Rettentő UNALMAS vagyok! Mint egy nagyon idős, reszketeg hangú, bizonytalan léptű bácsika, csak ismételgetem magamat szüntelen.
Nem szeretem a ZOMBIKAT. A Walking Dead képregény huszonegykét részét elolvastam, nézegettem, aztán érdeklődés hiányában búcsút intettem neki. Belátom, azért ez nem futó…
Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről
Moha olvasó-NAPLÓJA
Dylan Dog – Dampyr
Vajon mire jut két olasz képregényhős fúziója?
Írta: Mauro Boselli – Bruno BrindisiRajzolta:Roberto Recchioni – Giulio Antonio Gualtieri – Daniele Bigliardo
Karácsony másnapja van. Szerelmetesfelségtársamtól kaptam több kiló Dampyr-képregényt. Egy híján az összes hiányzót. Azt az egyet azért nem, mert ahol megrendelte a többit, az az egy ott…
Mauro Boselli – Luca Rossi: Dampyr 1/3. – Tengerparti fantomok
A dampyr története klasszikussá válik. Ha máshogyan nem, a történetének a hangulatában
Á, a fenébe, már önmagában sem bízhat az ember! De most komolyan!
Nincs megbízhatóbb ember nálam, aztán nézd, mi történt már megint!
Miközben blogomszerte közismert, hogy nem szeretem a horrort, a vámpíros történetektől meg egyenesen a hideg ráz. Erre mi esett meg immeg? Nem csupán megvettem…
Mauro Boselli – Maurizio Colombo – Majo: Dampyr 1/1-2. – A sötétség gyermeke – Éjjeli horda
Dampyr frenetikus bemutatkozása a délszláv háborúban, magyar szereplőkkel
Az előző Dampyr-értékelésem elolvasása után (ami a sorozat második kötetéről szólt, és aminek az első oldala, Budapest-látképével azonnal levett a lábamról) Szerelmetesfeleségtársam elkérte tőlem a könyvet, hadd nézze meg a rajzait, mert: – Olyan jól írtál a rajzokról, hogy kíváncsi lettem…
Mauro Boselli – Majo: Dampyr 2. – Transylvania Expressz
A történetet felejtsd el gyorsan! De a képeket nem fogod, garantálom!
Nos, ez a képregény azok közé tartozott, amelyekből most semmiképpen sem akartam hazahozni egy darabot sem a könyvtárból. Unom a csihi-puhit, a vér fröcsögését, az egykaptafa fantasyt, a szuperhősöket, a sorozatgyilkosokat, az ezoterikus lényeket. a vámpírokat, alakváltókat, egyebeket.
Mondom,…
Dylan Dog – 9. Morgana – A halálon túl
Egy zombi-álomtörténet és egy Halál-alkus sorozatgyilkosos líra
A Dylan Dog előző száma, a nyolcadik, azzal a Boszorkányüldözéses, konzervativizmus gyűlölttel, a tömbösített lefasiztázással eléggé kiakasztott, kedvemet szegte a sorozattal kapcsolatban.
De ha már kihoztam a könyvtárból ezt a kilencedik füzetet, úgy voltam vele, legyen, hátha ez igazi rémálmas…
Dylan Dog – 8. Éjfél után (+ Boszorkányüldözés)
Egy roppant szórakoztató és egy nagyon buta ideológiai történet
Ja, aha, megint a rémálom-nyomozó. Az előző füzet mássága után kíváncsi voltam, milyen az, amikor valóban rémálom-nyomoz.
A helyzet az, hogy ezzel a kötettel ismét sikerült némileg mellényúlnom a könyvtárban. A két történet közül az első sorozatgyilkosos, semmi túl-, más- és egyéb világ, de a…
Dylan Dog – 7. Emlékek a félhomályból (+ A hosszú búcsú)
A rémálom-nyomozó egy sorozatgyilkos és a múlt szerelmének nyomában
A Sergio Bonelli Editor képregényeivel hazánkban a Frike Comics Kft. foglalkozik.
