Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Jiří Marek: Autómesék

Mesék is, meg nem is, szatíra is, de nagyon, humoros is, meg kedves is, meg szomorú is

2023. augusztus 14. - Mohácsi Zoltán

  Jiří Marek-nek nagy gyorsan ez a negyedik könyve, amit a közelmúltban olvastam. Az első a  Régi bűnügyi történetek volt. Aztán következett Az Albatrosz-rejtélye, azután meg a csudaremek Boldogkor. A bűnügyi történetek nem volt átütő, de szórakozásként pompásnak tartottam. Az Albatrosz-szal…

Tovább

William Shakespeare: III. Richárd

Mennyire elhatározás kérdése a gazemberség? S tényleg gazember volt-e III. Richárd?

  Az úgy volt, hogy láttunk egy tavalyi, 2022-es filmet. Az a címe, hogy Az elveszett király (The Lost King). Megtörtént események alapján írták és forgatták a filmet. Arról szólt, hogy egy teljesen, tökéletesen amatőr, jócskán negyvenes hölgyemény, kattot kap, és nyomozni kezd a bosworth-i…

Tovább

Aldous Huxley: Szép ​új világ

Mennyire jó regény az antiutópia egyik fő klasszikusa?

ALDOUS HUXLEY antiutópiája George Orwellé mellett az antiutópiák netovábbja. Vannak követőik bőségesen, de ők lettek, maradtak a legnagyobbak. Mindkettő a jövőben megvalósuló diktatúrák működéséről fantáziál, mindkettő örök kedvence az olvasó népségnek, mindkettő erősen feketelistás volt a sokak…

Tovább

Jiří Marek: Boldogkor

Simán ott a helye a nagy–nagy rokonok („1984”, „Szép új világ”) mellett! Na, jó, eggyel alattuk.

Jól olvasod:  BOLDOGKOR. És nem Boldog kór. Vagyis nem  egy kórságról van itten szó, kérem! De nem is Boldogkor, olyan értelemben, hogy „Mikor?”, „Hát tudod, akkor, amikor... boldogkor, na!” Hanem Boldogkor. Úgy is, mint Boldog Kor. A Boldogkor kifejezés nem csupán tulajdonnév, hanem minőségjelző…

Tovább

Kiss József László: Talán Pista

A író-mintatanár nem írt jó könyveket, de mindegyik örök kedvenc, újra és újra olvasni kell őket

Az úgy volt, hogy tegnap este a napi betevő film után lementünk még egyet füstölni a ház alá,és már nem is tudom minek kapcsán, nem első alkalommal, előkerült, mert előhoztam, Kiss József László neve.  Akit valószínűleg senki nem tart nagy és jó írónak, de a három megjelent könyvéből kettő…

Tovább

Szinetár Miklós: Önéletrajz-szerűség és egyebek

Ahogyan a nyugodt, derűs, szimpatikus, kilencvenéves rendező látja a világot

Szinetár Miklós nevét nincs, aki ne ismerné. A kérdés már csak az, honnan? Vélem, a fiatalabbak közül sokan a lánya, Szinetár Dóra miatt. Az idősebbek pedig a réges-régi Ki mit tud?-os zsűritagsága miatt.  Csakhogy Ki mit tud?-ot utoljára 1996-ban tartottak (jé, még akkor is volt?). Szégyen, nem…

Tovább

Jiří Marek: Régi ​bűnügyi történetek

Újsághírekből mazsolázott, felturbózott, részletezett századeleji csehségek gyűjteménye

Nagyon kevés bakancslistás dolog van az életemben. Brugge az egyik. Naná, hogy az idióta magyar címet kapott Erőszakik kapatott rá. A másik egy kis kert, benne a ház közelében egy diófa, alatta faragott asztal, mellette székek, rajta egy üveg bor, száraz fehér, lehet akár cserszegi fűszeres is…

Tovább

Georges Simenon: Maigret pipája (Három bűnügyi regény)

Maigret olyan esetei, amelyek valamiben mások: hol nevetünk, hol tárgyalunk, hol nyugdíjban vagyunk

