HA EZ AZ IDÉZET NEM CSIGÁZ FEL TÉGED,
AKKOR SEMMI SEM KÉPES ERRE.
NEM RÖVID, DE SÍRNI FOGSZ VAGY NEVETNI.
VAGY SÍRVA RÖHÖGNI.
HA ÉLNÉK ILYEN KIFEJEZÉSEKKEL
AZT MONDÁM: BEXARSZ!
FIGYELJ CSAK!
„Az ,»ANTIRASSZISTA MATEMATIKA« egy lehetséges példája sok minden mással együtt természetesen 2020 nyarán bukkant fel. A lázas hónapok során több matematikatanár is megpróbálta »dekonstruálni« a matematika és a logika egyik alapját – miszerint kettő meg kettő egyenlő négy. Meglátásuk szerint ez az állítás nem igaz, és bár kettő meg kettő valóban lehet négy, lehet más is, például öt. Valami furcsa oknál fogva, talán azért, mert bármi egy kultúrháború része lehet, sokan ráharaptak erre. Többen azt állították, hogy TÖBB OKBÓL IS EGYÉRTELMŰ, hogy kettő meg kettő nem egyenlő néggyel. Eme okok között szerepelt, hogy a 2 + 2 = 4 »egy hegemón narratíva része«, és az ezeket a narratívákat létrehozó emberek nem dönthetik hogy mi igaz és mi nem, hogy a 2 + 2-nek azzal kell egyenlőnek lennie, amivel az emberek akarják, és hogy egy ilyen definitív kijelentés kizárja a tudás más módozatait.
A mozgalom erőre kapása idején egy PhD-hallgató a közösségi médiában jelentette be, hogy, »ama elképzelés, miszerint kettő meg kettő egyenlő négy, kulturális, és a nyugati imperializmus/kolonializmus miatt véljük ezt a tudás egyetlen módjának«. A Washington Állami Egyetem egy »etnikai tanulmányok matematika tanára« arra szólította fel az embereket, hogy annak bizonyításával csapjanak oda a gyűlölködőknek, hogy 2 + 2 = 5. Nemsokára a Harvard egyik biostatisztikus PhD-hallgatója is segíteni próbált, közölvén, hogy a számok »kvantitatív mértékek«, amelyek az »univerzum valóságának absztrakciói, és ezt fontos észben tartanunk, amikor a való világ modellezésére használjuk fel«. Mindez kétségkívül sok mindent tisztázott. Rengetegen mások, köztük matematikatanárok, siettek a mozgalom segítségére a közösségi médiában. Néhányak szerint a 2 + 2 = 4 »a valóság egyszerűsítése« volt. Ám az aktivisták fő célja végig egyértelmű volt: bemosni egy nagyot a fehér felsőbbrendűség híveinek azáltal, hogy bebizonyítják, kettő meg kettő nem egyenlő néggyel.
Lehetséges, hogy a lelkes aktivisták egyike sem olvasta George Orwell leghíresebb könyvét. Vagy az is lehetséges, hogy több évvel ezelőtt olvasták, elfelejtették, vagy simán letudták egy újabb halott fehér férfi műveként. A legvalószínűbb az, hogy úgy vélték, annak tartalmának semmi köze sincs hozzájuk. Ám az egész 2 + 2 = 4 vita kifejezetten megvilágító erejű volt, hiszen az 1984 egyik leghíresebb része a következő:
A végén a Párt ki fogja jelenteni, hogy kettő meg kettő öt, s mindenki el fogja hinni. Elkerülhetetlen, hogy előbb vagy utóbb ki ne jelentsék ezt: helyzetük logikája megköveteli. Filozófiájuk ki nem mondottan tagadja nemcsak a tapasztalás érvényességét, hanem a külső valóság tényleges létezését is. Az eretnekségek eretneksége a józan ész.
Megkésve a Harvard biostatisztikusa rádöbbent az orwelli áthallásra. Amikor informálták róla, a »nem szerencsés« kifejezéssel zárta le az ügyet.”
Az idézet a könyv 224–225. oldaláról való. Sejtheted, hogy addig is van jónéhány dolog, amitől az ész megáll. De van ám! Tulajdonképpen a könyv majd' minden második oldaláról lehetne hasonlóan ütős, egetverő marhaságokat idézni. Mondjuk ez volt az a rész, amikor már önfeledten röhögtem.
