Ez az a könyv, aminek öt borítója van. El tudsz ilyet képzelni? Eddig én se tudtam volna, de napról napra okosabb leszek. Egyre több mindent megtudok.
(Azonban az is igaz, bár nem ide tartozik, hogy egyre több mindent el is felejtek. Bár a leges-legtöbb esetben csupa olyat, ami voltaképpen lényegtelen infó. Illetve már azt sem tudom, mi a lényeges és lényegtelen közötti különbség, így önkényesen úgy döntöttem, sokkal jobb az egomnak, ha úgy gondolom: csupa lényegtelent felejtek el. De például a ..., aaa, ne már, tudod, ami arról szól, hogy valkai csak azért szeret valamit, mert attól többnek látszik, és erre van egy szó, az sosem jut az eszembe. Az sem.)
A könyv beszerzési forrása ezúttal is a könyvtár. Eddig két esetben már otthagytam a polcon, de úgy fest, vannak könyvek, amikkel kialakul valamiféle kémia. (Nem, ne izélj már, semmiféle LMBTQstb, hogy én meg a könyvekre izgulnék, vagy pár napja könyvnek képzelem magamat!) Na, ez is ilyen volt.
Szóval öt borító. A fenti kettő az általam olvasott kiadásé. Az egyik, a jobb oldali a külső papírborító képe. A baloldali pedig a könyv kemény borítójáé, ha leveszem a papírborítót. Ez sokkal kifejezőbb, szemgerjesztőbb., nem is értem a papírborítós verziót...
A másik három borító pedig azért létezik, mert az a kötet, amit kivettem a könyvtárból, az tulajdonképpen három, külön-külön már kiadott Alvilág-rész összessége.
Úgy gondolom, a borítók maga a cím kétségtelenül tanúskodnak arról, hogy milyen műfajról fogunk most beszélgetni. Hát persze, krimiről!
Amiről annyira nem beszélnek a borítók és a cím: a kriminek is a noir-változatáról. Ami alapvetően a moziban született meg. Mármint a noir-stílus
A film noir („fekete film”) filmstílus, amit elsősorban a hollywoodi bűnügyi drámák, krimik jellemzőjeként használnak, legfőképp amelyeknél kiemelt szerepet játszik az ambivalens erkölcs és a szexuális motiváció. [...]
A narrációt sokan a műfaj legjellegzetesebb eszközének tekintik, ahogyan a (smooth) jazz és a neonfényekben fürdő városi látképet is.[...]
A film noir műfajba sorolható film hangulata általában borongós, baljóslatú, amit az éles árnyékok és a hozzá tartozó, szinte állandóan hallható háttérzene is felerősít. Gyakori történetszál egy bűnügyi eset nyomozása, a szereplők sötét titkainak felszínre kerülése. Fontos szereplő lehet a (magán)nyomozó, a végzet asszonya, illetve a pszichopata gyilkos. Az átlagosnál sűrűbben szerepel valamilyen fogyatékkal élő személy, aki lehet áldozat, vagy elkövető is, de többnyire inkább fontos tanú. [...]
A film noir világában a kamera csak ritkán mozdul ki a nagyvárosból (Orson Welles A gonosz érintése (1958) című filmjében ez többször is megtörténik). A belső felvételek többnyire szűk és alacsony mennyezetű, sötét, füstös terekben készülnek, ami jelentős szerepet játszik a hangulat kialakításában. [...]
Gyakori a ferde, szokatlan kameraállás, a játék a fényes és az árnyékos felületek kontrasztjával. A képek sokszorosan tagoltak, alkotóik játszanak a mélységgel, rengeteg rács és lépcső van a felvételeken.
Jellegzetes szereplők: a magányos (magán)detektív, a femme fatale, a végzet asszonya, az angyali feleség/jegyes. Wikipedia
Ja, persze, ha képregény és ha noir, akkor világos, elsőnek a Sin City ugrik be. Annál noir-abb, fekete-fehérebb technika nem létezik, az ziher!
Na, a kép a könyvből van, de nem ilyen noir az Alvilág. Sokkal inkább ilyen:
Da majd még ismerkedhetsz a stílussal bőven.
*
Az Alvilág nem egybefüggő történet. Még kötetenként sem feltétlenül egyetlen sztorit mesél el.
De bármiről is van szó, ugyanabban a városban játszódik, és vannak szereplők, akik az egyik esetben fő- míg a másikban pillanatokra felbukkanó mellékszereplők. Van egy kocsma, ami minden történetben szerepel. Vagyis tetszik, nem tetszik (tetszik!!!) a végén komplex képet kapunk a világ aljáról. Az alvilágról.
És amikor azt mondom, hogy „komplexet”, azon azt értem, hogy komplexet.
Manapság és ez engem egyre inkább feszélyez a krimikkel kapcsolatban, valamiért divat lett a rossz fiúkat hőssé tenni. S mert a rossz fiúk a hősök, hát drukkolunk nekik, hogy a rosszaságukat megússzák, sikerüljenek a terveik, lopják el a gyémántot, irtsák ki az ellent, és sértetlenül, szabadlábon ússzanak meg bármit és mindent.
Az erkölcsi ítélet a rosszfiúk oldalára állt. Ezáltal a rosszaságuk sem rosszaság, csak jópofaság, és erény a mögöttük tornyosuló hullahegy. Nem bűn meglopni a tolvajt és semmi gond sincsen az önbíráskodással.
