A halálig menő játékok témája mára egyáltalán nem számít újdonságnak. Az elődök száma, mint a tengerpart homokszemei. Fogalmam sincsen melyik volt a legelső, de King menekülő embere és Robert Sheckley nagyon hasonlója biztos a prototípusok között van. Van magyar verziós gyilkolós játékos regény is,…

Két könyvet olvastam eddig Harry Harrisontól. Az egyik tréfásabb volt mint a másik, de ez az egyik a mondanivalójában mégis vérkomoly volt. Az egyik a Bill, a galaktika hőse címet viseli, a másik pedig A technicolor időgép-et. A másikről csak pár sort írtam a moly.hu-n. Annyira pár sort, hogy…

Jóvanna, elmondom szakadatlan, de csak azért, mert tudom, vágysz rá: a csuda sem tudja, mit csípek Arkagyij és Borisz Sztrugackij (alias Sztrugackij-tesók, alias ABSz) könyveiben, amikor a Lakott sziget és a Nehéz istennek lenni kivételével tulajdonképpen annyira nem is kedvelem a…

Semmi köze  lényeghez, és még csak nem is történet igazából, mindössze egy nagyon halovány összekapcsolási-kísérlete a könyvnek a blogíróval.  Édesanyám már nem élt, de már Óbudán laktunk egy kétszoba-összkomfortos lakásban, a Harrer Pál utcában. Két egyforma szoba volt a lakásban, és az egyik az…