Mert a hülyeség, ha nem is xilofonozik: foszforeszkál.
Sándor György
A többin nem tudtam röhögni. Volt, ahol minden, legendás nyugalmam ellenére ideges lettem, volt, amin elképedtem, volt amin csodálkoztam, volt, ami felzaklatott. De hidegen nem hagyott semmi. Az, hogy teljesen meghülyült a világ, immár kétségtelen.
Miről is szól a könyv?
Arról, hogy a nyugati kultúra, ahogy van, ahogyan áll, ahová jutott, és amilyen úton: kuka az egész, tokkal, vonóval. Mindenestül. Egy rakás szemét a történelme, az eszmeisége, a filozófiája, a művészete, a tudománya, a politikai fejlődése, mindene.
Azért kuka, mert áthatja a fehér ember mindenkori, megbocsáthatatlan és megbánatlan RASSZIZMUSA. A fehér ember rasszizmusa a szemérmetlen és határtalan FEHÉR FELSŐBBRENDŰSÉGBŐL fakad. Bármi eredmény, ami a fehér rasszhoz kötődik, annak motiváló ereje ez a felsőbbrendűségi tudat.
Ezt nem Murray mondja, hanem nagyjából mindenki más. Aki nem ezt mondja, az manapság katedrát, tisztséget, renomét, jó hírét, mindenét veszíti. Azért, mert a Nyugat elképesztő megalkuvással teljesen és önfeledten magáévá teszi ezt a határtalan ostobaságot. Így fűrészeli szorgalmasan önnön identitása alatt az ágat. Nem kézi- hanem láncfűrésszel.
Az idiotizmus az egyetemekről indult, de rohamléptekben tökéletesen beette magát mindenhová, a hivatalokba, a kormányzati szervekbe, a minisztériumokba, a gazdaságba, a nagy cégek humánpolitikájába, marketingjébe és mindennapi gyakorlatába, az egészségügybe, a kultúrába, az egyházakba, mindenhová.
Egyelőre ez nálunk nem érvényesül olyan mértékben, mint a Murray által mélyen vizsgált Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban. De nyugodtak ne legyünk, Kelet-Európának is megvan a maga rasszizmus elszenvedő alanya, amit a sajtó és a helyi jogvédők, antirasszisták ugyanúgy kezelnek. Ahogyan a rasszimus kérdését is.
A Mortimer-ügy a magyar sajtóban nagy visszhangot kiváltó bűnügy volt 2005. május 8-án. A Mortimer becenévre hallgató Gyurcsa Mihály, 17 éves szakközépiskolai tanuló egy karddal megszúrta a 15 éves Patai Józsefet. Az ügynek óriási visszhangja lett, mivel a sértett cigány származású, ráadásul kiskorú volt, ezért a sajtó – felelőtlenül – azonnal rasszista támadást kezdett emlegetni, még azelőtt, hogy akár csak az életveszélyes – egyébként kihallgatásra alkalmatlan – állapotban lévő sértett meghallgatására sor kerülhetett volna. Tüntetésektől kezdve parlamenti interpellációig számos fórumon elítélték az esetet. A hatóságok egyébként soha nem állították, hogy rasszista indíték játszott volna szerepet a támadásban – és ezt a későbbi nyomozás sem igazolta –, ráadásul kiderült, hogy a sértetthez hasonlóan az elkövető, Mortimer is cigány származású.
A sajtó az utóbbi tényt természetesen már nem verte nagy dobra. Amint kiderült, hogy az elkövető is onnan jött, ahonnan az áldozat, a téma eltűnt a sajtóból, akik addig véresszájjal hörögtek, most elegáns kussolásba fogtak. Megszűntek a tüntetések, minden hang elhallgatott, mintha az egész felháborodás-hullám nem is létezett volna. De senki nem mondta, hogy bocs', ezt túltoltuk, rasszizmust csináltunk ott, ahol szó sem volt róla, megvádoltunk egy komplett társadalmat, holott annak köze nem volt az egészhez.
Tanulság? Van. Módszertani. A hír csak akkor hír, ha egy nem magyar, nem fehér kap egy pofont. De ha nem magyar, nem fehér nem magyart, nem fehéret szúr le, akkor nem történt semmi. Ha a nem magyar, nem fehér magyart vagy fehéret ver, gyilkol meg az csak akkor és úgy válik hírré, ha az elkövetőnek a bőrszínre semmiféle utalás nem történik. Stimmt?