Gondolj csak mondjuk az Oceans-sorozatra vagy az egyébként tök szimpi Jason Statham bármelyik filmjére! Ezek annyira csak ad hoc példák, hogy a sor órákig folytatható lenne.
Nos, az Alvilág főszereplői is rossz fiúk. Sőt, rossz lányok. Akik marhára nem szimpatikus dolgokat csinálnak. Csalnak, rabolnak, gyilkolnak, pénzért kefélnek, a lábuk közének férfibódító erejével visszaélve használják ki az áldozataikat.
Egyáltalán nem elvtelenek, éppen csak az elveik nagyon facsart logika mentén fogalmazott elvek.
Ha távolságtartással is, de szimpatikusak lesznek. Nem olyan önfeledten mint Oceans és bandája, vagy a bármelyik filmjében egy kisvárosnyi lakosságának mennyiségében gyártva a hullákat, gyakorlatilag a túlnépesedés ellen több mint hasznosan küzdő Statham, hanem sokkal sötétebb tónusban. S ez a sötét tónus a képregény legfontosabb erénye. Úgy teszi szimpatikussá az embert, hogy közben nem azonosulunk a tetteivel.
*
A szimpátiakeltés eszközei közé egyáltalán nem tartozik a tettek relativizálása, A főszereplők (mert nem főhősök) nem a jópofaságuk, a törvénytelen tetteik zsenialitása, a fantasztikus verő- és gyilkolászó képességük miatt nyerik el a szimpátiánkat. (Ahogyan például a Viszkis elnyerte, aki se Rózsa Sándor, se Robin Hood nem volt, magának lopott, és nem a rosszfiúktól, hanem pénzintézetektől a te és az én pénzemet. Bár a fickó önmagában kétségtelenül egy hihetetlenül szimpatikus figura.)
Ami miatt feszült figyelemmel követjük az Alvilág szereplőinek a sorsát, az a sorsuk háttere. Az, hogy az alkotók mindegyikók esetében megmutatja az embert is. A tetteik indítékait. Az Alvilág ennyiben több mint a kétségtelenül a műfaj etalonja, a Sin City. Amiben a beteges aberráció a hm, lenyűgöző. Mármint a képregény több mint sajátos, egyedi technikai megvalósításán túl.
S hogy a viharba ne lenne szimpatikus egy olyan alak, aki gyermekkorából fakadó indokok miatt magához vesz egy mindent elfelejtő, idős embert, és szeretettel, figyelemmel veszi körbe? Hogy ne lenne méltó a szimpátiánkra egy az apja által eltorzított értékrendű férfi, aki az öccse gyilkosa után nyomozva épül be egy bandába. Akkor is szimpatikus a cselekedete, ha tudjuk, alapjaiban elhibázott az indítéka, és öcsi teljesen méltatlan arra, amit tervez.
Vagyis a koncepció teljesen megnyerő.
*
A képi megvalósítás, ahogyan láttad érdekes. Nem az a szájhúzásos „érdekes”, amikor a szó a „szarul sikerült” szinonímája. Azért érdekes, mert első pillantásra elnagyoltnak, foltszerűnek tűnnek a rajzok és a színezés. Az első két alkalommal én is azért hagytam ott a polcon, mert belelapozva nem győzött meg a rajz.
Az a furcsa, hogy alig olvastam el pár oldalt az első történetből, és tökéletesen rákattantam a stílusra. S minél többet olvastam, nézegettem, annál inkább felfedeztem a zsenialitását. S beláttam azt is, hogy valóban ott a helye a már emlegetett Sin City mellett. Sőt, nem véletlen, hogy az Alvilággal kapcsolatban szóba kerül a kultikus The Watchmen is. A párhuzamok nem csupán a forgatókönyvnek, hanem a rajzoknak is szólnak. Jó, a két etalon mellett az Alvilág csak a harmadik helyen végez, de a bronz is dobogós hely, ugyebár. Nem fitymálandó. Különösen nem a rendelkezésünkre álló képregénydömpingben. Ugye!
Ezt az összegyűjtött első kötetet már nem kapni. A részenként megjelent kötetek még beszerezhetők. Erősen morfondírozok.
Vad Virágok Könyvműhely, Újhartyán, 2021, 392 oldal · keménytáblás
9,5
2024 augusztusának a fizetésnapja felé közeledve. Három nap telt el a hétből. Szerelmetesfeleségtársammal együtt, egymástól függetlenül ma teljesen csütörtöki hangulatunk volt, és óriási csalódás volt, hogy bizony előre szaladtunk egy-egy napot.
*
Tegnap unokázni voltam. Lili továbbra is csudálatos kislány. Okos kiscsaj. Meg vicces is. Különösen a kommunikációjában. Mert csak részben beszél szavakkal, más részben körülírásokkal, hangutánzásokkal, mozdulatokkal kommunikál. Ezekben viszont ezerrel érvényesül az absztrahációs képessége. S mindemellett gyönyörű szép.
Tegnap náluk ülve újra egy kicsit elbizonytalanodtam a gyulai költözéssel kapcsolatban. De csak kicsit. Mert akkor nagyon messze lennének. Nagyon.
