Čapek semmiképpen sem a kedvenc íróm. Ezt máshol már kifejtettem. Mindig nagy elánnal fogok bele a könyvibe, de olyan ötvenszázalékos hatékonysággal nyűgöznek le, vagy hagynak teljesen hidegen. Mar a legelső találkozásom is ilyen vegyes volt vele. Ami, mintegy természetesen képregény volt, a Zorád Ernő-féle Harc a szalamandrákkal. Olvastam a képregényt, annyira nem tetszett, de mentem is a könyvtárba (Óbuda, Fő tér, gyerekkönyvtár, a Tanács [az Önkormányzat egykori neve] épületétől rézsút jobbra). Valamiért az volt bennem, hogy a Zorád iránti tiszteletből végigolvasom a regényt. Jó, értem én, ez bruttó hülyeség, de vedd figyelembe, hogy tizensehány éves voltam. Többet se csináltam hasonlót. Nem kell vájtfül, hogy értsd: sem a történet, sem a stílus, sem semmi nem fogott meg a regényben. Csak a képregényben, hogy Zorád rajzolta. Mondjuk az is érdekes, hogy nem rettentem el annyira, hogy Čapeket életemben kézbe ne vegyek, de a találkozást különösebben nem is erőltettem, ahogy nem is kerültem.
De, kutya legyek, ha meg tudom, mondani, miért, mindig újrapróbálkozom. Ennél a kötetnél annyi elég volt, hogy amikor megnéztem, mi a fene a R. U. R. kiderült számomra, hogy Čapek volt az első, aki leírta a robot szó, és történetesen éppen ebben a darabban. Mert, ugye, színművekről van szó. Háromról. S abból, ezek szerint, legalább az első: sci-fi. Ez már két érv volt a könyv megszerzés mellett. A regikonyvek.hu-n volt egy példány belőle.
Lehet, van bennem perverzió, bár én inkább úgy szeretem tudni, hogy szerteágazó és színes a fantáziám: de szeretek drámákat olvasni. Sőt, ha az államat az öklömre támasztom, kicsit mélázó tűnődés után azt mondhatom, jobban szeretek drámát olvasni, mint nézni. Ami, hamar belátható, annyira nem normális dolog. Általánosban ugyanis még azt a definíciót tanultuk a drámáról, hogy: színpadi előadásra szánt irodalmi mű. Erre én meg évtizedek óta többet olvasok, mint nézek. Magyarázatot, kérlek, ne is várj, fogalmam sincsen, miért van ez így.
Abban, hogy Čapeknek drámai művei is születtek, nem tudom, menyi szerepe volt annak a ténynek, hogy a felesége, Olga Scheinpflugová színésznő volt. Persze lehetséges, hogy az eset éppen fordítva történt meg. Mindenesetre a felesége több darabjában is játszott.
A jelenlegi kötetbe sorolt három darabnak kezdetben az volt a legnagyobb vonzereje számomra, hogy az első, az 1920-ban megjelent R. U. R. volt az, amelyikben először megjelent a robot szó.
Vagyis bárhogyan nézem, irodalomtörténeti darab a darab. Sőt, tudomány- és technikatörténeti is.
Ezenkívül a moly.hu-n 93%-os a tetszési indexe. Márpedig a kilencven százalék feletti ráta ott rendkívül ritka. (Gyorsan hozzá is teszem, hogy a darab szóló kiadása, a 2013-as Quattrocento kiadásos már csak 78%-os értéken áll.) Vagyis előttem állt egy százéves sci-fi színdarab, amit az olvasó kollégák igen jónak találtak. Vagyis egy sci-fi abból a kórból, amikor még nem is létezett a sci-fi mint műfaj. Hoppácska, ugyebár! Gyorsan hozzá is teszem, hogy Čapeknek nem ez volt az egyetlen kacérkodása a fantasztikummal, rendszeresen követett el hasonlókat. Erre tendál a bevezetőmben említett Harc a szalamandrákkal is. Sőt, ha úgy vesszük, a második, ebbe a kötetbe került darab, A fehér kor is határeset.
