Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Leonyid Szolovjov – Cs. Horváth Tibor – Sebők Imre: A csendháborító

Vajon tud-e tréfásan rajzolni a legfestőibb képregényeket rajzoló Sebők Imre?

2022. április 18. - Mohácsi Zoltán

Nem tudom, miért szokott rá Leonyid Szolovjov (1906–1962) a török Naszreddin Hodzsa történeteire, de két könyvet is megjelentetett róla. Ha nem találkoztál még vele, akkor Naszreddin Hodzsa olyasféle figura mint Lúdas Matyi , Thyl Ulenspiegel vagy Kaleb, a lator, Campanile remek figurája (nem is…

Tovább

Nemere István – Haui József: A ​kupolaváros titka

Lehet, szerencsésebb lett volna úgy olvasnom, hogy dolgozik a nosztalgia-faktor

A történet alapsztorijával hol máshol, a Fülesben találkoztam első ízben. Nagyjából az a történet volt az első olyan történet, amelyben Nemere István neve a szemembe ötlött. A képregény címe ez volt: Űrkalózok fogságában. A regény eredetijének meg ez: Műkincsrablók a kisbolygón. Egyik cím sem jó,…

Tovább

A legjobb könyvek, amiket 2021-ben olvastam

Über-szubjektív, egyáltalán nem naprakész visszatekintő-ajánló

totálisan szubjektív, évvégi válogatás                              Moha (azaz én)  2021-es olvasmányaiból Ismét eltelt egy év. Mondták, de nem hittem el, aztán mégis igazzá vált: negyven felett valami eszeveszett rohanásba fogtak a napok, a hetek, a hónapok, az évek. Szilveszter napja után,…

Tovább

Petőcz András: Óbudai Mágusképző

„Ne hadonássz a varázspálcával, ez nem egy Harry Potter-történet!”

  Az úgy van valahogyan, hogy ha egy írónak van egy nagyon bejövős könyve, akkor számomra ő onnantól jó író. Ha több is van neki, akkor pláne. De elég egy nagyon jó is, hogy a státusza a tudatomban megmaradjon. Petőcz Andrásról az égegyvilágon semmit sem tudtam, mielőtt random, a leírása alapján…

Tovább

René Goscinny – Alberto Uderzo: Asterix 32. – Vissza az iskolába

Gall vegyesvágott, avagy mi maradt a ládafiában és mennyire élvezhető, ami maradt?

Nem tehetek róla, így alakult a szocializációm: kevés könyv-és zenei album megjelenés tölt el igazán izgalommal. Van, amit nagyon várok, amire kiemelten kíváncsi vagyok, ám teljesen simán tudok várni. Egy új  Lucky Luke- és egy új Asterix-füzet esetében azonban türelmetlen leszek. Így voltam…

Tovább

Dóka Péter: A kék hajú lány

Több, sok-sok ilyen könyv kellene!

Világéletemben iparkodtam szavatartó, kiszámítható, őszinte ember lenni. Azt hiszem, nagyjából sikerült. Dóka Péter előzőleg olvasott könyvénél, Az ellopott zsiráfnál ígértem, hogy bár volt bajom azzal a könyvvel, de a stílusával egyáltalán nem, tehát nem számoltam le egyszer s mindörökre a szerző…

Tovább

M. Eller: A láthatatlan professzor

Az, hogy ez az ötödik újraolvasása e könyvnek, önmagáért beszél!

Most tényleg, semmi okom nincsen rá, miért vágnálak át? Egyáltalán nem mondok valótlant, ha azt mondom, nagyon ritkán olvasok el könyvet többször. Nem állítom, hogy ne lenne rá példa, de egyáltalán nem hemzsegnek a duplaolvasásos kötetek körülöttem.  Gondolkodtam egy kicsit, mi az, aminek a minimum…

Tovább

Dóka Péter: Az ellopott zsiráf (Delfin Könyvek)

Három millióért nyomoznál-e egy zsiráf után kamaszokkal?