Vagyis a gonoszság és az agresszivitás bőrszínfüggő. Ámde a rassz alapú diszkrimináció nem rasszizmus-e akkor is, ha pozitív diszkriminációról van szó?
(A könyvben erre van ékes, idióta példa: a szimfonikus zenekarok meghallgatásaira kitaláltak egy jó módszert, hogy a felvételiztetőket ne befolyásolja a látvány, nő vagy ilyen-olyan náció tagja muzsikál. A női zenészek arányát simán növelte a módszer, de a nem europidokét szemernyit sem. Mi a következtetés? El kell venni a paravánt, és mégis látni kell a zenészt, mert javítani kell a rasszok arányát. Vagyis szarabb lesz a zenekar, ha összetételében tökéletesen polkorrekt is. Ügyes, nemde?
Douglas Murray áttekinti ennek az elképesztően gyorsan terjedő őrületnek a fő társadalmi területeit, eklatáns példákat hoz a megnyilvánulásaira, a tevékenységére és annak következményeire.
Mondtam már, hogy az olvasás közben néha kimondottan ideges lettem? Én, a világ egyik legnyugisabb embere.
A könyv pontosított címe ez is lehetne: Az öntökönszúrás művészete. Mert úgy fest, a nyugati társadalmak önként töketlenítik, tökéletlenítik önmagukat. Méghozzá szemkápráztató gyorsasággal és hatékonysággal. S ne legyenek illúzióink: bár a könyv elsősorban az Egyesült Államokról és Angliáról szól, másodsorban a többi nyugat-európai országról, mi, magyarok sem vagyunk mentesek mindattól, amire Murray felhívja a figyelmünket.
A fehér embert teljesen, mindenestül, teljes egészében, széltében-hosszában, keresztül-kasul, reggeltől-estig, lentről-fentig, testtestül-lelkestül áthatja a fehér felsőbbrendűség. A rasszizmussal és a fehér felsőbbrendűséggel két dolgot lehet csak tenni. Egyfelől el- és be kell ismerni. Másfelől küzdeni kell érte. Nem elég nem rasszitának lenni, és nem fehér felsőbbrendűnek lenni, hanem ANTIRASSZISTÁVÁ kell válni.
Aki nem antirasszista, az hiába döngeti a mellét, hogy nem rasszista: az antirasszizmus hiánya miatt mégis rasszista.
Arra a kérdésre, hogy mi a rasszizmus, nem létezik korrekt, objektív definíció. A szó értelmezése több mint dialektikus. Rasszizmus az, amit annak mondanak. Rasszista meg az, aki tiltakozik az ellen, hogy rasszista lenne. Ha meg nem tiltakozik, akkor ugye rasszista.
„Így megy ez!” – mondaná Vonnegut mester. Az abszurd lett a mindennapok természetes közege.
A könyv szinte egyáltalán nem érinti, de az ABSZURDÍTÁS nem csupán a rasszizmus kérdéseben nyert elsöprő diadalt. Meghódította a történelem értelmezését: ennek legszembetűnőbb területe a HOLOKAUSZT köré kialakított elképesztő, hihetetlen filozófia zagyvaság. Ugyanennyire zagyva, logika- és mindennapi tapasztalatmentes a GENDER, a társadalmi nemek témájának katyvasza is. Mindkettőt, ugyanúgy, ahogyan az antirasszizmust, kötelezőn vallani kell mindenkinek. Aki nem vallja, tán embernek sem mondható, mindössze egy erkölcsi, morális, etikai, filozófia biómassza.
Pont.
Az abszurditás néhány példája
A bevezetőt már olvastad. Voltaképpen az is mindent elmond arról, hogy mekkora hülyeségről van szó. De ez alatt az alcím alatt jószerivel az egész könyvet idézhetném. De még csak címszavakban sem fogom, mert az is hosszú lenne. Amiket itt és most leírok, kiemelek Murray könyvéből, azt csak azért teszem, hogy még inkább érzékelhesd a téma egetverő blődségét. Ami röhejes is lehetne, ha nem lenne gonosz és gyilkos a Nyugatra nézve. Kiemelve azonban a röhejessége marad meg. Állítólag, amin nevetni tudunk, azon felülemelkedtünk. S amin felülemelekedünk, az hosszú távon nem győzedelmeskedhet.
