Nem tudom, miért szokott rá Leonyid Szolovjov (1906–1962) a török Naszreddin Hodzsa történeteire, de két könyvet is megjelentetett róla. Ha nem találkoztál még vele, akkor Naszreddin Hodzsa olyasféle figura mint Lúdas Matyi , Thyl Ulenspiegel vagy Kaleb, a lator, Campanile remek figurája (nem is tudom, hogy a könyv vagy a film a jobb? De, tudom, a film, mert a Kaleb szeretőjét alakító Edwige Fenech nagyon szép nő volt.)
Már hallom is Szerelmetesfeleségtársam hangját, pedig még nem is olvasta a fenti mondatomat.
– Na, szép, mondhatom!
– Drága SzFT, rengeteg gyönyörű nő van, de én csak beléd vagyok szerelmes!
– Nincs rengeteg gyönyörű nő, csak én vagyok az! – fricskázik vissza. Mit mondhatok erre?
– Igazad van, rengeteg szép nó van, csak te vagy gyönyörű!
– Szép sincsen rengeteg, és neked nem szabad észrevenni egyet sem... – próbálkozik, de ezt már nem hagyom, elvégre férfiúi büszkeség is van a világon:
– De, rengeteg szép nő van! Annál jobban értékeld, hogy én meg csak és kizárólag téged akarlak, beléd vagyok szerelmes!
Valahogy így fog lezajlani a beszélgetés. Aztán mosolyogva olvassa majd tovább az értékelést.
Ahogy Szolovjov rászokott Hodzsára, én meg úgy kezdek rászokni Sebők Imrére. Egyelőre még válogathatok az újra megjelent képregényei között, s annyi van, hogy még jó darabig tehetem.
Nem véletlen, hogy éppen A csendháborító volt a következő szerzeményem Sebőktől. Azért nem az első, mert egyszerűen elsiklottam afelett, hogy egyáltalán létezik. Az eredeti regényt sokszor olvastam. Annyira jó. Meg annyira vacak a memóriám.
Nem hiszed el, de még azt sem jegyzem meg, amit én magam írok! Néha tényleg rácsodálkozom erre-arra, főleg a szépirodalmi kreálmányaimra.
Tegnapelőtt Gergő fiam átküldött egy zenei ajánlólinket, egy Dark Tranqullity nevű skandináv banda egyik számát. Hát, igen, durvább muzsikákat hallgat mint én, ő maga is úgy néz ki, mint skandináv harcos.
Az átküldött zene nagyon jó, annyira, hogy még a helyenkénti hörgős éneket is simán elnéztem, pedig azt nem kedvelem. Fel is hívtam Gerit, hogy beszélgessünk róla.
Nagyon lelkes volt, ömlött belőle a szó. Fejtegette, hogy van olyan dala az együttesnek, ami a görög mitológiához nyúlt, és az alvilág folyóiról van benne szó.
– De ezt te úgyis jobban tudod, Apa, az elbeszéléseid... – mondta.
Fogalmam sem volt, miről beszél. Mármint azt tudtam, mire utal: a mitológia parafrázisos elbeszéléseimre (drukkolj, kérlek, esélye van, hogy megjelenik, egy kiadó igent mondott rá, csak a finanszírozása még kérdéses), de annyira nem merültem el a mitológiában, hogy kapásból értsem, Geri miről beszélt. Szerintem ő sokkal többet tud nálam. Én pillanatnyilag használom fel az információkat, aztán huss, ahogy jöttek, el is felejtem őket. Nem művelt vagyok, csak viszonylag olvasott, ha érted a különbséget. Geriben rögzülnek az infók. S ez akkor is így működik, ha az infókat én találom ki. Amikor újra olvasom magamat, néha csodálkozom, hogy jé, ezt én követtem el.
Tűnődtem is, mekkora bajban leszek, ha könyvbemutatóra, író-olvasó talákozóra kell mennem... El kell előtte olvasnom mindenképpen a saját könyvemet, hogy tudjam, miről beszél, aki kérdez. :-D
Szolovjov másik könyvéből, Az elvarázsolt hercegből Dargay Attila készített képregényt. (A linken képeket is találsz.) Olyan megszokottan dargaysan. Tudod, a rajzai játékosak, olyan, hogyan is mondjam, gömbölyűek, kedvesek, még a harcokon is mosolyogsz.