Čapek nem volt technika- és tudományellenes, de a tudomány és a technika lehetőségeitől az emberi felelőtlenség miatt nagyon tartott. A háborúk egyre pusztítóbb kihatása többek között ennek is köszönhető. A tudomány, a politika, a gazdaság felelősségéről szól mindhárom dráma, ami ebbe a kötetbe került.
A szokásommal ellentétben ebben az értékelésben több idézet szerepel majd, ráadásul nem is csak egy-két mondatos kiragadások. De ígérem, mindegyik nagyon megéri a ráfordított időt!
R. U. R.
Vagyis Rossum's Universal Robots, Rossum Univerzális Robotjai. Ahogyan a Čapek általi műfaji meghatározás mondja: Kollektív dráma bevezető komédiával, három felvonásban.
A R. U. R. robotokat gyárt. Bár ma már különbséget tennénk a robot és az android között. Az utóbbi emberibb, nem csak egy okos fémkaszni, hanem megtévesztő emberi külsővel, esetleg szerves borítással rendelkező masina. Jobbára már emberi érzésekkel. Vesd össze a Szárnyas fejvadász alapvető témájával és a befejező képsorával! Például.
Čapek protodrámájában több minden keveredik, ami később elvált egymástól. Vagy később elválasztottak több mindent, ami Čapek drámájában még akadálytalanul keveredett egymással. A robotok például bár teljesen emberi külsővel bírnak, ám érzéseik nincsenek, mindössze emberi külsejű, programozott, beszélő gépek.
A gyártó, a R. U. R. célja az, hogy elhozza az emberiség számára a paradicsomi kort: az embereknek ne kelljen nap mint nap, több órán keresztül lélekölő, unalmas munkával tölteni az idejüket. Tisztában vannak azzal, hogy ez kezdetben hatalmas elbocsátásokkal jár majd, azok pedig hatalmas felzúdulásokkal a munkások részéről, de a robotok gyártói távolabbra néznek, nagyobb távlatokban, az emberiség egészének jólétében gondolkodnak az univerzális robotok tengerének elkészítésével.
Egy szép (csúnya) nap aztán a robotok fellázadnak, és irtani kezdik az emberiséget. A háború rövid és véres. Több részletet inkább nem mondok, mert az csúnyaság lenne.
Azt azonban igen, hogy a darab vége elhibázott. Hogy egy magyar klasszikusunk kifejezésével éljek: nem kicsit, hanem nagyon. Ahogyan mondtam: a R. U. R. a technológiája bevezetésekor a robotokat gépeknek gyártotta. Az érzések, a vágyak, a szenvedélyek nagyon tudatos lehetősége nélkül. Némi fájdalomérzetet kénytelenek voltak beléjük programozni, az üzem közbeni esetleges balesetek jobb elkerülése végett.
Ez azonban sehogyan sem magyarázza meg, hogy miképpen lesz az utolsó ember szeme láttára szerelmes egymásba egy férfi és egy női külsejű robot. Természetesen a robotoknak nincsen nemük, ezáltal a szaporodásra is tökéletesen képtelenek. A külsejükben megjelenő férfi és női jegyek mindössze az emberek igényeit szolgálják. Ahogyan voltaképpen az emberi külsejük is. S akkor, megtörténik a lehetetlen, a technikailag magyarázhatatlan! Aminek ráadásul az utolsó megmaradt ember még örül is. Úgy mint az élet további lehetőségének... Teljes a zűrzavar.
Viszont a dráma ennek ellenére még teljesen jó, nagyon élvezetes és mert a korát jócskán megelőzi, roppant érdekes is.
A fehér kor
Akkora áthallás van a dráma alapkonfliktusa és napjaink között, hogy majd leestem a szakrendelő padjáról, ahol a kardiológiai vizsgálatomra vártam tegnap. Ezt figyeld, de nagyon!
UDVARI TANÁCSOS ...az úgynevezett fehér kórról, más néven pekingi lepráról, tudom. Sajnos amúgy is túl sokat írnak róla. És nagyon szakszerűtlenül, uram. Véleményem szerint a betegségeket az orvosokra kell bízni. Ha az újságok megírják, az olvasók többsége nyomban keresni kezdi magán a megfelelő tüneteket, nem igaz?
ÚJSÁGÍRÓ Igen, de a mi lapunk éppen megnyugtatni szeretné a közvéleményt...