Az első, amit kiemelek, az viszont nem nevetséges. A fehér faj elleni támadás eszmei alapja a kritikai rasszizmus katyvasz „tanítása”. (Itt van róla egy remek cikk.) Ennek leglényege, hogy a fehér rassz strukturálisan, rendszerszinten rasszista. A történelemben visszamenőlegesen is. S már észre sem veszi önnön rasszizmusát. Ezért szükséges gyökerekig menő feltárásokat és újraértékeléséket végezni.
A fehér ember rasszizmusának, rendszerszintű felsőbbrendűségének őrülete 2017-ben, a velejéig igazán rasszista BLM-mozgalom elterjedésével kapott irtózatos lendületet.
kritikai fajelmélet
A woke mozgalom egyik ideológiai alapját képező, neomarxista-neofasiszta fajelmélet: minden fehér ember bűnösnek született és bűnösként fog is meghalni. Élete során köteles ennek megfelelően az eredendő bűnéből fakadó, másokat sújtó károk és hátrányok jóvátétele iránt minden tőle telhetőt megtenni. (Forrás)
Nem véletlenül mondta Jézus, hogy „Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Tehát gyümölcseikről ismeritek fel őket.” (Mt 7:15–20)
Lazítsunk!
Lássuk, hol mindenhol kell a bevezetőben említett matematikán kívül rendet csinálni!
- Amin a legjobbat röhögtem: például a BOTANIKÁBAN. Nézz csak meg az angol gyepet! (Tudod, azt, amiről egy angol kertész azt mondta, hogy pofon egyszerű létrehozni, mert nem kell mást csinálni, csak a megpuhított talajba elvetni a fűmagot, aztán locsolni és vágni. Úgy száz éven keresztül.) Nos, mit látsz, ha a gyepre nézel? Úgy van: füvet. És még? Semmi mást. Na, ez az! Semmi mást. A pázsit egynemű fű. Egyfajta növény. Tökéletesen hiányzik belőle a sokszínűség, hiányoznak az árnyalatok, csak fű van, semmi más. Semmi másság. Eltitkolt, rendszerszintű, strukturális, rejtett rasszizmus!
- Shakespeare meg az IRODALOM színejava. Ne is mondd! Hány nem fehérbőrű szereplője van a drámáinak? Egyetlen egy! Az is micsoda? Gyilkos! Lemész hídba: Shakespeare strukturális rasszizmusát tudod ki és mi végezte legalaposabban? Nem fogod elhinni, de komolyan: a Globe Színház! Vagyis Shakespeare sem szalonképes manapság. Ahogyan egyébként Lord Byron, Coleridge, Huges, Orwell, Oscar Wilde, meg másik háromszáz író, költő sem. Mert hívei, haszonélvezői voltak a kolonalizációnak, a gyarmatoknak, a rabszolgatartásnak. Ha nem ők, akkor a felmenőik. Vagy az unokaöccsük (Coleridge). Vagy a szomszédjuk, a szomszédjuk nagybátyja unokahúga testvére nagymamája kutyájának a nyolcadik kölyke... (De ezt már csak én tettem hozzá. Az unokaöccs igaz. Mármint, hogy Coleridge általa lett pária.) De egyébként tudd, Homérosz is szenvedett a pár évvel ezelőtt felszínre emelt fehér-betegségben!
- Naná, hogy a ZENEI élet is több sebből vérzik. Nézd csak meg a szimfonikus zenekarok összetételét! Az még csak hagyján, hogy mennyire kevés nő van a zenészek között, de mennyi a nem fehérbőrű? Na, ugye! Ennek kizárólag egy oka van: a fehér felsőbbrendűség. Aztán figyeld csak meg, hogy a nyugati zeneszerzők hány és hány más kultúrának használták fel a zenei motívumait, ritmusait, dallamait, hangszereit. Ez tudod mi? KUTÚRÁLIS KISAJÁTÍTÁS. Abbizony! (Namost, ha van rajta sapka, akkor azért verjük meg, ha nincsen azért! Ha nem tekint ki önmagából, bezárkózik, akkor a fehér felsőbbrendűség gőgje hatja át, ha meg kitekint, akkor kisajátít! Látod, látod, ilyenek vagyunk mi, gennyedék fehérek!
