morris rajzaival. A címe: A bíró.
A Lucky Luke-füzetek kezdetben sorra vették a Vadnyugat híres, hírhedt alakjait, és a fiktív történetbe ágyazva szereplőkké tették őket. Így jelent meg Lucky Luke mellett a négy Dalton fivér, Billy, a kölyök, Jesse James, Rutherford B. Hayes, Elliot Belt, Calamity Jane, Sarah Bernhardt, Horace Greely, a Daily Star alapítója, Joss Jamon, meg ki tudja még, ki mindenki.
Illetve egy valakit még tudok mondani: az elképesztő bírót, Roy Beant.
Ki volt Roy Bean?
Először is tisztázzuk: létezett Roy Bean! Valóban élt valamikor. Kocsmáros volt a Vadnyugaton. Előtte rabló. Majd rájött, hogy az italmérésének a bevétele remekül kiegészíthető, ha bíróként rendszeresen büntetéseket szab ki városkájának a lakóira. Ezért, mivel volt a birtokában egy soha ki nem nyitott törvénykönyv, úgy döntött, nem és csak csupán kocsmáros, de bíró is lesz. S lőn!
Mivel a törvény nem ismerte, s nem is nagyon törekedett rá, hogy megismerje, kénytelen volt a törvénykezését hasra ütéssel, ad hoc jelleggel, saját kútfőből megoldani. Meg az emlékeire hagyatkozva felidézni, hiszen volt mire emlékeznie. Hát megoldotta.
Mivel pragmatikus lélek volt, egy épületet megtakarított városkájának: a bíróságát a kocsmájában működtette. A kocsma volt a bíróság helyszíne. Ez így volt logikus. Nemdebár!
Roy Bean, ahogy mondtam, mielőtt kocsmabíró lett, tulajdonképpen rabló volt. Bizonyos értelemben az is maradt. Morris ezt írta például a Lucky Luke képregény utolsó oldalán, ahol egy oldalnyi írásban tisztázta, hogy e történet címadója valós személy volt.
A kocsma a vasútvonal közelében helyezkedett el, ahol a vonatok megálltak tíz percre vizet vételezni. Az utasok kihasználták az alkalmat, hogy gyorsan legurítsanak egy sört. De amint a sietős vásárlók loholva igyekeztek visszatérni az indulást sípolással jelző vonatra, a nagy bankókkal fizetni kívánó vendégek pórul jártak... Beannek sohasem volt váltópénze. Egy nap egy utas 20 dolláros bankjeggyel akart fizetni a 30 centes 19 dollár 70 cent pénzbírságot szabott ki a Pecostól nyugatra uralkodó törvények megsértéséért...
[...]
Azonban azt is meg kell jegyezni, hogy az igazságot palackban áruló bíró kemény külseje érző szívet takart, így nem tagadta meg a második esélyt azoktól a vádlottaktól, akik erre érdemesnek bizonyul-tak. Egyszer kötél általi halálra ítélt egy fiút, aki megölt egy lovat egy revolveres csetepaté során (egy ló megölése megbocsáthatatlan bűnnek számított ebben az időben). Jó szívű királyhoz méltóan a bíró engedélyezte a fiúnak, hogy búcsúlevelet írjon az anyjának. Miután a bíró elolvasta a levelet, visszavonta ítéletét, és ezekkel a szavakkal kegyelmezett meg neki: „Bírói tévedés történt. Ez az új tanúvallomás feketén-fehéren bizonyítja, hogy a fiú a lovasra célzott, nem pedig a lóra. Ezért a ló halálát baleset okozta, a vádlottat pedig felmentem. Ez a bíróság döntése a tények ismeretében. A tárgyalást ezennel berekesztem. Egészségünkre!
Roy Bean személye a filmeseket is megihlette. Készült róla egy huszonnégy részes, félórás részekből álló sorozat a húszas években, illetve 1972-ben egy játékfilm is, Paul Newman és Victoria Principal főszereplésével. Roy Bean élete és kora a címe. Bár nem egy sorsformáló alkotás, határozottan tréfás és nézhető.
Az egykori kocsmabíróság helyén ma egy emlékház áll, a nem mindennapi figura tiszteletére.
Akarsz látni néhány képet a bíróval kapcsolatban? Érdemes végiglapoznod ezt a kis galériát!
Roy Bean képregényben
Voltaképpen egy ekkora fazonra csak rá kellett találni és össze kellett hozni Lucky Luke-kal. Jó, kerítettek neki a bemutatáson kívül egy kis történetet is. De semmi valós jellemző ki nem maradt a képregényből: szó van arról, hogy Roy Beant egyszer kötél általi halálra ítélték a banditaságáért, szó van az ítélkezési módszeréről, arról, hogy volt egy félelmetes kinézetű, de jámbor medvéje, a kocsmabíróságról, arról, hogy ő a törvény a Pecostól nyugatra, s itt van a törvénykönyv is, amely egy ízben Lucky Luke-kal szemben válik fizikai fegyverré.
Vagyis mindent látunk, hallunk és élvezhetünk, ami a valóságban jellemző volt Roy Beanre. A rajzolt alak is vastagon hajaz az eredeti fizimiskájára, figyelted?
A történet pedig a következő. Luke-nak egy marhacsorda terelgetése során lehetősége van megismerkednie Roy Bean sajátos törvényértelmezésével és ítélkezési rendszerével. Mire ez megtörténik, bizony félhet egy kicsit (medve), el is fáradhat, és megismerheti a rabságot.