Sebők Imre egészen másképpen rajzol. S éppen ez fokozta az érdeklődésemet. Ahogyan Rejtő regényeinek a feldolgozást sem nagyon vagyok képes autentikusnak tekinteni csak Korcsmáros Páltól és maximum Zorád Ernőtől (mert az, na!), úgy Dargay után Szolovjovot sem voltam képes mástól elképzelni. Ezért az alcím kérdése: vajon a legfestőibb magyar képregényes Sebők képes-e tréfásan rajzolni?
A CSENDHÁBORÍTÓ TÖRTÉNETE
Ahogy mondtam, Szolovjov két Naszreddin Hodzsa története, ha úgy nézem, pikareszk regény.
...kópé- vagy kalandor-regény, általában szatirikus hangvételű alkotás, melynek hőse szegény csavargó, bűnöző vagy más, a társadalom peremén élő személy, aki ügyessége és eszessége segítségével próbál boldogulni. (Wikipédia)
Naszreddin erre-arra jár, és rendkívüli eszessége végett rendre kibabrál a fejesekkel, az emirrel, az uzsorással, mikor kivel kell, és teszi ezt mindig mások érdekében, az alacsonyabb társadalmi osztályok védelmében. Gondolom, ez utóbbi volt a szovjet-rendszerben alkotó Szolovjov alapkiindulása is az alak felhasználásához.
Naszreddin Hodzsát nem Szolovjov találta ki, Keleten legendás figura, több nép is a magáénak vallja őt. Érdemes egy kicsit utána olvasnod. A linkből kiderül, hogy nem Szolovjov volt az első, aki irodalmi alaknak használta őt. De minden bizonnyal a legolvasottabb, legsikeresebb interpretálója lett Naszreddin figurájának. Legalábbis Kelettől nyugatra.
Mellesleg a hodzsa arrafelé lehet tulajdonnév is, de főnév is. Az utóbbi esetben vallásos tanítót jelent. Az eredetinek mondható Naszreddin-történetek jobbára ilyen okító-, nevelő jellegű mesécskék.
A csendháborító története ha akarom egybefüggő egész, ha akarom, kis történetek koherens füzére. Úgy kezdődik, hogy Naszreddin visszamegy szülővárosába, Bokharába.
Ma is létezik a város. Buharanak hívják és Üzbegisztánban találod, ha a térképen keresnéd. A nagysága és a lakosságának a létszáma nagyjából Debrecenének felel meg.
Bokharában Naszreddinnek rejtőznie kell. Bár az utca embere mellette van, kedveli a nagy kópét, a helyi hatalmasságok orrolnak rá egykori csínytevéseirért. Konkrétan vérdíjat tűztek ki a fejére. Ez azonban, bár óvatosságra készteti, el nem retttenti a kópét.
A történet fő szála azt meséli el, hogyan állt nem gyengéd és tréfás bosszút Naszreddin Dzsafáron, az uzsoráson, hogyan mentette meg a fazekast annak kapzsiságától. (Tisztára mint a mai bankok: pénz háromszáz százalékos kamatra! Csak akkoriban uzsorásnak hívták, aki ilyet tett. Ma pénzpiaci szereplőnek, meg kamatos kamatnak.) Illetve miképpen mentette ki a fazekas gyönyörű lányát, Güldzsant az emír palotájából. Akit aztán meg is tartott magának. Cherchez la femme!
Olvasás közben lehet nevetni, lehet izgulni, lehet drukkolni, lehet elolvadni. S nem lehet kételkedni, hogy ez valóban így történt-e, s hogy Naszreddin sikerrel jár-e? Mert persze, hogy naná! Elvégre mesét olvasunk, nem a valóságot bizgetjuk, ahol, tudjuk, a jó jobbára elnyeri a méltó büntetését, a rossz pedig boldogan él a meg nem érdemelt javaival, amíg meg nem hal.
SEBŐK IMRE ÉS A KELET VILÁGA
A képregény 1969-ben jelent meg a Népszava című napilapban. Igen, szalagban, naponta három-négy kockában, kicsi rajzokkal.
