Tegnap írtam, hogy könyvtárban voltunk Szerelmetesfeleségtársammal. Azt nem mondtam, hogy ezt a képregényt is ott találtam. Amikor a kezembe akadt, dobogó szívvel kaptam le a polcról, mert azt hittem, egy olyan Texi-kötet, amiről még nem is hallottam. Erről majd később többet.  Hát nem az. Nem…

Van az úgy, hogy bár rengeteg könyv van a lakásban, de nyúlok ehhez, nyúlok ahhoz, belelapozok, belekezdek, aztán egy-két oldal után rájövök, nincsen is hozzá kedvem.  Nem sűrűn van ilyen, de ha de, van egy biztos pont, ahová érdemes nyúlnom: a Wodehouse-polc. Ami polcnak tulajdonképpen nincsen…

– Morzsám, te ezt tényleg látod? – kérdezte Szerelmetesfeleségtársam, amikor elalvás előtt kézbe vettem ezt a kötetecskét. A mérete kb. 15x10 cm. S valóban eléggé apró betűs. Közelre szerencsére szemüveg nélkül is látok. Még a cérna tűbe fűzése is viszonylag jól megy.  A könyvecske szokás szerint…

Ismét egyik könyv a másikhoz. Vagyis most egyik könyv a nemlétező másikhoz. Mert az történt, hogy megkívánva Dickens írásait, ami a Karácsonyi ének kivételével az eddigi ötvenöt évemből totálisan kimaradt, gyorsan találtam egy könyves szabadpolcon egy példányt a Móra kiadású Twist Olivérből. (Azóta…

  Gyönyörű Szerelmetesfelségtársam elhintette bennem annak a felismerésnek a magját, hogy halandó vagyok. Ezáltal a büdös életben a végére nem érek a polcaimon dupla sorban zsúfolkodó könyvmennyiség elolvasásának.  Pláne úgy, hogy alkalomadtán még veszek is hozzá pár darabot. Meg itt-ott találok…

Ezerszer írtam már: vannak serzők, akik így vagy úgy mindig ugyanazt a könyvet írják, bármiről írjanak is. Klasszikus példám erre Márquez, Vonnegut és a Tarzan-könyvek szerzője, E. R. Burroughs. Meg a rendkívül termékeny P. G. Wodehouse. Utóbbi kettő minden kétséget kizárón a szórakoztató…

A bejegyzés eredeti megjelenési helye koncert.hu, bár a két szöveg nem teljesen azonos. A Dark Side of the Moon volt az első Pink Floyd lemez, amit hallottam. Lenyűgözött. A Money-t már ismertem róla, az néha megszólalt a rádióban. De azt, hogy ennyire összetett, energikus, szép zene, nem tudtam.…

Valamikor a nyolcvanas évek közepén történt, hogy az Iron Maiden talán először hazánkban járt, és az egykori MTK-stadionban koncertezett. Akkoriban olyan olcsók voltak a koncert-jegyek, hogy kíváncsiságból is el lehetett menni egy-egy előadót megnézni. Az is igaz, hogy akkoriban még nem is jöttek…

A könyveket majdhogynem mindig én vettem magamnak. A család elég hamar be- és átlátta, hogy ha könyvajándékot kapok, vizet hordanak a tengerbe, és már így is alig fér az olvasnivaló a gyerekszobába. Így jártam, véleményem szerint Szerelmetesfeleségtársammal is. Mert két dolog van. Egyfelől valóban…

Nem emlékszem pontosan, mikor és hogyan kezdődött a zenei ébredésem Az megvan, hogy valahol hét év alatt a Szerdahelyi utcában szól a Mami blue és az Add már, Uram az esőt, és mindkettő tetszik, s hogy a családi összejöveteleken szól a cigányzene, és nagyon nem tetszik a Hopp, te Zsiga, de aztán…

Wodehouse-zal először a Népszínház utcai antikváriumban találkoztam. Már meséltem, gyerekkoromban elképzeltem, milyen klassz lenne, ha lennének olyan boltok, ahol régi, használt könyveket lehetne megvenni! A Delfin-sorozatom hiányzó darabjaira gondoltam elsősorban. Mohácsi papa meghökkenve mondta: –…

Egy könyvismertetésben már részletesen írtam a DELFIN KÖNYVEKHEZ fűződő, többször több évtizedes kapcsolatomról. Mivel feleslegesnek tartom újra leírni (így is volt már előzménye önmagamnál), ezért inkább csak idézem a Delfin-szerelem kezdetét. Így festett, amit írtam:  DELFIN-INTERMEZZO Apuék…

Pipi barátommal nem pontosan ugyanazokat a zenéket szerettük, de nagyjából igen. Voltak mértani közepeink jócskán. Az egyik ilyen közép a Pink Floyd volt. Elsősorban a The Wall és az Animals albumuk. Az előbbi nekem volt meg előbb, az utóbbi Pipinek. Jó kis india nyomású bakeliten mindkettő, amin…

Akkor a Wodehouse-refrén: P. G. Wodehouse egész életében ugyanazt a könyvet írta. Olyan mint a harmincas évek magyar filmgyártása: ha egyet láttál, voltaképpen mindet láttad; ha egy Wodehouse könyvet olvastál, voltaképpen olvastad mindet. De mégis: az egy nem elég, valahogy mindet el akarod…

Egy jó hír: van feloldása a soha, sehol teljességében ki nem írt P. G-nek! Mégpedig: Pelham Grenville. Gondoltad volna? P. G. Wodehouse azon írók sorába tartozik, mint Terry Pratchett, Kurt Vonnegut, Edgar Burroughs, Rejtő Jenő és sokan mások: ha olvastad egy könyvét, voltaképpen mindet olvastad, ám…