  A helyzet az, tán szégyenkeznem kellene, mégis bevallom, emelt fővel: ha nem Delfin könyv lett volna el sem olvasom. Nem azért, mintha lett volna bármi Dóka Péterrel kapcsolatos előéletem, előítéletem. Nem volt. Mintegy tíz perce tudom, hogy több ifjúsági regényt is írt, hogy a Móra Kiadó…

Tovább

Mauro Boselli – Stefano Andreucci: Zagor 1. – A mélység istene

Túl a valóságon, az időn, a realitáson és az érdekességen

Ismét könyvtár, ismét random választás. És ismét kétszer visszatettem a polcra. Azt mondják, a legtöbbször az első megérzés az igazi. Nagyon úgy fest, van benne valami. S nem csupán azért, mert valami olyan képregényre vágytam, ami nem öldöklős, vérfröcsögős, világmegmentős. Na, ez meg az. De még ez…

Tovább

Bethlenfalvy Gábor: Betörjek ​a nénikémhez?

Ifjúsági, vidám, szociografikus és romantikus krimiszerűség a kétezres évek elejéről

Immár tényleg csak utalok rá: írtam már a Delfin könyvek és az én kapcsolatomról, érdekesen, színesen, személyesen, máshol citáltam már ezt a színes, személyes beszámolót. Vagyis nem ismétlem most saját magamat. Azt azonban mégis újra elmondom, mert ide tartozik, hogy voltaképpen, hat kötet híján a…

Tovább

Hannes Hegen: Hajsza az aranyért (Mozaik – Digedag 38.)

Az abszolút első. Ezért sok mindent megbocsátunk. De mindent nem tudunk.

 Privát Mozaik-történelmem Van az úgy, hogy bár elöntenek a könyvek, valahogy mégsem sikerül olyanhoz nyúlnom, amelyik igazán az intellektuális ínyemre lenne. Immeg, képzeld, az történt, hogy egyszerre vagy sokat szeretnék olvasni, és nem is tudom, melyikhez kapjak. Ne hagyd abba a képzelődést,…

Tovább

Jerzy Broszkiewicz: Egész ​héten esni fog?

Egy vidám, kedves vakáció-krimi az átkos idejéből, minden ideológia nélkül

Csak a szokásos: óbudai Könyvmegálló, ezúttal a Csobánka téren, Békásmegyeren. (Ha keresed, a rendelőintézet mellett van, a kultúrral szemben.) Ez is egy olyan könyv volt, ami kiskamasz koromban többször volt a kezemben, de soha nem olvastam.  Manapság érzek valami nosztalgiát az akkori könyvekkel…

Tovább

Dobó Dorottya: A ​zapumai kóbor villamos

Minden együtt áll ahhoz, hogy ez a könyv kapásból megbukjon nálam. De nem tett ilyet.

  Ennek a könyvnek a borítója mindent megtesz azért, hogy a közelébe se menjek, egy szemernyi vágyat se érezzek az elolvasására. (Erről részletesen később, de rögtön a bevezető alatt olvashatsz majd.) Szinte csak rákényszerültem, hogy mégis megtegyem. Komolyan mondom!  Böngészgettem a Napkút Kiadó…

Tovább

Peter Brock: Nelli

Nem az élénk fantázia a baj, hanem amikor összekeveredik a valósággal

Már nem merem visszanézni, hogy meglett férfi, ráadásul könyves blogger létemre hány Pöttyös Könyvet olvastam. Azontúl, hogy Pöttyös Könyveket olvasok, mosok, teregetek, főzök, bevásárolok, vasalok, mosogatok, takarítok. Ezek felett bútort, bringát, vizet, villanyt szerelek (bár egy villamossági…

Tovább

Benyák Zoltán: Képtelen történet

Ha az író, megírja az írót, aki a maga által megírt világban kalandozik egy főhősével

Nem először, de sokadszorra ismétlem magamat, de hátha valaki még nem tudja, s így neki nem unalmas két dolog.  Az egyik az, hogy néhány szerző megkeresett már: nem írnék-e a könyvéről? Eddig egytől-egyig elsőkönyvesek voltak. Kezdetben volt bennem vonakodás. Mert szeretek magamnak olvasni, és…

Tovább
süti beállítások módosítása