Sebők Imre alkotóképességének több korszaka volt. Ez a képregény a jobbikból való. Mert volt egy időszaka, '66–'73 között, amikor besokalt, az alkotásai elnagyoltak, hiányosak, megkopottak lettek. De rögtön hozzá is teszem, amint kikerült a taposómalomból, visszatért az eredeti alkotókedve, ezáltal a kezei alól kikerülő munkák ismét hozták a régi, eredeti minőséget.
Ugyan Sebőköt soha nem a képei részletgazdagságáért szerettük, sokkal inkább azért, amit a fénnyel s az árnyékkal művelni tudott, de A csendháborító számtalan olyan kockát kínál, amelynél el-elidőzünk, nézegetjük, csodáljuk, és, nos, igen, nevetünk. A részletgazdagság végett például az alábbi rajzokat ajánlom:
Viszony cseles ez a részletgazdagság dolog, mert van néhány olyan képkockája, hogy az első blikk azt mondja, micsoda kidolgozottság! Figyeld csak ezt a képet!
Ám ha jobban megnézed például a kapu tetejének sötét faragását vagy a sötét faragás melletti kődíszeket, rájössz, hogy nincs ott semmi kidolgozottság, foltokkal, elkent semmikkel érte el Sebők a kidolgozottság érzetét. Zseniális, nem?
A humor kérdése ebben az esetben azért különös, mert Sebők nem a humor rajzolója. A képeinek tónusa sötét, a rajzai általában nem játékosak, nem tréfásak. Nem a szerfeletti könnyedség, hanem a komoly realitás alkotója. A csendháborító azonban bizonyítja: a realitás nem zárja ki a humort, a valóság is lehet tréfás. Csupán a nézőpontot kell jól megválasztani. De Sebők simán veszi az akadályt, anélkül, hogy péppé alázná a saját munkásságát, illetve idegen tollakkal ékeskedne. Amikor poénkodik ugyanolyan magától értetődő mint a komolysága.
S nos, igen, mert a mesékben van szerelem, pont Bokharában ne lettek volna nem csupán kedves és figyelmes hanem csinos, és szemrevaló lányok, asszonyok? Sebők Imre is világosan bizonyítja, hogy voltak.
Ahogyan azt is, hogy bármilyen környezetet képes jól megrajzolni, de érdeklődése középpontjában leginkább, legfőképpen az ember és az ember kapcsolatai állnak, legyen bármilyen időben, korban és térben.
Feltűnhetett volna, de csak most történt meg úgy igazán, hogy Sebők mekkora mestere a mozgások természetes ábrázolásának is. Egy árnyalatnyi mesterkéltség, tétovaság, sutaság sincsen az alakjai mozdulataiban, legyen szó akár hétköznapi cselekeretekről, akár gyors, heves mozgásokat megjelenítő jelenetekről.
Mindezeket összeillesztve A csendháborító egy remekül megalkotott adaptációja az eredeti regénynek, hangulatos, mulatságos, izgalmas és felettébb nézegethető. S mi kell más egy jó képregényhez?
Sebők Imre képregényeinek listája itt található.
Gar-Wind, Ócsa, 2014, 64 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155201097 · Illusztrálta: Sebők Imre
9/10
2022 április, húsvétvasárnap, Jézus feltámadásának az ideje. De akkor micsoda a húsvéthétfő?
Tegnap bejutottunk anyóspajtáshoz a kórházba. A tökéletesen értelmetlen és haszontalan oltási igazolvány nélkül nem mehettünk volna be sem az állami szabályok értelmében, sem az ügyeletes portás állítása szerint, akivel előző nap beszéltem. Ezért gondosan felcímkézett szatyorba tettük a cókmkot, amit vittünk neki, és mentem a portára, hogy leadjam a csomit. Mondtam, mit akarok, mire a portásnő:
– Menjenek, vigyék fel!
– Tessék? – kérdeztem, mert nem hallottam, amit mondott. Szerelmetesfeleségtársam itt kezdett aggódni, hogy el ne űzze a lehetőséget a legendás becsületességem. De szerencsre, amikor megértettem a szavakat, kapcsoltam, és csak annyit kérdeztem:
– Merre kell mennünk?
Mondhatom, anyós is meglepődött. És hála Istennek, egészen jól van, még ránézésre is.
Mondtam már, hogy gyönyrű és kedves unokám van? S azt, hogy veszettül szerelmes vagyok tizenöt éve Szerelmetesfeleségtársamba? S azt, hogy mindent összevetve tök jó dolog élni?
