Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Bókay János: Megvédtem ​egy asszonyt

Az úriemberség visszavág, avagy a jó elnyeri méltó büntetését

2022. október 03. - Mohácsi Zoltán

bokay_megvedtem_egy_asszonyt_b.jpg

Soha nem tettem még ilyet, de a könyvnek nem azt a kiadását tettem most ide, amit olvastam. Majd megmutatom melyiket, de itt semmit nem mutatna.

Aztán máris eszembe jutott, hogy éppen az imént posztoltam Eric Knight művét, a Sam Small csodálatos élete című novellafüzért, és ott ugyanezt követtem el, mert az általam olvasott kiadás borítója annyira nem mutatott sehogyan sem a szöveg mellett. S ezek után hidd el, hogy egy teljesen megbízható, konzekvens, nyílt és őszinte pasas vagyok! Pedig tényleg az vagyok.

De van más párhuzam is. Ezt a könyvet is éppen olyan random vettem le a polcról, ahogyan Eric Knight regényét. Novellafüzérét. S minden előzetes nélkül olvasni is kezdtem, utána sem néztem, mi ez. Eredetileg egy Könyvmegállóban találtam rá. Áldott legyen a Könyvmegállók rendszere! Akkor sem tudtam róla semmit, csupán nagyon megtetszett a címe, és a kiadási ideje: 1934. 

Na, és akkor most sem tudok sokkal többet róla, csak azt, hogy ilyesfélét még akarok olvasni. Mert Bókayt olvasni jó. Legalábbis remélem, hogy nem ez volt az egy fecske! A moly.hu nem volt a segítségemre: alig olvasta bárki is a könyveit. Egy-három olvasás-jelölés van csak a könyvein. Pedig sokkal többet érdemelne!

Az elején érdemes tisztázni: ifj. Bókay János nem azonos a híres orvosprofesszorral, akiről Budapesten klinikát is elneveztek. Mert az orvosprof az édesapja volt. Ezáltal viszont e könyv szerzője még kevésbé azonos a kortársunk gyermekorvossal, akit a Google kidob a Bókay János név beírása után. Már csak azért sem azonos, mert az író Bókay János 1961-ben elhunyt. Szóval a Bókay Jánosok kétharmada orvos, egyharmada író. 

Az internet viszonylag szűkszavú az író Bókay Jánossal kapcsolatban. Még a Wikipédián is három bekezdés szól az életéről. Alig valami. Jogász diplomája volt, de nem használta. Fordított, írt, irodalmi társaságok tagja, elnöke volt. A Budapesti Hírlap felelős szerkesztője és a Magyar PEN Club főtitkára volt. És a korának kedvelt írója. 

Szeretem az ilyen jelzőket. Kedvelt író. Kirobbanó siker. Rajongott író. Listák élén állt. Piszok jól hangzó mondatok. Ahogyan az ilyen-olyan díjak felsorolása is. Amikről, a legismertebbeken kívül, pengét a nyakamhoz, tíz emberből kilenc semmit sem tud. Olyan kis jól hangzó, de voltaképpen semmit sem jelentő jelzők, jellemzők ezek. Vagy, hogy mikor, melyik újság listáján állt első helyen a szerző. 

Ha belegondolok, amikor főszerkesztője voltam egy kis egyház alapítványi újságjának, a legjobb lap voltunk berkeken belül. Elmondhattuk, hogy az adott egyház legkedveltebb, legsokoldalúbb, legmélyebb lapját mi készítettük.

Ha teljes képet akarok festeni, akkor azt is el kellene mondanom, nem szívesen ugyan, hogy a felmérést, ami ezeket az eredményeket kihozta, mi magunk, a lap munkatársai készítettük az előfizetők között. Akkoriban teológiával foglalkozó más folyóirata nem volt az adott közösségnek. Ugye, valamelyest árnyalódik a kép? Egyébként én voltam a lap legjobb, leghosszabb ideig regnáló főszerkesztője. Rajtam kívül ugyanis csak egy valaki töltötte be ezt a posztot, úgy három hónapig, az induláskor, amikor még azt sem tudtuk, kinek, mit kell csinálnia? 

Vagyis tudni kell fogalmazni, hogy számítható legyen, merrefelé száll a madár.