UDVARI TANÁCSOS Megnyugtatni? Ember, mivel akarja maga megnyugtatni? ... Nézze csak, ez egy... súlyos betegség, és lavinaszerűen terjed... Igaz, hogy lázasan dolgoznak a világ minden klinikáján, de hát... (Vállat von) A tudomány egyelőre tehetetlen. Írja meg az embereknek, hogy az első gyanús jelnél forduljanak bizalommal az orvosukhoz, ennyi az egész.
ÚJSÁGÍRÓ És az orvosuk...
UDVARI TANÁCSOS ... bedörzsölést rendel nekik: a szegényebbeknek hipermangánnal, a gazdagabbaknak perui balzsammal.
ÚJSÁGÍRÓ Az segít?UDVARI TANÁCSOS Igen, a bűzön, amikor a sebek felfakadnak. Ez a betegség második fázisa.ÚJSÁGÍRÓ És a harmadik fázisban?
UDVARI TANÁCSOS Akkor jön a morfium, fiatal barátom. Semmi más, csak a morfium. Ennyi elég is erről. Csúnya betegség.
ÚJSÁGÍRÓ És... nagyon ragályos?
UDVARI TANÁCSOS (egy előadást tartó tanár hangján) Ahogy vesszük. Nem ismerjük ugyanis a baktériumot, amely ezt a mi betegségünket terjeszti; csak azt tudjuk, hogy szokatlanul gyorsan terjed; meg hogy egyetlen állatra sem vihető át, s az embert sem lehet beoltani vele - legalábbis nem a fiatalját; ezt a szép kísérletet a tokiói doktor Hirota végezte el saját magán. Harcolunk, barátom, harcolunk, de ismeretlen ellenséggel. Megírhatja, hogy a klinikámon már harmadik éve foglalkozunk ezzel a kérdéssel; jó sok tudományos cikket tettünk már közzé erről a mi betegségünkről, s ezeket szép számmal és elismerőleg idézik a szakirodalomban. [...] Megemlítheti őket, fiatal barátom. A közvéleményt megnyugtatja, ha megtudja, hogy nálunk erőteljes harc folyik az úgynevezett pekingi lepra ellen. Mi persze nem nevezzük leprának. A lepra vagy bélpoklosság bőrbetegség, ezzel szemben ez a mi kórságunk teljességgel belgyógyászati jellegű. A kolléga urak a bőrklinikán jogot formálnak ugyan rá, hogy előadásokat tartsanak róla, de... na, hagyjuk. A mi betegségünk nem holmi rüh, uram. Megnyugtathatja a közvéleményt, hogy szó sincs lepráról. A lepra eltörpül a mi betegségünk mellett!
ÚJSÁGÍRÓ Ez tehát... súlyosabb betegség a lepránál?
UDVARI TANÁCSOS De még mennyire. Sokkal súlyosabb és érdekesebb. Csak az első tünetek emlékeztetnek a közönséges leprára: kis fehér folt valahol a testen, hideg, mint a márvány, és egészen érzéketlen – ez az úgynevezett macula marmorea; ezért is nevezik fehér kórnak ezt a betegséget; de további lefolyása egészen sajátságos, ez erősen különbözik a közönséges leprosis maculosától. Mi egyszerűen Cseng-kórnak vagy Morbus Tshengi-nek nevezzük. Cseng, doktor, Charcot tanítványa, persze belgyógyász, írta le elsőnek a pekingi kórház néhány esete alapján. Nagyon szép közlemény, uram; én már huszonháromban beszámoltam róla, amikor meg senki sem sejtette, hogy a Cseng-kór pandemia lesz.
ÚJSÁGÍRÓ Micsoda?
UDVARI TANÁCSOS Világjárvány. Betegség, amely lavinaszerűen elözönli az egész világot. Uram, Kínában majd minden évben felbukkan egy új, érdekes betegség – ennek a nyomor az oka, de még egyiknek sem volt olyan sikere, mint a Cseng-kórnak. Ez egy igazi mai betegség. Eddig már jó ötmillió ember belehalt, mintegy tizenkétmillió a heveny betegek száma, s legalább háromszor annyian vannak, akik élik a világukat, és nem is tudják, hogy valahol a testükön már ott van egy érzéketlen márványfolt, amely alig nagyobb egy lencsénél... Holott még három éve sincs, hogy ez a betegség nálunk is felütötte a fejét! Megírhatja, hogy az első esetet Európában éppen az én klinikámon ismerték fel. Erre büszkék lehetünk, barátom! A Cseng-kór egyik szép tünetét Sigelius-szimptómának nevezték el.
