Az a helyzet, hogy kegyetlen vagyok és vérszomjas: ha egy könyv nem tetszik, teljesen simán félbehagyom, de ha valamiért mégis eljutok a végéig, és mégsem tetszik, ugyanilyen természetesen pontozom le, akár a pincéig. (Empatikus nem vagyok, rendre értetlenül állok az olyan értékelések előtt, amelyek…
Ismét egy magyarul vadonatfriss Lucky Luke-füzet. Amit nem az eredeti szerzőpáros alkotott. Már nem René Goscinny írta a történetet. Ez, ugye, láttuk már mind a Lucky Luke-, mind az Asterix-füzetekben, értéksemleges megállapítás. Mert jó, nem az eredeti alkotók műve, de ettől még lehet marha jó, is…
Vallomást kell tennem: egyre megbízhatóbban vacak a memóriám. Oly annyira, hogy ha megtizedelném a könyvtáramat, beleértve az e-book-at is, lehet többet könyvet nem is kellene behozni a lakásba, a maradék életemre elég lenne az is, úgy is elfelejtem, amit olvastam. Mert, hogy az történt, hogy én ezt…
A Sztrugackij-tesók írásaival úgy vagyok, mint valamikor késő-kamaszkoromban egy lánnyal. Nem pont úgy, hanem valahogy úgy. Vannak lényegi különbségek. De ami hasonlít, az nagyon hasonlít. Nem volt nagyon szép a lány. Nem volt bombázó sem, bár el volt látva a megfelelő kellékekkel. Nem mondhatom azt…
Teljesen egyetértek a Moly-os Lancaster értékelésével, amit itt ejtett meg. Valóban, ez a füzet csak egy sokadik Asterix-füzet. De valahogy sehogy nem megy semerre, igazából történik benne ez, meg az, de olyan mű az egész. Asterix és Obelix oldalanként egymás nyakába borul, hogy de szeretik egymást,…