Alig van ideje ráocsúdni, miféle slamasztikába is került, amikor egy másik önjelölt bíró, Bad Ticket jelenik meg a színen, és ezzel kezdetét veszi a két önjelölt bíró csatározása, vetélkedése a hatalomért. Luke pedig hol ezen, hol azon az oldalon találja magát.
Szembesültem valami olyasmivel, amivel Lucky Luke képregényben még nem nagyon. A történet nem csupán bemutatja Roy Bean-t, hanem árnyalja is a személyét. Kezdetben nem túl szimpatikus a figura. Aztán egyszerre csak azon kapjuk magunkat, amin Luke is: menet közben valahogy mégis azzá vált. Nem tudom, hogy a két alkotó számára ez tudatos törekvés volt-e, vagy ők is csak rajtakapták magukat, hogy nem csupán rötyögnek a figurán, hanem lassan már kedvelik is? De a történet végére Roy Bean, ha nem is haver lesz, semmiképpen sem antipatikus figura.
Vagyis tök jó, hogy a szerzők engedtek az érzéseiknek, és hagyták azokat átfolyni a történet alakításába. Nagyon jót tett ez az egész epizódnak.
Barátom, régen vigyorogtam ennyit olvasás közben, én mondom neked! S aztán tessék, a végén még az is kiderül, hogy műveltebb is lettem, meg tájékozottabb is.
Arról nem beszélve, hogy nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a szerzők egy kicsit ki is beszéltek a történetből. Vagy csak rossz, aki rosszra gondol. Mára mindenesetre duplán lett aktualitása Roy Bean történetének. Egyfelől mintha az igazi bíróságok is nagyon hasonlóan, a bírók pillanatnyi, ilyen-olyan érdekének, vagy tőlük megkövetelt kötelezettségeknek megfelelően működnének. Erre ezeregy példát lehetne hozni.
De nem tudott nem eszembe jutni a Facebook politika-formáló diktatúrája, amellyel bizonyos tartalmak jelenlétét megerősíti, illetve bizonyos vélemények létét ignorálja, így tiltja. Ez a másfelől. Az önbíráskodás elképesztő arroganciája, és a saját törvények mindenekfeletti érvényesítése.
Úgy másfél éve nem tudom például megosztani ennek a blognak a linkjét, mert a Közösségi Alapelvekkel nem összeférhető tartalmat rejtek rajta. Jött egy felugró ablaknyi szöveg, hogy mi számít bele ebbe a törvényáthágásba. Semmi olyat nem tettem, amit felsoroltak.
Amikor a Facebook-on megosztok valamit a blog nevében, mindig pofázik nekem a platform, mindig megkérdezi, egyetértek-e velük? Mindig mondom, hogy dehogy, erre megköszönik a véleményemet, majd lexarják.
Ne is mondd, írtam nekik. Elmondtam, miről van szó, hogy havi kapcsolatban vagyok például a Napkút Kiadóval, hogy a bejegyzéseim gyakorlatilag egytől-egyig önerőből megjelennek a Blog.hu Blogcímlapján. Ezt kábé hetvenszer megírtam nekik. Szerinted?
De önmagában az is tréfás, hogy nyomoznom kellett, egyáltalán hová lehet a Facebook-nak írni? Mert mocsokul nem egyértelmű. (Én például ezt a linket kaptam.)
Itt tartok Facebook-RoyBean-nel, aki a maga kocsmájában úgy döntött, bíró is bármilyen ügyben, ahol kedve szerint bíráskodni akar. S lőn! Örülhetek, hogy legalább fizetésre, vagy az érdekében végzett munkára nem kötelezett eddig.
Vagyis megfelelő szemszögből nézve a rengeteg poénon és kedélyen túl A bíró tökéletesen aktuális, és igaz egy születése után majdnem ötven évvel létrejött monstrum cégre is. Vagyis a mondanivalója prófétikus.
De nem kevés az élvezeti értéke akkor sem, ha hátrébb lépek, és megmaradok csak az eredeti történetnél. S akkor a végső poénról még nem is beszéltem... Nem is fogok, mindent azért nem lövök le, gyorsabban mint az árnyékom.
Fuss, rohanj, olvasd, szerezd be gyorsan (a luckyluke.hu-n rendelve ingyen postázzák, igaz, emilben kell rendelni, és átutalással fizetni, szóval kicsit fapados, ellenben tényleg ingyen küldik és ezt gyorsan teszik), élvezd és terjeszd! És tudd, hogy ez a reklám nekem semmiféle bevételt nem jelent egyszerűen csak nagyon tetszik ez a 43. szám.
Ja, a két bíró csatározását nem mesélem el, mert poéngyilkosság lenne. De jó poén, én mondom neked!
Pesti Könyv, Budapest, 2021, 48 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155699474 · Fordította: Szenes Renáta
10/10
2022 január vége felé, péntek délután, egy számomra új, egyébként 2016-os HP laptoppal. Kaptam ingyen, Szerelmetesfeleségtársamon keresztül. A telepítésével volt egy kis gondom, de ez nem a laptop hibája, hanem a Microsoft érdekessége. Na, ezt elmondom: ha a hivatalos oldalról letöltöd a szoftverükkel a telepítőkészletet, és felhúzod a masinádra, akkor egy aktivált Win10 Home lesz a gépeden. Ebből az aktivált szó az érdekes. Mondjuk a bűvészet az volt, hogy ebből Pro-verziót bütyköljek. Látszólag pofonegyszerű, a valóságban egy délutánom ráment. De ma délutánra már van egy eddig pazarul működő gépem! Köszönöm, Barbi, köszönöm SzFT!