A Sergio Bonelli Editor Olaszország legnagyobb, leghíresebb kiadója. Vannak képregényei, amelyek százezres nagyságrendben fogynak. A történetek cselekményesek, akciódúsak, krimik, thrillerek, misztikus- és…
Szergej Lukjanyenko: Éjszakai Őrség (Őrség 1.)
Vámpírokról, varázslókról, zombikról, szivárványos pónikról, a Moncsicsiről, és egy könyvről
Nem tudom pontosan, hogyan alakult így. Soha nem foglalkoztam velük mélyebben, semmiféle érdeklődés szintjén. Azt hiszem, különösebben nem is találkoztam velük sehol sem.
Stoker Drakulája meg volt. A Vámpírok bálja is, röhögtem rajta, de mégis kuszának és erőltetettnek tartottam. Pedig…
Robert Kirkman – Charlie Adlard – Stefano Gaudino: Élőhalottak 23. – Suttogások és sikolyok
The Walking Dead 23.
Kezdjük azzal, hogy az epizód címe ezúttal nagyon rosszul sikerült. Nem önmagában, hanem az asszociáció miatt: valószínűleg ember nincsen, legalábbis egy bizonyos életkor fölött, akinek ne Bergmann ugyanezen című filmje jutna eszébe. Viszont Bergman filmjének semmi köze nincsen zombis kedvencünkhöz.…
Robert Kirkman – Charlie Adlard – Stefano Gaudiano: Élőhalottak 22. – Új kezdet
The Walking Dead 22.
A Negan-féle háború lezárása után, úgy gondoltam, részemről befejeződött a The Walking Dead, innentől már csak újabb bőr a rókáról, semmi más, csak üzlet, egy jól bejáratott brand lendkerekes önlendülete. Ugyan erre utalt már az is, hogy az előző rész végén Rick, tudod, a jók egykori rendőr vezetője…
Richard Kirkman – Charlie Adlard – Stefano Gaudino: Élőhalottak 19., 20., 21.
Hadak útján – Nyílt háború 1-2.
Világéletemben pacifista voltam. Soha nem ütöttem meg komolyan senkit, soha nem verekedtem élesben, a legkomolyabb erőpróbám kiskamasz koromban az erőfitogtató birkózás volt a Harrer Pál utcai gyerekrendelő mögötti kis füves téren. Jó, lefogtam egyszer apámat, amikor majdnem kést mártott az…
Robert Kirkman – Charlie Adlard: Élőhalottak 18. – Utórezgések
The Walking Dead 18.
– Ne már! Ez komoly? Megint a Walking Dead? És három? – képedt el szerelemtesfeleségtársam (SZFT), amikor tegnapelőtt megjöttem könyvtárból az aktuális zsákmánnyal. – Nem unod még a sztorit? Hiába a kilencven-kilencvenöt százalékos egyezésünk („Megijedtem, amikor megnéztem a weboldaladat: egy az…
Robert Kirkman – Charlie Adlard: Élőhalottak 17. – Kemény lecke
The Walking Dead 17.
– Nem mondod, csak nem Walking Dead-et olvasol megint? – kérdezte gyönyörű zöld, de már igen álmos szemmel, álomhoz vackolódva tegnap este szerelmetesfelségtársam, amikor az esti rituálékon túljutva bebújt mellém a paplan alá. – Hány része van még?
Ki tudja? Én nem... Megnéztem, úgy fest, az angol…
Stephen King: Halálos árnyék
Egy se füle, csak farka történet
EZERSZER ELMONDTAM MÁR: NEM SZERETEM STEPHEN KING KÖNYVEIT. Nem azért, mert nem jó író. Jó író. Nagyon jó. Tudom, mert több helyen kifejtette: szeret mesélni. S ha mesél, akkor azt is elhisszük, hogy egy Röjtökmuzsajon megszűnt telefonfülkének a bosszúálló telefonkönyve átzabálja magát az óceánon…