- De egytől-egyig elvetendők a Nyugat FILOZÓFUSAI a maiktól Platónig, Arisztotelészig. Természetesen a filozófiájukkal egyetemben. Képzeld, Kant például egy helyen leírta a „néger” szót. Vagy Hume egy lábjegyzetében a fehér faj magasabbrendűségéről töprengett! Ha nem lenne tragikus, tréfásnak nevezhetnénk, hogy egy magánlevélrészletet és lábjegyzetet szembeállítunk mondjuk Marx tevékenységével, ami közvetve, ugye minimum százmillió ember halálhoz vezetett, de nem idézte elő Marx diszkvalifikálását. Mi több, a szalonképessége a kelet-európai blokk bukása után is töretlen.
- Aztán itt van a TÖRTÉNELEM. Az még hagyján, hogy az antirasszizmus kérlelhetetlen szűrőjén fennakad George Washington és Thomas Jefferson (vö. rabszolgaság), de ugyanúgy ott halódik mellettük Churchill személye és emlékezete is. És a sort hosszan lehetne sorolni. A BLM eszement tombolása során nagyjából csak Marx szobrai maradtak a helyükön: dőltek, törtek, folyóba kerültek, festékkel borították le őket, de szobor nem maradt a talapzatán. A múltat csak meg kell piszkálni, és tuti, hogy bárki és mindenki esetében találhatunk valamit, amit felhasználva, kiforgatva befeketíti. Marx továbbra is, mindörökre, mindörökké makulátlan.
- Valamint figyelni kel, hogy az eseményeket, történéseket, részleteket, mozzanatokat még véletlenül sem eredeti, valós kontextusukban vizsgáljuk, magyarázzuk. Ez elengedhetetlenül fontos. Egy történelmi eseményt például soha ne az adott kor, adott társadalmának, közgondolkodásának, tudományos ismeretének, erkölcsének megfelelően értelmezzünk. A helyes metodika, ha a mai elvárásokat, erkölcsi nézeteinket, a jogok fejlődésének mára elért szintjét követelménynek állítjuk a vizsgált kor elé. (S hányjuk fittyet annak, hogy ez a metódus nagyjából olyan, mintha Mátyás királyt faggatnánk Woody Allen humoráról és a manhatteni zsidó értelmiség szarkasztikus humoráról.
- S végül az egyik legfontosabb szempont. Amit szabad a kis ökörnek, nem szabad Jupiternek. (Tudom, hogy fordítva van, de itt így a helyes. A fehér ember rasszista, agresszív, elnyomó, igazságtalan, minden, ami rossz. De mindig csak ő az. Az, hogy a BML-nek már a neve is tömény rasszizmus a kizárólagossággal, az természetes. Mert rasszista csak fehér ember lehet.
Nem is folytatom. Pedig lehetne még hosszan. De talán ennyiből is látszik, hogy a módszer roppant egyszerű. Csak megfelelően csőlátásúnak, bigottnak és dogmatikusnak kell lenni hozzá. Igen, jól látod, ezek alapvetően a vallás szavai. De hát az antirasszizmus, hasonlón a holokauszt bizonyos értelmezéseihez, manapság vallássá lett. S igen, simán működik az inkvizíciója is. Bár máglyára nem vet, de simán összetör, megnyomorít, tönkre tesz életeket. S igen, a semmiért. Vagyis inkább a racionalitásért, a valóság feltárásért, az eszementség leleplezéséért.
A lényeg: a kötelezőtől eltérni a gondolkodásban fikarcnyit sem lehet: egy út van előttünk, ez a választási lehetőség. A fekete élet számít. S a mondatban nincsen több szó. Semmi sem relatív benne. Miközben ez az egész fortyogó kulimász még önnön ideológusai számára sem ideológia vagy eszme, hanem mozgalom. Ami rombol. Logikát, józan észt, pszichológiát, kultúrát, történelmet, eszméket, intézményeket, kapcsolatokat, városokat, szobrokat.
Fehérek
Bármiből lehet rasszizmus.. De tényleg bármiből. Szerelmetesfelségtársammal két napja azzal szórakozunk, mi mindenből tudunk rasszizmust kreálni. Nekem tegnap a kirándulásunk végén, Piliscséven tűnt fel, hogy mennyi házat festettek világos színűre, uram bocsá', fehérre. S az autók döntő többségét is világosra dukkózták a fehér felsőbbrendűségi elnyomás hívei, hogy kiemeljék: az ember színe fehér. SzFT az előbb éppen Led Zeppelint hallgatott a YouTube-on keresztül. Egy reklámban az találták mondani, hogy vedd meg eztmegezt a fogkrémet a fehér mosolyért. Érted, a FEHÉR mosolyért! Ráadásul az összes fogkrém fehér. Rendszerszintű rasszizmus!
Mindenből és bármiből lehet rasszizmust gyártani. Fehér a karácsony, fehér Moby Dick, fehér a tisztaság színe, a Procul Harum a fehérnél is halványabb árnyalatról énekel, Komár László meg a fehér holdról. Aztán nézd csak, az összes konyhai papírárú: szalvéta, kéztörlő, mind fehér! A tisztasági betétek, a higiéniai törlőkendők is. De fehér majdnem az összes könyv lapja, fehér a mentőautó, a kórházi ágynemű, az orvosok köpenye.
Tudod, megfelelő kontextusba helyezve ez mind-mind a fehér felsőbbrendűség képévé, jelévé, jelképévé válhat. Nem is kell sokat tenni azért, hogy így magyarázhassuk. A rasszizmus esetében ugyanis alapvető magyarázó szisztéma, hogy nem a kiindulási pont szándéka a mérvadó, hanem a fogadó fél értelmezése, ami többnyire az érzéseiből fakad.
Ezt a mondatot olvasd újra, lassan! Tüneményes megfogalmazás! Nem tőlem származik. Azért tüneményes, mert innen valóban bármi rasszizmussá válhat. Nem az a fontos, sőt, lényegtelen, hogyan gondolod, milyen szándékkal mondasz, csinálsz valamit. Az a lényeges, hogy a fogadó fél hogyan érez veled, a szavaiddal, a tetteiddel kapcsolatban. Ha rosszul, akkor bizony rasszista vagy! 
Akarhatsz, szándékozhatsz bármit, ha ő úgy érzi, te rasszista vagy, ha eszedbe sem jutott semmi ilyesmi, akkor bizony rasszista is leszel! (Itt van erről egy elképesztő, magyar nyelvű írás, csepp a tengerből. Random találtam. Már a címe megfogalmazza, hogy rasszista vagy akkor is, ha nem vagy az. S félek, sokan vannak, akik ezt komolyan veszik!)
Áttekintés
Murray rendszeres és módszeres ember. A könyve átgondolt, logikusan felépített. A kezdetén elmondja, mi is az a kritikai fajelmélet (minden fehér gennyedék). Ennek keretében megtudjuk, hogy a Nyugatnak semmit sem köszönhet a világ. Semmi jó sem származik innen. A Nyugat kultúrája egy pöcegödör. Azért, mert kezdettől fogva fehérek kultúrája volt, és a fehérek intoleránsak, agresszívek, türelmetlenek, beképzeltek. Ez alap. S ez az alap mára valóban alappá vált. Mindenhol, mindenben.
A gyarmatosítás és a rabszolgaság intézménye magyarázza valamelyest a Nyugat behódoló, visszataszítóan alázatos és túlzásba vitt válaszreakcióját. Kiindulási alapjai a múlt elkövetett bűnei. S úgy tesz, mintha a kétségtelen bűnökön túl erény, büszkeségre való ok a Nyugattal kapcsolatban nem is létezne. S ahogy Murray fogalmaz, ha mérlegelni, viszonyítani kell a Nyugat történelmi szerepét, akkor ne felejtsük el, hogy Európa soha nem önmagában cselekedett a történelemben. Ha mérlegelünk, akkor nem csak Európát kell mérlegre helyezni, hanem mindenki mást is.
S a mérleg serpenyőjébe bele kell kerülnie Európa, a Nyugat politikai, filozófiai, tudományos, kulturális és társadalmi eredményeinek is.
S érdemes nemcsak a múltra koncentrálni, hanem egy komoly értékelő pillantást vetni a jelenre is. Ha a Nyugatot társadalmait, minden hibájukkal egyetemben összevetjük akár más társadalmakkal, két kérdés tehető fel: mi akarnánk-e bárhol máshol élni, mint Nyugaton, illetve ha a Nyugat ilyen pokoli hely, miért ez még mindig a más társadalmakból érkező tömegek álma-vágya? Tán szívrepesve vágynak a rasszista reakciók elszenvedésére?
Murray, bár szerteágazó területekről való példákat sorol, alapvetőn rendszerben teszi. A könyv alapvetőn négy részből áll.
- Az első rész a rasszizmus meghatározásával, a fogalom fegyverré válásával foglalkozik. Azzal, hogyan jutottunk idáig?
- A második rész a történelemre koncentrál. Illetve nem is annyira a történelemre, sokkal inkább a „történelem újrakeretezésére”. (Értsd: tények, dokumentumok nélküli félreértelmezés.) Amiből kiderül, hogy a Nyugat a megtestesült gonosz, minden más civilizáció, társadalom az ő áldozata.
- A harmadik rész az európai vallások eltorzulásával, elkurvulásával, önfeladásával foglalkozik. Azzal, hogy a társadalmi-, szellemi-, gondolkodásmód-változások miképpen súlytalanítják és kasztrálják az üzenetüket és tanításukat. Éppen tegnap érkezett egy fotó egy barátomtól. Meg akartam mutatni. Már nem él a link. Erre beírtam a Gugliba, hogy lmbtq church, és a képekre kerestem rá. Az első oldal tetején a következők fogadtak. Szerintem ehhez semmi kommentár nem szükséges.
- A könyv negyedik része a kultúrával foglalkozik. Ebben az esetben elsősorban a művészettel. A lényege, hogy most olvasd el a nyugati irodalom klasszikusait, most hallgass zenéket, nézz képzőművészeti alkotásokat, mert nem sokáig lesz rá lehetőséged! Gondolj bele, amikor a British Library kezd gyomlálásba, és a Globe Színház fésüli át Shakespeare-t! (Na, hány fekete szereplője volt? Egy és az is fehér nőt ölt! Add össze!)
Ami feltűnő, hogy Murray Nyugat elleni háború alfájának és omegájának látja a rasszizmus kérdését. Véleményem szerint a társadalom lerombolásának egyik alapvető módszere az értékeinek a semmibevétele. Ami részben valóban eleme az antirasszizmus áradatának. De a fenti képek beszédesen elmondják, hogy a másság ájult tisztelete egyáltalán nem áll meg a bőrszínnél.
A stabil társadalomnak három oszlopa van. Bármennyire közhely is, ez a három: Isten, haza, család. Isten helyét minimum a francia forradalom óta átvette a ráció (bár itt jelentősen elcsúszott valami, ez a könyv is ennek a bizonyítéka), a haza, a nemzet mint olyan globalizálódva elmosódott, a családot éppen most gyilkolja meg az LMBTQ-mozgalom. (Az a barátom, aki a baseli katolikus templomra feszített LMBTQ transzparens fotóját megosztotta, kommentben megkérdezte,, hogy ezek után csoda, ha a magyarok nagy része a Fideszre szavaz? Ő maga nem Fideszes, maximum kizárásos alapon.)
Alapvető, ámde fel nem tett kérdések
A könyvvel két bajom van. Letehetetlen és olvasmányos. Alaposan körbejárja ennek az őrületnek rengeteg területét, bemutatja a téboly gondolkodásmódját, rámutat az idiotizmus kérlelhetetlen kegyetlenségére, gyakorlati veszélyességére.
Három dolog van, amit még csak nem is érint a kötet.
- Háború van, mondja a könyv címe. Háború azonban csak akkor lehet, ha vannak háborús felek. Amikor valakik küzdenek egymás ellen, le akarják győzni egymást. A könyv alapján csak az világos, hogy a Nyugatot kell kétvállra fektetni, kiherélni, földre szögezni, megvakítani, megcsonkítani. De az, hogy kinek a célja mindez, KI IS AZ ELLENSÉG, nem derül ki. Abból, hogy kik az ellenség beépített emberei, kapunk izelítőt, felmerül botcsinálta, műtudományos ideológusok neve (Robin DiAngelo, Ibram X. Kendi), de hogy ki áll mögöttük, felettük, ki mozgatja a marionettbábuk damilját, szó sem esik.
Pedig ugyancsak nehéz elhinni, hogy a folyamat teljesen magától indult el, hogy magától gerjedt a tűz és született meg a hülyeség nagyon okosan pusztító új katyvasz-ideológiája. - Azután kérdés marad, hogy MIÉRT TÖRTÉNIK MINDEZ, MI A CÉLJA az elmebaj szabadon engedésének? Persze, Európa megalázása, legyőzése. De mit is nyer mindezzel az ellenség? Hiszen ha Európa legyőzetett, mindaz, semmivé lesz, ami európai volt. S onnantól már nem lesz vonzó keletről sem a nyugati jólét. Akkor már a Nyugat ellenségei nem idegen fészekbe szarnak, hanem maguk alá, s lehet kotlani saját piszkukon.
- S végül, amikor a Nyugat elvesztette a háborút (feltéve, de nem megengedve, hogy elveszti), annak mi lesz a jele? MIKOR TUDJUK, HOGY ELVESZETT a civilizációnk? S vajon mit nyer a Nyugat bukásával, aki nyer? Vagy a nyereség mindössze a korlátlan pusztítás, pusztulás? Az örök elv, ha az enyém nem lehet, ne legyen senkié, s így lehet a pusztulásé? De akkor a keletről menekülő áradat hová fog menekülni? Nem lesz már jóléti társadalom, amely kaput tár előttük. Hová megy, ki ellen fordul az áradat?
Több mint érdekes: érthetetlen, hogy Murray ezeket a kérdéseket nem tette fel. S természetesen így meg sem kísérelt választ adni rájuk. Valahogy az az összhatása a könyvének, hogy a folyamat öngerjesztő. Csakhogy a háborúban, ha van is öngerjesztés, az már a közvetlen harcok során nyilvánul meg. A stratégia és a taktika mindig valakitől, valamelyik vagy mindkét harcoló féltől származik. A könyv címe arra utal, nagyon komoly stratégia tervezés gyakorlati következményei izmoznak a Nyugat pusztulása érdekében. Egy kar soha nem áll önmagában, tehát kérdés, kinek az izma az izom, ami mozgatja?
Vagyis a kérdés, hogy bár látjuk a tankokat, amik jönnek ellenünk, de ki indította útnak őket, ki az igazi ellenség?
METAFIZIKUS GYORSTALPALÓ
Nem tudom megállni. Persze, van emberi szülője, irányítója a folyamatoknak. De a Biblia azt mondja, mindenek mögött, a legnagyobb, leghatalmasabb emberi hatalmak mögött is van transzcendens sakkjátékos. Sőt, sakkjátékosok. Kétosztatúan. Egyfelől ott van Isten. Másfelől ott van Sátán, aki Isten művét iparkodik lerontani.
Vajon véletlen lehet-e, hogy éppen az a hármasság omlik a szemünk láttára a porba, amely tartást, reményt ad az egyénnek? Ha elszakad Istentől, ha semmivé, érvénytelen lesznek a gyökerei, a hovatartozása, ha elkenődik, elmosódik a család fogalma, ott áll magányosan, egyedül a viharban, útjelző, kapaszkodó és remény nélkül.
A szemünk láttára lesznek semmivé a legfontosabb biztos pontok az életünkben. Mert Sátán tudja, mit miért csinál.
AJÁNLOTT IRODALOM:
Douglas Murray: Tömegek tébolya
Bradley Campbell – Jason Manning: Az áldozatkultúra sikertörténete
Pascal Bruckner: Képzelt rasszizmus
*
Alexandra, Pécs, 2022, 336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635823611 · Fordította: Stemler Miklós
8/10
2023 januárjának utolsó vasárnapja, annak is a reggele. Ismét Csemete alvóhelyén. Természetesen a távollétében.
Tegnap kirándulni voltunk Matyi barátunkkal. A már szinte szokásos klastrompusztai sétánkat tettük meg. Semmi különös nem történt, séta, hószállingózás, pálinka, pezsgő, Klastrompusztán egy roppant gyenge gulyásleves, aztán röhögős sárdagasztás Piliscsév határáig, vonattal hazafelé, de a Római téren még beültünk Petrával találkozni a Synhthesis-be.
Szegény Szerelmetesfeleségtársam ki volt mint egy blüki. Kényelmes a virtuális asszisztencia, mert nem kell minden reggel útra kelnie, de el is kényelmesít, el is lustít, és kihoz a formából. Elalvás előtt még a derekát is be kellett kennem, mert ahogyan ő fogalmazott: „nyávogott ” neki.
Békés, mosolygós, semmi kis nap. Néha olyan benyomásom van, hogy az ilyenekért érdemes élni. Ja, és Petra által megtudtam, hogy a hendikep szó jelentése pont az ellenkezője, mint amit én gondoltam eddig. Még jó, hogy nem is használtam soha. :-)
