Valamelyik óbudai könyvmegállóan találtam ezt a könyvet is. Réber László rajzai miatt figyeltem fel rá, meg azért, mert remek címe van. Semmit, de egyáltalán semmit nem tudtam a szerzőről, nem hallottam eddig a könyvről sem.  Van egy olyan halmaza a könyveknek, amely halmaznak nem tudok nevet…

Van az úgy, hogy bár rengeteg könyv van a lakásban, de nyúlok ehhez, nyúlok ahhoz, belelapozok, belekezdek, aztán egy-két oldal után rájövök, nincsen is hozzá kedvem.  Nem sűrűn van ilyen, de ha de, van egy biztos pont, ahová érdemes nyúlnom: a Wodehouse-polc. Ami polcnak tulajdonképpen nincsen…

Az úgy volt, hogy tegnap este a napi betevő film után lementünk még egyet füstölni a ház alá,és már nem is tudom minek kapcsán, nem első alkalommal, előkerült, mert előhoztam, Kiss József László neve.  Akit valószínűleg senki nem tart nagy és jó írónak, de a három megjelent könyvéből kettő…

Könymegálló, Római tér, egy kis Synthesis-es sörözés előtt. Elolvastam az első mondatot és gondolkodás nélkül betettem a könyvet a bringástáskámba. Aztán tegnapelőtt, miután kiolvastam a nagy, szovjet űroperát, az Istenembereket (ennek lesz még jelentősége), azonnal belekezdtem, mára meg már túl…