Mondok még egy példát. Egyszer felléptem a gyerekeim iskolájának színjátszó szakkörével a Ferencvárosi Művelődési Központban. A zsűri külön, kiemelten, hangsúlyosan beszélt az én fellépésemről! S ezzel egy fikarcnyit sem hazudok. Csak nem mondok igazat.

Mert a mondat azt sugallja, milyen kis patentul színészkedtem. Egyébként tényleg nem voltam rossz. De az a zsűrit fikarcnyit sem érdekelte. Ők ugyanis így emelték ki a szereplésemet: „Egyszerűen nem értjük, mit keresett az iskolai színjátszó-szakkörök előadásán egy szemmel láthatón nem iskoláskorú szereplő, egy apuka!” Nem tudom, hogy a kopaszságom vagy a szakállam árulta el, hogy nem vagyok tanköteles-korú? 

Vagyis ennyit a jelzők értékéről és a valósággal való viszonyukról.

Bókay könyveit a coclizmusban annyira nem adták ki. Kivéve a két zenei témájú regényét, a Puccini életéről szóló Bohémek és pillangók és a Kacsóh Pongrácról szóló Egy rózsaszál szebben beszél címűt. Tehát azt, hogy sikeres író volt, részemről nem tudom, mit jelent. Illetve, hogy a háború előtti, alatti vagy felszabadulás utáni rabság idejében alkotott műveire vonatkozik. 

bokay_megvedtem_egy_asszonyt_bj.jpg

A helyzet az, hogy ismerve a szóban forgó, Megvédtem egy asszonyt című könyvét, édesmindegy is, melyik politikai rendszerben volt sikeres. Azért mindegy, mert ezt a könyvét szimplán jó olvasni! Ahogy mondtam, random leemeltem a polcról, beleolvastam, és ahogyan a Sam Small-ba, úgy ebbe is beleragadtam.  

A történet egyszerű

A könyv hangulata olyan (biztos láttál már Kabos-filmet), akár a harmincas-negyvenes évek magyar filmjeié. Könnyed, vidám, mulatságos és kedves. Mélységet ne várj tőle, nem azért írta Bókay, hogy mélyedj, hanem azért, hogy derűsen szórakozz! 

De az, hogy könnyed és szórakoztató, nem jelenti azt, hogy lepkeszárny vagy selyempapír könnyű. Fogyasztani az, könnyű, de jól tudjuk, hogy minőségi szórakoztató művet csinálni sem egyszerű. Kell hozzá ez meg az. 

Bókayt olvasni elsősorban a stílusa miatt érdemes. (Legalábbis ezt a könyvet, a többit majd idővel, ha megismertem, mondom.) A történet végső megoldása már az elején nyilvánvaló, legalábbis a fő csapást illetőn. Bár a részletek tartalmaznak apró meglepiket. De az állunkat persze nem kell a pincében keresgélnünk. 

Varga Péter mérnök. Agglegény. Megrögzötten. Szállodában lakik. Rengeteg barátja van. Egy este az Apostolok nevű helyre tér be vacsorázni. Alig van üres asztal. Egy pár közelében foglal helyet, odaköszön nekik és rendel. Akaratlanul figyel fel a pár mind hevesebb szóváltására. Nem akar odafigyelni, de annyira feltűnő, amit művelnek, hogy nem tudja nem hallani a mérgesedő szóváltásukat. Addig-addig, hogy a férfi agresszivitása olyan erőteljessé válik, hogy az asszony odakiált Péternek: „Védjen meg!”

Péter feláll és az incidens vége az lesz, hogy lekever egy határozott sallert az ismeretlen férfinak. Aki aztán otthagyja a feleségét az étteremben. Akinek Péter, nem lévén az asszonynál pénz, kifizeti a vacsoráját. Majd elbúcsúznak egymástól, s ki-ki megy a maga útjára. 

Másnap megjelenik egy újságcikk Péter és az asszony képével, részletesen elbeszélve, mi történt az étteremben. Csak éppen nem úgy elbeszélve, ahogyan valójában történt. Hanem egészen máshogyan. A cikkből kiderül, hogy az asszony (Macának hívják), Péter szeretője, az éttermi jelenet ennek nyilvánvalóságát bizonyítja. 

És Péter minél inkább bizonygatja fűnek-fának, barátoknak, édesanyának, hogy semmi köze sincsen az asszonyhoz, nem látta azelőtt soha, két szót sem váltottak egymással az életben, mindenki csak mindenttudón bólogat és cinkos pillantással felel neki: „Persze, persze, naná, hogy elhiszem...!” 