ÚJSÁGÍRÓ (Ír) Dr. Sigelius professzor... udvari tanácsos úr... szimptómájának.
UDVARI TANÁCSOS Igen, Sigelius-szimptómának. Ahogy látja, fáradhatatlanul dolgozunk. Egyelőre annyit minden kétségen felül megállapítottunk, hogy a Cseng-kór csakis negyvenöt vagy ötvenévesnél idősebb személyeket támad meg. Nyilvánvalóan kedvező körülményeket biztosítanak számára azok a normális szervi elváltozások, amelyeket öregedésnek nevezünk...
ÚJSÁGÍRÓ Ez rendkívül érdekes.
UDVARI TANÁCSOS Úgy véli?... Hány éves?
ÚJSÁGÍRÓ Harminc vagyok, kérem.
UDVARI TANÁCSOS Na azért. Ha öregebb volna, nem találná... ennyire érdekesnek.(98–100.)
Az egyezések nyilvánvalóan véletlenek. Bár kétségtelenül meglepők. Azonban a dráma nem a kórra koncentrál, a lepra csak egy eszköz a szerző kezében ahhoz, hogy rámutasson a fegyverkezés, a háborúk totális értelmetlenségére, a kiváltóik önző, ésszerűtlen, ostoba indokaira, és a tömegek roppant egyszerű hergelhetőségére, öngyilkos, értelmetlen vérszomjára.
Čapek, ahogy az előző drámából is kiderül, nem annyira a jellemekkel, a személyiségekkel, a közöttük levő konfliktusokkal játszik, nem azokat árnyalja, szálazza, sokkal inkább a szituációkat, a kialakult helyzeteket élezi végletessé, és nagy mozgásteret hagy a véletlennek, a banális történéseknek a történelem formálásában. (Valahogy nem tudott nem eszembe jutni Vonnegut Macskabölcsője.) Ennek a drámának is egy ilyen finom csavar a vége. Viszont a finom csavar következménye meg egy hatalmas, csattanós tarkó-tockos, hogy az olvasó csak ül a dráma vége felett, és egy darabig nincsen kedve tovább olvasni a könyvet. Nem azért, mert rossz, ellenkezőleg, nehezen várható, hogy a folytatás is ilyen ütős legyen.
A szerzőre igen jellemző párbeszéd az orvos (aki képes lenne megállítani a pandémiát) és az ország egyedüli vezetője, a tábornagy között.
(Galén doktor az a doki, aki megtalálta a fehér kór gyógymódját. A gyógymódot azonban csak egy úton-módon hajlandó átadni a gazdagoknak: ha létrehozzák a világbékét. Krüg báró a legnagyobb iparvállalkozó, hadianyagtermelő, aki elkapta a kórt. Galén az ország vezetője maga kérleli Krüg érdekében.)
TÁBORNAGY Üljön le, Galén. (Leül melléje) Hogyan magyarázzam meg magának, maga konok ember! Nézze, nekem személy szerint fontos Krüg báró. Értékes ember... és az egyetlen barátom. Maga nem tudja, milyen magányos... egy diktátor. Úgy beszélek magával... mint ember az emberrel. Doktor, mentse meg Krügöt. Én már... nagyon rég nem kértem senkitől semmit.
GALÉN DOKTOR Istenem, de nehéz... Olyan szívesen megtenném... Nézze, nekem is volna egy kérésem.
TÁBORNAGY Ez nem válasz.
GALÉN DOKTOR Kérem, kegyelmes uram, csak egy pillanatra... Ön államférfi, és korlátlan hatalma van... Nem mintha hízelegni akarnék önnek, de... sajnos, ez már így van, ugyebár... Nézze, ha ön hajlandó volna felajánlani az örök békét... Istenem, mennyire örülne mindenki! Hiszen az egész világ egyedül öntől fél... mindenki csak ön miatt fegyverkezik... Ha ön azt mondaná, hogy békét akar, az egész világ megnyugodna, ugyebár...