Most mondjam megint? Mondom: ismét egy olyan olvasás, ami teljesen ad hoc érkezett. Azt viszont a szokásos úton tette: egy óbudai könyvmegállóban való körülnézéssel. (Mindig azt írom: óbudai. Miközben máshol még nem is találkoztam ezzel az utcai könyvszekrénnyel. Igaz, intézményekben, például a…

Tovább

Shalom Auslander: Rabbik ​és gojok

Isten és ember, hit és hitetlenség: ha akarom, röhögök, ha akarom, sírok

Könymegálló, Római tér, egy kis Synthesis-es sörözés előtt. Elolvastam az első mondatot és gondolkodás nélkül betettem a könyvet a bringástáskámba. Aztán tegnapelőtt, miután kiolvastam a nagy, szovjet űroperát, az Istenembereket (ennek lesz még jelentősége), azonnal belekezdtem, mára meg már túl…

Tovább

Bogáti Péter: Az utolsó ember, avagy C. Robinson különös története

Tud-e egyedül élni az ember, annak ellenére, hogy az egész bolygó csak az övé? Nem.

Ha már volt Utolsó fejvadász, szűkítsük tovább az utolsóságot. Mondjuk egészen a legszélsőségesebb esetig: az, aki utolsó, legyen mindenben utolsó! Legyen az utolsó ember a Földön! Egyedül, mindenki más nélkül.  A gondolat, az ötlet egyáltalán nem új, többeket, írókat, filmkészítőket megmozgatott…

Tovább

Szabó Tibor Benjámin: EPIC 1. – Az ​első küldetés

Világmegmentős, furcsa-iskolás, kiválasztottas, ősmagyaros akcióregény. A javából!

Fogalmam sincsen hol futottam össze ezzel a regénnyel. De mostanában, azaz pár hónapja történt. Miközben ez már a második kiadása. Az első kilenc éve, 2014-ben jelent meg. A második előtt nyolc évvel. Ez azért lényeges, mert ebben a másodikban azt olvasom, ez már átdolgozott kiadás. Nem tudom,…

Tovább

Charles de Coster: Thyl Ulenspiegel

Lúdas Mátyás, Naszreddin Hodzsa és Káleb flamand rokona. Meg mégsem. Thyl muszáj-Herkules

A flamand-vallon származású író regénye sok szempontból ugyancsak zavarba ejtő. Nehéz fogást találni rajta, akár innen, akár onnan.  Kezdjük azzal, hogy a címe nem is az, ahogyan világszerte ismerik. Az eredetihe nem ilyen tömör. Így festett eredetiben: La Légende et les Aventures héroïques,…

Tovább

Azokról a könyvekről, amelyek 2022-ben a legjobban tetszettek

Überszubjektív és egyáltalán nem naprakész listám az orosz-ukrán háború évéből

Bevallottan önkényes válogatás   Moha   (azaz én) 2022-es blogértékeléseiből   Meg sem próbálok naprakész lenni. Főleg mert annyi, de annyi restanciám van önmagam felé. S mert abban a helyzetben vagyok, hogy nem kötelező olvasnom, pusztán élvezetből teszem. Viszont idén az ízlésem nem találkozott…

Tovább

Gion Nándor: Minden ​leírt betű hitvallás – Az író mint közéleti ember (Életmű 9.)

A Gion-hagyaték rendszerezett legvége (bár még lesz egy leges-leges-legutolsó kötet)

Gion Nándort egyértelműen és kétségtelenül Szerelmetesfeleségtársamnak köszönhetem. Ő találta a könyvtárban a Latroknak is játszott című kötetét. Olyan lelkes volt, amilyen csak ő tud lenni, és szépirodalomról lévén szó, ez nála nagy szó. Kezdetben nem haraptam rá a csalira. A szépirodalmi ízlésünk…

Tovább

Charles Dickens – Cs. Horváth Tibor – Zórád Ernő: Twist Olivér

Némely gondolatok arról, amikor klasszikusok, ha összejönnek mindenfelől

Ismét egyik könyv a másikhoz. Vagyis most egyik könyv a nemlétező másikhoz. Mert az történt, hogy megkívánva Dickens írásait, ami a Karácsonyi ének kivételével az eddigi ötvenöt évemből totálisan kimaradt, gyorsan találtam egy könyves szabadpolcon egy példányt a Móra kiadású Twist Olivérből. (Azóta…

Tovább
süti beállítások módosítása