Moha olvasónaplója

Moha olvasónaplója


Vera Brosgol: Ánya kísértete

Egy világnézetileg ezerrel, máshogy azonban sehogysem támadható történet

2021. június 14. - Mohácsi Zoltán

Ebben a képregényben minden együtt van ahhoz, hogy ne tessen nekem. Aztán, figyeld már, mi történik: azt mondom, hogy a legjobbak közül való, meg hogy nem tudtam letenni, annyira akartam olvasni. Pedig már a címe is milyen: hát értelmezhetetlen. Mert csak az érthető belőle, hogy birtoos eset, de…

Tovább

Kiss Ferenc – Sarlós Endre – Sváb József – Szendrei Tibor – Tebeli Szabolcs: Seuso mozaik

Nemzedékek közti alkotói összefogás egy rejtélyes kincs érdekében

  Az elmúlt hetekben került a kezembe a Kockás képregény-magazin 91. száma, s két képregény le is nyűgözött belőle alaposan. Nézegettem a kiadó honlapját, és ott figyeltem fel a Seuso mozaikra. Egész pontosan a lenyűgöző borítójára. A témáról mintegy félfüllel hallottam már, de ha bármit…

Tovább

Cs. Horváth Tibor – Zorád Ernő: Nyomoz a szerelmespár 1–4.

Egy fiatal pár káprázatos, sorozatos, sikeres nyomozás-sorozata

KÉPREGÉNY. Sokak szerint másodlagos műfaj. Mások szerint komoly, önálló művészeti ág. A képregények történetéről és esztétikájáról képregényt író, rajzoló Scott McCloud A képregény felfedezése című könyvében egyértelműen az utóbbi mellett tette le a voksát. Lévén én hatvanas évek végén születtem,…

Tovább

John Grisham: Siralomház

A halálbüntetés útjai a polkorrekten is érdekes regényben

Ofi barátom már említette néhányszor John Grisham nevét:– Nagyon jó bíróságos, ügyvédes, bíróságos könyveket ír!Eddig nem volt bennem annyi érdeklődés, hogy bármelyik kötetébe belefogjak. Az úriember képtelen rövid regényeket írni, az összes műve féltégla. A pereskedős igényeimet pedig teljesen…

Tovább

Amélie Nothomb: A gyilkos higiéniája

Párbeszédkönyv krimiben, avagy krimi párbeszédben. De nagyon intelligens!

Miközben azt vallom, hogy a nem mindennapi személyiségű emberek valójában roppant fárasztóak a mindennapokban, mégis azon kapom magamat, hogy mindig voltak körülöttem olyan emberek, akik nem voltak mindennapiak, és roppant közel álltak hozzám.  Nem azokról beszélek, akik deklarálják, hogy ők…

Tovább

Ross Károly: Híd az ártér fölött

Minek nevezzelek te szociografikus kortárs krimiregény?

Mindig is vonzódtam a zárt térben, zárt közösségben játszódó történetek iránt. Van valami hihetetlen bája, otthonossága és embertelen nyomasztó mivolta az összezártságnak, az egymásra utaltságnak. Gondolj bele, voltaképpen az egész cirkusz erről szól: össze vagyunk zárva itt, a Földön, osztán…

Tovább

Robert Sheckley: A tizedik áldozat

„Jó gyilkosság, jó közérzet” – egy űr és ufók nélküli sci-fi

Ez a bejegyzés nem jött volna létre, ha egy Wmitty nevű felhasználó nem tesz engem helyre Az erőd című Zorád-Hernádi képregényről írt értékelésem alatt. De helyretett, s ezzel eszembe juttatta, hogy a jelen írás alanya időtlen idők óta itt van a polcomon. Olvasatlanul. Immár olvasottan.  Az történt…

Tovább

Raymond Chandler: Hosszú álom

Philip Marlowe első nyomozása a szereplők dzsungelében

Nos, ilyenkor vagyok igazán zavarban: amikor olyan könyveket olvasok, amelyek már irodalomtörténeti közhelyek, közismertek, filmfeldolgozásaik vannak, és így tovább! Mert vajon micsuda érdekességet, pláne újdonságot lehet elmondani az ilyen szerzők ilyen könyveiről? Nyilvánvalón semennyit sem. S…

Tovább

Erle Stanley Gardner: A vakszerencse esete

A 72. Perry Mason-történet

Erle Stanley Gardner-rel kamaszkoromban kezdődött a szimpátiám. Nagyjából mit sem tudva arról, hogy ki méltán híres és ajánlottan olvasandó krimiszerző, egyedül Agatha Christie neve mondott valamit, egyszerre csak belevettem magamat az Albatrosz és a Fekete Könyvek sorozatba. Szinte válogatás nélkül…

Tovább
süti beállítások módosítása