Harry Hole kedvelt figurám. Mondjuk nem tudom, hogy a mindennapokban is elviselném ezt a depis, munkamániás, zseniális alkoholistát, de ahogy így írva vagyon, nekem nagyon tess.

Nem akarok általánosítani, ez csak a kettedik Nesbø könyv, amit olvasok, de nem hiszem, hogy bármelyik karón varjú lenne. S nyilván lesz még a kezemben könyve (el kellene már mennem a happolt Fejvadászok-ért, csak olyan kis kuszán van a nyitvatartása a Kócosnak). Mert izgalmas, mert összetett, mert átgondolt, mert barkácskönyv (vö.: csavaros).

S ezzel itt le is zárhatnám az értékelést, mert micsudát várna még az ember lányafia egy krimitől, thrillertől. Jó, van vér is, meg ide-oda rejtett, ilyen-olyan állapotban levő hullák, Hole küzd a gaz ellen ellen (hehehe), aki egyfelől a gyilkos, másfelől a korrupció (milyen szerencse, hogy ilyen csak Norvégiában van! :-P ).

Azonban és de: ez a második könyve, mondám már, a szerzőnek, ami a kezembe került. Az első sem volt hibátlan. Írtam miért nem. 
Ez sem az. Ebben nincsen akkora logikai bakugrás, mint a Megváltóban. Itt szerkezeti gond van. A cselekmény, ami ugye, megegyezik a gyilkosságok számának növekedésével és a nyomozás előrehaladtával, a könyv háromnegyedénél leül. Mivel van hátra még vagy sok oldal, egyértelmű, hogy akire gondolnak, nyilván nem az (gondolkodtam, hogy ez spoiler-e?), s hogy lesz még itt ezmegaz, s ráadásul a lezáratlan a Főkorrupt szála is. 
S nem csupán az a bajom, hogy a feszkó megszűnik, hanem, nem is tudom, hogyan mondjam, mi a jó szó, végül a Főkorrupt-szál rendben van, de a sorozatgyilkos vonal olyan kis szájhúzós. Erőltetett, vagy mifene. (Mellesleg hova a csudában is tűnik a fószer a beszélgetés közepén, és aztán…?) Motiválatlan. Illetve izzad a motiváció. Majdnem jó, de mégsem az. Túl komplikát. Ahogy ezt Hole is szóváteszi, mert ezek szerint Nesbø is érezte, hogy az.

De úgy fest, Nesbø-t már csak így szeressem. Mer' minden ellenére jó ez, komolyan. Csak szőrözök kicsit.

3,5/5

(2015)