Igen, a történet vége, az amire természetesen te is gondolsz. 

Mire jó ez a regény?

Bármire, akármire. Ha degradálni akarod: asztalláb-hosszabbítónak, gyújtósnak, MÉH-alapanyagnak, toalett-papírnak, stb. Én semmiképpen nem tennék vele ilyen marhaságokat! Azért nem, mert Bókay könyve remek, szórakoztató olvasmány. Természetesen a műfajából adódón nem szabad tőle hatalmas mélységeket, igazságokat várni. De arra számíthatsz, hogy unatkozni nem fogsz. 

Ám két dologról mindenképpen üzen valamit a történet. 

A LÁTSZATOK ÜZENETE
Mai napság már közhely: ne higgy a látszatoknak! Miközben alig vannak már valóságos dolgok körülöttünk. Olyanok, amik azt jelentik, amik a valóságban. Tévé, internet, reklámok, politika, média, tömegkommunikáció, stb. Túllátni a látszatokon kicsit azt is jelenti, hogy szkeptikussá válik az ember. Mert ha túllát a látszatokon, alig marad valami, ami nem látszat. 

S na jó, persze, az is teljesen igaz, hogy nem minden az a valóságban, aminek látszik. Vagyis, hogy valaminek van valami egyértelműnek tűnő látszata, holott a dolognak magának köze nincsen ahhoz, ami egyértelműen lejön belőle. 

A fenti két bekezdés látszólag ugyanazt mondja. De nem. Az első arról beszél, amikor valamit másnak akarnak eladni nekünk. A második arról, amikor egy helyzet látszata mást mutat, mint ami a helyzet valós tartalma. Az első ellen meg kell tanulnunk védekezni, hogy át ne vágjanak. A második bármikor előfordulhat velünk. Varga Péter mérnök úr, megrögzött agglegény története arra figyelmeztet, hogy nem is olyan egyszerű a látszatvalóságot az igazival felcserélni. 

A NŐK EREJE
Bókay könyvét tegnap olvastam ki. Ma reggel beleolvastam majd bele is ragadtam Pozsonyi Ádám Göre Gábor mint filozófus című könyvébe. Mivel nem folyamatosan írtam ezt a bejegyzést, s az előző mondat meg e között telt az idő, azóta el is olvastam. Pozsonyi könyvéről a megfelelő helyen majd hosszabban is, e helyen csupán egyetlen momentumát emelem ki. A könyve a konzervativizmus dicsérete, ezért alaposan leveszi a keresztvizet a egyenjogúság mozgalmakról, a női egyenjogúságról. Amiben nem a jog, hanem az egyén a probléma. 

Bókay könyve egy átmeneti korban született. Alig valamivel azután, hogy a „szüfrazsettek a jogaikért tüntettek,  s egy norvég nő miniszter lett”. (Ahogyan a Fonográf énekelte egykoron.) Az emancipáció és az azt követő mozgalmak még nem végezte el az európai társadalmakban azt az elemi pusztítást, aminek a gyümölcsei manapság már egyértelműek. A férfi akkoriban még férfi volt, a nő pedig nő. Voltak nemi szerepek és érvényesültek a nemek természeti determinizmusai. (Amik egyébként mai is érvényesülnek, csak már nem ildomos beszélni róla, mert az egyenlőséget mára össze kell mosni az egyformasággal.) 

bokay_megvedtem_egy_asszonyt_02.jpg

A nő Isten ajándéka a férfinak. A legszebb dolog a világon. Minden hibájával együtt. Amitől és ami nélkül mi férfiak a falat kaparjuk, a falat kaparnánk. S a gyengébb nem úgy gyengébb, hogy sokkal erősebb nálunk. Tetszik nem tetszik. Tetszik. S nem hiába mondja a francia mondás, hogy „cherchez la femme” („keresd a nőt”): nagyjából minden miattuk ás általuk történik. Vagy ahogyan a tapintatlan és vulgáris mondás fogalmazza : „A világot a hatalom és a pina kívánása mozgatja.”

Bókay történetének ugyanis ez az egyik, nem is nehezen kikövetkeztethető tanulsága. Amikor mi férfiak a kezünkbe vesszük a dolgokat, hogy pragmatikusan a végükre járjunk, a végén mindig két dolognak van esélye: vagy az derül ki, hogy fészkes fenét volt a mi kezünkben a gyeplő, vagy az, hogy jó alaposan elqurtunk (hogy élő klasszikust idézzek) mindent. De jobbára az a végső tanulság, hogy alapvetően a nők irányítottak minket. 