TÁBORNAGY Én Krüg báróról beszéltem, doktor.
GALÉN DOKTOR Igen, hiszen éppen... őt is megmentheti... és megmenthet minden leprást. Mondja ki, hogy tartós békét akar biztosítani a világnak... hogy egyezményt köt minden néppel... és rendben vagyunk. Nézze csak, kegyelmes uram, hiszen egyedül öntől függ! Az isten szerelmére kérem, mentse meg azokat a szegény leprásokat! Ami a báró urat illeti, annyira bánt a dolog... Kérem, már csak az ő kedvéért is...
TÁBORNAGY Krüg báró nem fogadhatja el a maga feltételét.
GALÉN DOKTOR De ön elfogadhatja, uram... Ön mindent megtehet!
TÁBORNAGY Nem tehetek meg mindent. Magyarázzam meg magának, mint egy kisgyereknek? Azt hiszi, hogy a háború vagy a béke az én akaratomtól függ? Ahhoz kell igazodnom, amit a népem érdeke diktál. Ha a népemnek egyszer hadra kell kelnie, akkor... nekem kötelességem, hogy felkészítsem erre a háborúra.
GALÉN DOKTOR Csakhogy. ... ha ön nem volna... az ön népe sem vonulna hódító háborúba.
TÁBORNAGY Nem vonulna. Nem vonulhatna. Nem volna ilyen jól felkészülve. Nem volna ennyire tudatában az erejének... az esélyeinek. Ma, hála isten, mindennek tudatában van; én csak végrehajtom, amit a nép akar...
GALÉN DOKTOR ... amire éppen ön buzdította.
TÁBORNAGY Úgy van. Felébresztettem benne az élniakarást. Maga azt hiszi, hogy a béke jobb a háborúnál. Én azt hiszem, hogy a győztes háború jobb a békénél. És én nem foszthatom meg a népemet a győzelemtől.
GALÉN DOKTOR És az elesettektől sem, ugyebár.
TÁBORNAGY És az elesettektől sem. Ember, hiszen csak az elesettek vérétől ázott föld mondható hazának. Csak a háborúban válik nemzetté a nép és hőssé a férfi...
GALÉN DOKTOR És hal meg az ember. Én láttam azokat a halottakat a háborúban...
TÁBORNAGY Ez a mestersége miatt van, doktor. Az én mesterségem úgy hozta magával, hogy inkább azokat a hősöket láttam.
GALÉN DOKTOR Igen, akik hátul voltak, kegyelmes uram. Mi a lövészárkokban nem voltunk olyan bátrak.
TÁBORNAGY Akkor miért kapta azt az érdemrendet?
GALÉN DOKTOR Csak azért... mert bekötöztem néhány sebesültet.
TÁBORNAGY Tudom. A csatatéren, a lövészárkok közt. Az nem volt bátorság?
GALÉN DOKTOR Nem volt, kérem. Én csak... egyszerűen mint orvos. Az ember kénytelen, ugyebár... TÁBORNAGY Ide hallgasson, hogy van ez magánál azzal a békével; tulajdonképpen miért, milyen jogcímen csinálja? Mondja, magának... feladata?
GALÉN DOKTOR Ezt nem értem, kérem.
TÁBORNAGY Ember, magának... küldetése van?
GALÉN DOKTOR Nem, egyáltalán nincs. Én csak mint egyszerű ember, ugyebár...
TÁBORNAGY Akkor nem szabad ilyet tennie, doktor. Az embernek legyen küldetése... Legyen egy magasabb rendű akarat, amely vezérli...
GALÉN DOKTOR Kinek az akarata?
TÁBORNAGY Istené. Engem Isten szemelt ki, ember; különben nem lehetnék vezér...
GALÉN DOKTOR Tehát... önnek háborút kell viselnie?
TÁBORNAGY Igen, a nép nevében...
GALÉN DOKTOR ... amelynek a fiai elesnek a harcban...
TÁBORNAGY ... és diadalt aratnak. A nép nevében...
GALÉN DOKTOR ... míg az apák és az anyák meghalnak leprában...
TÁBORNAGY (feláll) Ők nem érdekelnek annyira, doktor. Belőlük már nem lesz katona. Nem tudom, miért nem tartóztattam le még magát.(149–151.)
Zsenális, ugye? Miközben másolgattam a szöveget, beugrott az LGT Prológ és trialóg című darabja a zseniális, Loksi című lemezről. A számban három, egymásra támadó vadászgép pilótája beszélget az egy hullámhosszra állt rádiókon. (Sztereóban hallgatva igazi ez a muzsika, röpködnek a fejed felett az énekszólamok: elkezd énekelni valamelyik muzsikus a bal oldalon, átúszik jobbra, egyből követi a másik középen, hogy kiússzon valamelyik oldalra, és így tovább.) Nos, a dalban van egy hasonló gondolatmenet, mint ami szerzőnk fenti párbeszédében van. Érdemes az egészet meghallgatni, de amire elsősorban gondolok, az 3:53-nál található. (Csak azért, mert nagyon belelendültem, a témában ajánlom még az Ellenfél nélkül című számukat is.)
Ezzel együtt Čapek meg sem kísérel optimista lenni. 1920-ban, ha dramaturgiailag és logikailag nem is megalapozottan még az volt, 1937-ben már nem volt az. Az egy évvel később írt, a jelen kötetben következő darab esetében pedig végképpen nem. És meg sem érte a második világháborút, kilenc hónappal a kitörése előtt elhunyt.
Az anya
A fehér kór letaglózó csattanója után kicsit nehezen kezdi el olvasni az ember gyereke Az anyát. Ugyan, mi érhet fel vele, vagy mi múlhatja felül? Aztán ahogy az embergyerek belemerül a könyv utolsó drámájába, egyre nagyobbra nyílik a szeme.
A darab története voltaképpen roppant egyszerű. Egy ötgyermekes családanya egy értelmetlen háborúban (melyik értelmes?) még a háborúnál is értelmetlenebb okból elveszíti a férjét. Az anya látja a hallottait, beszélgetni tud velük. (Nincsen semmi spiritizmus a dologban, nincsen halottidézés, nem a halhatatlanul bolyongó lélek a téma, a halottakkal való beszélgetés csupán eszköz a szerző kezében, nem cél.*) De az élők közül csupán ő ilyen kiváltságos.
* A témáról már írtam hosszabban: a magam részéről egyáltalán nem a transzcendes iránti ellenszenvből, sőt, mi sem áll tőlem távolabb, de elutasítom a halál utáni tudat és kommunikáció valós lehetőségét. Azt azonban nem, hogy ilyenkor lehetséges valami. De ez a valami, semmiképpen nem az elhunyt személy.
ANYA Halálod óta, Richárd, oly kevés örömöm volt. Csak a te emléked és ezek a gyerekek. Tudom, mivel tartozom neked, drágám. Vagy talán sok gyermek lehet ily büszke az apjára? Nem is gondolod, mit jelent ez a fiainknak. S ettől fosszam meg őket?
APA Túlzod a dolgot, anyukám; ne haragudj, mindig is túloztad. Ugyan miféle hősiesség! Egyáltalán nem volt olyan nagy dolog. Jelentéktelen összecsapás a bennszülöttekkel – ráadásul vereséggel végződött.
ANYA Tudom, te mindig ezt mondod. De a tábornok annak idején maga írta levelében: Madame, ön hőst sirathat. Férje önként vállalta a legnehezebb feladatot...
APA Ezek csak afféle szavak, kislány; úgy lehet, csak széppé akarták tenni előtted a dolgot... a balesetet. Ugyan, hős! Valakinek vállalnia kellett. Ha én nem jelentkezem, ment volna más. Ennyi az egész.
ANYA De lehet, hogy az a más nem lett volna öt gyermek atyja, Richárd.
APA Lehet, édesem. De azért, mert valakinek öt gyermeke van, nem kell rossz katonának lennie. Tulajdonképpen nem cselekedtem semmi különöset... de ehhez te nem értesz, anyukám: tudod, mikor lőnek, egészen másképp gondolkozik az ember... Nehéz megmagyarázni. Utána talán úgy tetszik, mintha, ki tudja, milyen hőstett lett volna, de mikor benne van a közepiben az ember – mit tehet mást, ez már hozzátartozik. Annyi volt az egész, tudod, hogy egyszerűen fedezni kellett azt az oldalt. No nézd, itt nyomult előre a főoszlop, emitt oldalt húzódott a hágó. És ezt a hágót kellett tartanunk egy kis csapattal. Kész. Mindössze ötvenkét halott. Jelenéktelen dolog.
ANYA Ötvenkét halott – és hányan voltatok?
APA No jó, ötvenketten; de teljes hat napig tartottuk magunkat. Hidd el, legrosszabb a szomjúság volt. Tudod, nem volt vizünk. Elviselhetetlen volt ott a szomjúság – meg a düh. Én bizony rengeteget mérgelődtem, kedvesem.
ANYA Miért?
APA Mert tulajdonképpen az egész értelmetlen volt. Tudod, melléfogott az ezredesünk. A főoszlopnak lenn kellett volna várakoznia, a hágóba pedig legalább két zászlóaljat kellett volna küldeni. És hegyi tüzérséget. Láttam én ezt előre. Mondtam is az ezredesnek, de ő erre nekem jött: úgy látszik, őrnagy, ön fél...
ANYA És ezért mentél – a halálba?! Richárd!
APA Főképp ezért, kedvesem, főképp ezért. Lássa az ezredes, hogy nekem volt igazam. Ha valaki ilyen ostoba! Felül a bennszülötteknek.
ANYA És emiatt... emiatt.
APA Ostobaságnak látod? Nálunk pedig, az ezrednél ezt becsületnek nevezik. Tudod, kislány, a katonaságnál ez már így megy.
ANYA Ezt még sose mondtad nekem, Richárd! Hogy azért estél el, mert az ezredes rossz parancsot adott.
APA Ilyesmi bizony előfordul néha, anyukám. De legalább kiderült, hogy nekem volt igazam. Ez is valami.
ANYA Szóval csak arra gondoltál, hogy bebizonyítsd az igazadat. S mi eszedbe se jutottunk, ugye? Hogy az ötödik gyereket várom, arra nem gondoltál?
APA Gondoltam én, drágám, már hogyne gondoltam volna! Ilyen helyzetben sok minden zsibong az ember fejében, el se képzeled, mennyi minden.
(182–183.)
Az egyszeri olvasó, ugye, meg nem tudja, sírva röhögjön vagy dühöngve sírjon. Ez volt az a pont, amikor eszembe jutott a Híd a Kwai folyón című regény/film.
Szóval Apa meghalt egy értelmetlen parancs miatt. András a legnagyobb gyerek Afrikába ment, a sárga lázat gyógyítani. Nem jött vissza. A következő csemete berepülő pilóta volt. Folytassam? Anya egyre több családtagjával beszélget ott, míg egyre kevesebb emitt. Illetve egészen pontosan nem is a hely más, csak a fiai életfunkciói változnak drasztikusan. Anya a legkisebbet, Tonit nem akarja kiengedni a kezei közül. Nem érdeklik az eszmék, az ideológiák, hogy áldozatokat kíván a világ, a haza, a megfelelő politikai oldal, a tudomány, köti az ebet a karóhoz: Toni nem mehet sehová, nevezzék őt, az anyát bárminek, Toninak őmellette van a helye. Van-e ember, aki ne értene egyet Anyával?
Aztán kiderül, a kérdés az, hogy Anya minden körülmények között egyetért-e önmagával? Ugye, hogy ugye? S lehet gondolkodni, vajon a szerző melyik önmagával ért egyet, melyiknek a véleményével azonos? És hány éves a kapitány?
Az viszont nem kérdés, a kötetecske jó-e? Nem jó. Pazar.
Európa, Budapest, 1974, 236 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630703726 · Fordította: Zádor András, Rubin Péter, Szeberényi Lehel
10/10
2021, január derekán
Čapek-írások, amelyekről írtam itt, a blogon:
Josef Čapek – Karel Čapek: Két komédia
Karel Čapek: Betörők, bírák, bűvészek és társaik
Karel Čapek: Abszolútum-gyár
Karel Čapek: Egy tisztes polgár meghurcoltatása – A szerkesztő különös álmai