Több mindennek kellett együtt állnia, hogy Szerelmetesfeleségtársammal találkozhassunk. Természetesen voltak olyan események, amelyekhez semmi köze nincsen: például az én válásom. Illetve életem szégyen-kapcsolatának a vége, és a belőle levont tanulságok, amelyek aztán SzFT-vel való kapcsolatunkat is megmentették.

De alapvetőn úgy zajlott ez a történet, hogy SzFT meglelt az interneten és ezzel minden eldöntetett és bevégeztetett. Esélyem sem volt nem beleszeretni, nem megőrülni érte.

(Teszem hozzá, hogy miatta hosszú évekig meg sem kísértett ez az érzés. Mármint, hogy megőrülök miatta. Nem egy tipikus női személyiség a lelkem. Csak ahogy múlik felette az idő, úgy kezdett felvenni tipikus női allűröket. Szép lassan, finoman, fokozatosan. De innen már nincsen visszaút: tökéletesen integrált, részemmé lett.)

Szóval, jött, látott, győzött, felszántattam, felsózattam, esélyem nem volt, nincs másra, mint amit ő akar. Csak ezt meg ne tudja, mert veszélyesen elbízza magát, s nekem végleg annyi. Nem mintha most nem így lenne... 

S kedves hímnemű olvasóm, ne röhögj ilyen feltűnően a markodba! És ne mutogass rám, ne hidd, hogy csupán én vagyok ilyen szánalmas! Hadd röhögjek rajtad, barátom! Ne hidd, hogy veled nem ugyanez a helyzet! Vagy nem ez volt. Vagy nem ez lesz. 

bokay_megvedtem_egy_asszonyt_01.jpg

Édes rabszolgaság! Csak nem szabad bevallani, mert teljesen oda lesz az önbecsülésünk. S még nagyobb baj, hogy tökéletesen elkapatjuk a teremtés igazi csodáját. S mi jöhet azután, drága vargapéter-feleim? 

Talán az, hogy vidáman szembesülve vagy éppen a sorstársasságon csúfolkodva olvasunk egy kis, majdnem elfeledett magyar írót. Valami Bókay Jánost. Hogy enyhítsük a gyönyörűség kínjait. Jertek, feleim!

 

Singer és Wolfner, Budapest, 1934, 228 oldal · keménytáblás

9/10

2022 október első napja. Holnap megyünk a fiamékhoz, Már hiányzik a kölyök. Huszonkilenc éves kölyök. S hétfőn lesz a születésnapja. Mennyi év, s hogy elrohant! A kis szőke csodálkozógépből lett ez a langaléta, tetovált, raszta-viking, hatalmas fantáziával, ügyes férfikezekkel, kicsit zavaros, de egészséges világlátással. Akitől mostanság, soha nem gondoltam volna, én kérek lelki tanácsot. Még ha nem is fogadom meg.

Tegnap SzFT-vel voltunk a Budapesti Levéltárban egy előadáson. A családfa kutatásról szólt. El is keserített (a személyiségjogi, adatvédelmi törvények miatt éppen olyan évek nem kutathatók, amik az általam ismert felmenőkre vonatkoznak), de reményt is adott (lehetnek olyan egyéb kapaszkodási pontok, amelyek segíthetik az elindulást: ilyen például a szakma, az egyházi nyilvántartások, megyei levéltárak, stb.).

– Tulajdonképpen ha meg is tudom, ki volt kicsoda a múltamban mennyivel vagyok előrébb? – kérdeztem SzFT-t, ahogyan a 106-osra vártunk az Árpád-hídnál. 
– Mindenki kíváncsi a gyökereire! – válaszolta gondolkodás nélkül. 
– Manapság? – hökkentem meg.
– Igaz...
Aztán a buszon láttam, hogy Csemete hívott, csak le volt halkítva a telefonom. Visszahívtam. 
– Már anyuval megbeszéltem, de köszönöm, hogy visszahívtál!
– Hát naná! Van mit! Akkor cső!
Tudod, miért hívta az anyját? Mert megtudta, milyen előadásra mentünk, és kíváncsi az apja vonalára. Tizenkilenc éves. Van remény!

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr2817940706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása